Szekszárdi Vasárnap 2004 (14. évfolyam, 1-40. szám)

2004-03-07 / 7. szám

SZEKSZÁRDI 2004. MÁRCIUS 7. VASÁRNAP 3 ÓDON DERU 170. Kramolini intelmek Szekszárd egykori érdemes főorvosa, dr. Kramolin Gyula merész kísérletre vállalkozott 1909-ben: a múzeum ismeretterjesztő sorozatában Az alkohol címmel értekezett, és előadása összefoglalását a Tolnavármegye hozta március 7-én. Ekkoriban kezdték áldásos munkájukat az alkoholellenes mozgalmak, de a doktor úr legendásan megértő volt a bort tisztelő megyeszékhely lakóival szemben. Ismerte betegeit, ezért kisebb zúzódásokra mindig vörösboros borogatást rendelt. Egyszer egy ifjú kolléga érdeklődött nála, honnét vette ezt, mert ő a szakirodalomban sehol nem lát•

l azt felelte neki: - Tudom én, gy a vörösborból csak a víz fog A miniszterelnök borivásra... majd hatni, de azt meg úgyis hiába ajánlanám azoknak, akik a bor gyógyerejében már régtől hisznek... A történelem előtti kortól ívelt előadása: „az alkohol sem mindig és nem csupán rossznak volt «

zója. A nagy bűnök mellett olyan megnyilatkozásnak is szülőanyja volt, melyet mai kultúránk legszebb kincseinek tekintünk, vagy erényekként tiszteltünk. Elég talán a számtalan remekműre utalnom, mely a költők és művészek bortól felélénkített fantáziájának köszöni létrejöttét, és az is bizonyos, hogy igen sok önfeláldozó, bátor hőstett, sok fényes harci diadal és dicsőség nem a honszerelemtől dobogó szívek mélyén, hanem a Feldflasche, a pálinkás bütykös fenekén született." Híven festi le az azóta is meglévő kettősséget: „egyik miniszter divatos jelszavak tógájába burkolódzva dob oda rongyos tízezer koronát az alkoholellenes mozgalom támogatására, ugyanakkor a másik miniszter több százmilliónyi jövedelmet irányoz elő a szesz- és boritaladóból: úgy érthető, ha sokan, megzavarodva a hivatalos ellentmondástól, vagy megvetőleg mosolyognak e mozgalom felett, vagy bizalmokat vesztik oly kormányzattal szemben, mely erkölcstelen kapzsisággal örül a nép gyarlóságának, s azt az adójövedelem legjobb fejőstehenének tekinti." Szekszárdon persze „a borfogyasztás elsőrendű közgazdasági érdek is, mert a termelő erkölcsi öntudatára sem lehet közönyös, vajon fáradságos munkával, melynek életét szenteli, hasznot hajt-e az emberiségnek, vagy csak annak romlását segíti elő?" Gondos statisztikával igazolta, hogy a világon hol, mennyi folyik le a torkokon literben és pénzben, s ennek milyen hatása van. Például Berlinben a zálogházak legnagyobb forgalma mindig az új tavaszi sör megjelenésére esik. A bűntettek, balesetek, párbajok oka „az átmulatott éjszaka mámoros gőzében fogamzik", s persze sok gyermek is: „az iszákosok 75%-a iszákos családból származik, és tömérdek hülye, eskóros és erkölcsi tébolyban szenvedő egyén hirdeti apja és ősei bűneit." Városunk egykori orvosa úgy vélte: „Iparkodjunk tehát főleg az ifjúság fogékony részét meggyőzni, hogy midőn kiütjük kezéből a méregpoharat, ...az ellenzék vízivásra buzdít. (Jankó János rajzai) ne az érettebb kornak szűkkeblű nagyképűségét lássa ebben, hanem értse meg, hogy az emberiségnek az ő ifjú vállaikon nyugvó jövőjét szebbé, jobbá és boldogabbá tenni kívánó törekvés ez csupán." Hogy ez mennyire aktuális gondolat volt, jól mutatja, hogy néhány hónappal előbb Szekszárdon egy kis elemista lánykában a pálinka meggyulladt, alig tudták eloltani. Lanius Excubitor „A sokat olvasó egy kicsit mindig diák marad' Szerb Antal: Naplójegyzetek (1914-1943) Az elmúlt évtizedekben egyre másra jelentek meg nagy íróink, költőink magántermészetű feljegyzései, naplói. Először Babits Beszélgetőfüzeteinek kiadásakor éreztünk némi indiszkréciót a nagy életmű és a múlandó idő mindennapi, betegágy melletti történéseinek (és magasba szárnyaló gondolatainak) olvasásakor. Kuriózum volt, jeges kuriózum. Aztán jöttek újabb kiadások, ildomosak és politikailag kényesek, hogy csak Fodor András és Illyés Gyula naplóira gondoljunk, s jöttek a nemtelenül kiadottak, mint József Attila Szabad ötletei, vagy Csáth Géza pokoljárásai... Szerb Antal naplóit úgy veszi kézbe a mindenre kíváncsi olvasó, ahogy a fülszöveg kínálja: a Petőfi Irodalmi Múzeum kézirattárából származó irodalmi szenzációként. Bár Tompa Mária, a kötet gondozója már az előszóban meghökkent minket: „A szöveg olvasásakor figyelembe kell vennünk, hogy a szerző által utólag soha nem javított kéziratról van szó, ugyanis Szerb Antal valószínűleg nem kívánta nyilvánosságra hozni őket." Akkor miért? „A publikálás jogosságát mégis indokolja, hogy nem semmisítette meg naplójegyzeteit." Egyáltálán, miért semmisítette volna meg személyes életkönyvét? Csak az az elborzasztó tény, hogy tovább már nem írhatta. Munkaszolgálatra vitték a szenvedélyes örökolvasót („A sokat olvasó egy kicsit mindig diák marad"), irodalomtörténet-írásunk nagyját, a finom européert, aki a legsúlyosabb témát is olyan eleganciával emelte fel ahogy önmagát jellemezte —, mint egy illatos női zsebkendőt. A Madelon, az eb, A Pendragon legenda, a Szerelem a palackban, az Utas és holdvilág, A királyné nyaklánca írójával puskatus végzett 194S januárjában, Balfon... A gyermekfejjel vezetett cserkésznaplótól a sommás szellemi megállapításokig megindítóan világos fogalmazású minden sor, ezért hát újra belelapozok a könyvbe, hogy néhány szívbe markoló gondolatát elraktározzam, ám nem hagynak, mert egy autórádióból a fél utcát szórakoztatja az egyik országos kereskedelmi adó műsorvezetője: hát ide figyelj, te majosi Ivecós! Nem tetszik a műsorunk? Nem baj, te már rég az árok alján leszel az autóddal együtt és ott csöpögsz, amikor a mi műsorunk még mindig menni fog! Szerb Antal, üzenj még! Adósunk vagy azzal a 70 oldallal, azzal a régi gyors- és titkosírással készült naplóval, amelyet még nem fejtettek meg a szakértők. Kellene gyorsan! Németh Judit Barangoltak Meseországban Tücsikék, csak így tovább! Nem lesz ez másként a jövőben sem, de e remény birtokában az sem lesz nehéz, ami egy-egy felkészülés idején nagyon annak látszik. Főtücsökként Béresné Kollár Éva nagyon érti a dolgát, ahogy eddig, ezután is megköveteli a rá jellemző szigorral és szeretettel, hogy ki-ki a képességeinek javát adja. A továbbiakra szólóan toldjuk meg az eddig is szívből fakadó biztatást; Tücsikék, csak így tovább. Jó záloga vagytok már egy számunkra értékes hagyománynak. Szeretnénk sokszor örülni annak, amit Szekszárdnak adni tudtok! -liMárcius első napja méltán marad emlékezetes a Szekszárdi Tücsök Klub utánpótlás együttesének. Nem ez volt a bemutatkozásuk első alkalma, hiszen a Tücskök közelmúltban Mi csak énekelünk című - második - CD-jének sikeréhez is hozzájárulhattak már. Önállóan viszont most mutatkoztak be a Babits márványtermében első ízben és a közönség nagy tetszésére egy délelőtti és délutáni előadáson. Megkapták tapsokkal nyugtázva, ami sejthető volt, hogy tücsöknek lenni jó, még akkor is, ha a sikerért sok munkával előre kell fizetni.