Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-07 / 7. szám

SZEKSZÁRDI US- 2004. MÁRCIUS 7. ERDEKLI? BEMUTATJUK! A közösségért tenni lehetőségeink szerint... hogy azzal kezdje el a privatizációt. Ugyanakkor az ott dolgozóknak lehetőséget kínált a korábban általuk kezelt géppark megvásárlására. Elvárásként megfogalmazta, hogy az ottani dolgozókat „vigyük magunkkal". - És így is tettek. - Mai napig a volt TÁÉV-es dolgozók teszik ki a cég magját. Létszámunk 45-50 között mozog. Időközben lecseréltük az öreg gépparkot jó állapotú használt gépekre, így nyugodtan várjuk a belépést az unióba. A Célgép célja mindig az volt, hogy az építésben dolgozó magánsz|^ mélyek és vállalkozások szám^^ ra megfelelő eszközöket és gépeket tudjunk bérbe adni. Közben szélesítettük a tevékenységünket. - Jól tudom, hogy presbiterként tevékenykedik a református egyházban? - Először tíz évvel ezelőtt választottak meg hat esztendőre, s örömmel mondom, hogy négy esztendeje ismét rám szavaztak. Bevallom, az első választáskor meglehetősen drukkoltam, hiszen másokkal szemben kevésbé voltam ismert, hiszen a felsővárosiak nagyon összetartóak, én pedig a város másik részében lakom. - Nyilván, Ön mellett szólL hogy befizetési kötelességein pontosan tesz eleget, s a vallás gyakorlása mellett részt vesz az egyház más összejövetelein. És valami pluszt is nyújt...? - Engem az építési bizottságba választottak be. így az egyházi ingatlanok karban- és szinten tartása, az éves terv elkészítése, a munkálatok levezetése tartozik feladataim közé. Bizonyára ezzel vontam magamra a figyelmet, s kaptam bizalmat. - Gondolom, precíz emberként „készült". - Hát hogyne! Azt kérdezem dr. Wagner Gyula kórházi főorvostól, hogy két fontos munkakör - a művese állomás igazgatója és az l-es belgyógyászati osztály nefrológiai főorvosa - ellátása mellett mennyi ideje jut a családra, a sportra és a regenerálódásra? V. Horváth Mária - Hogyne, és teszem ezt minden erőmmel, noha tudom, hogy ez egyre inkább magánügynek számít. De állítom, megéri, hogy az ember önzetlenül vállalja és egyedül viselje e harcnak minden velejáróját. Sőt, aki vállára veszi e kötelesség kényszerét, azt is vállalja, hogy egyedül maradjon a taktikus kortársak között. - Mennyire egyedül? - Nagyon. - Honnan ez a kitartó segíteni akarás? - Nézze, igazán szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen kitűnő tanítómestereim voltak. Édesapámat említem először, aki egy kis faluban mesteremberként tevékenykedett. Mindig meghatódtam azon, hogy a szegény emberektől nem kért munkadíjat, legfeljebb a felhasznált anyag árát számította föl, vagy olykor azt sem. Folytatva a sort: remek tanáraim voltak, beleértve a kollégiumi nevelőtanárokat is. Nekik is sokat köszönhetek. - Ön pedig nyilván családjába plántálja át elkötelezettséget sugárzó életfelfogását. Bemutatná a Csuprik családot? - Szívesen. Feleségemet, aki annak idején közgazdászként a TÁÉV főkönyvelője volt, s a végelszámolásnál ő maradt a felszámoló mellett, sokan ismerik. Két lányunk van. Az idősebb családjával együtt Várdombon lakik, és Szekszárdon tanít a 4-es iskolában. Két fiúgyermekük van: a hétéves Imre az 5-ös iskolába jár. A négy esztendős vagány Richárd pedig Várdombon óvodás. Kisebbik lányunk jogász, a közelmúltban szakjogász diplomát szerzett európai jogból. Ügyvédjelöltként dolgozik, s most szakvizsgázik. - Mikor alapították a Célgép Kft.-t? - A társaság 1991-ben alakult. A TÁÉV vezetése a gépgazdálkodást, a tmk-t és a szállítási üzemet tartotta arra alkalmasnak, Tóthi János, a 13-as körzet képviselője azt javasolta, hogy Csuprik Lászlót, a Célgép Kft. ügyvezető igazgatóját a városért és az említett körzetért végzett munkájáról faggassam - természetesen beleértve, változott-e az emberek véleménye a „társadalmi munkáról". - Megpróbálom röviden definiálni a „társadalmi munkát", ami szerintem ma a közösség érdekében végzett munkát jelenti. Amikor az ember tudomást szerez arról, hogy egy közösségnek vagy magánszemélynek olyan problémája adódott, amit önerőből képtelen megoldani, akkor a vállalkozó azt igyekszik képességeihez és lehetőségeihez képest az illető számára elfogadható áron elvégezni. Mi elsősorban a gyermek-, illetve szociális intézményeket karoljuk föl. E mellett az iparűzési adónk öt százalékával alapítványokat támogatunk, hogy bővüljenek a lehetőségeik. - Min tűnődik? - Egy nagyon fontos dolgon. Szerintem a vállalkozóknak és a cégeknek egyaránt törekedniük kell az eredményes gazdálkodásra, ami után időben eleget kell tenniük valamennyi befizetési kötelezettségüknek. Hiszen ebből épül a társadalom: ebből gyógyszer, orvosi ellátás, oktatás, közműhálózat-fejlesztés... lesz. E mellett a lecsúszott rétegek megsegítése kinek-kinek a lehetősége szerint történik. Hiszen a szociális hálón már akkorák a lyukak, amelyeken könnyedén kipotyognak az emberek. Ha egyegy alapítvány részére sokan fizetünk be néhány ezer forintot, öszszegyűlik belőle egy leukémiás kisgyermek műtéti beavatkozásának a költsége, vagy megvásárolható belőle egy olyan nélkülözhetetlen eszköz, amire az adott intézménynek évekig kellett volna várakoznia. Ezeket nevezem én a szociális háló foltozgatásának. S már egy-egy lyuk közös befoltozása is óriási érzés. - Tudom, hogy lényéből fakadóan nagyon sokat tesz és harcol más emberekért. AKCIÓS VÁSÁR NOI, FÉRFI SZÖVETKABÁTOK VÉGKIÁRUSÍTÁSA! ÖLTÖNYÖK, KOSZTÜMÖK, ÁTMENETI KABÁTOK BEVEZETŐ ÁRON! SZEKSZÁRD, Babits Mihály művelődési központ, Szent István tér 10. Március 10. szerda 9-16 óráig