Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-02-23 / 7. szám

SZEKSZÁRDI 2003. FEBRUÁR 23. VASÁRNAP A főnök felelőssége, avagy az érem két oldala Nyilvános tantestületi ülés a zeneiskolában m A Liszt Ferenc Művészeti Iskolában jó ideje feszült a légkör. A tanári kar két táborra szakadását az igazgató személye, illetve az ő vélt vagy valós tettei okozták. A sérelmek között szerepelt a négyszemközti fenyegetés, elbocsátás és a kivételezés. A tanári kar másik része azonban azt a nézetet vallja, hogy egyesek durva stílusban támadják az igazgatót, és ezt a vezetése alatt elért pozitív változások indokolatlanná teszik. Pecze Istvánt 2000-ben, egyhangú szavazással nevezte ki az iskola igazgatójává a város közgyűlése, amit 82 százalékos igen vokssal előzött meg a tanárok javaslata. Mint mondják, akkor abban bíztak, ogy a menedzseri tehetséggel is egáldott Pecze irányítása egyaránt jót tesz az iskolának, a tanároknak, a diákoknak és szüleiknek. Másfél évvel ezelőtt azonban néhányan névtelen leveleket írtak a különböző médiumoknak, majd az önkormányzati választás kampányidőszakában az igazgatót becsmérlő irományok kerültek a városlakók levélszekrényeibe. A konfliktushelyzetet egy békéltető üléssel próbálták megoldani, melyet Pecze István nyitott meg, a levezető elnöki tisztet dr. Gaál Zsuzsanna alpolgármester vette át. A zeneiskola nagytermében tartott vitaértekezleten a város közgyűlésének több tagja is részt vett, de nem tanácskozási joggal. Jelenlétüket egy nyilatkozat indokolta, melyet az iskola negyven tanára közül 24 aláírt, és eljuttatott a közgyűlésnek. A tantestületi ülésen ezt fel is olvasták. Ebben leszögezik aláíróik, hogy egyesek durva stílusban támadják az igazgatót, ami a szakmai munka rovására megy, ezért tiltakoznak. Ezután következett az a felsorolás, ami a pozitív változásokat taglalja - az iskola nyitottá válását, a diákok és tanáraik szakmai sikereit, kiállítások rendezését, javuló tárgyi feltételeket stb. - végül pedig leszögezték, támogatják az igazgatót. „A másik oldalhoz" tartozók közül mintegy tízen ismertették sérelmeiket. Hogy hova húz a további hat tanár, az nem derült ki. Falussy Mária első hozzászólóként elmondta, hogy valaha ebben az iskolában tanult, majd évtizedeken át itt tanított. Nyugdíjasként is foglalkoztatták, ám megbízatását minden előzetes értesítés nélkül az ígéret ellenére - visszavonták, s ez az eljárás rá nézve megalázó, a hozzá ragaszkodó diákok és szüleik felé pedig etikátlan volt. A „lelki összefüggésekre" hivatkozó zenetanár, aki - Pecze Istvánnal egyetemben - alapító tagja a Szekszárd Big Band-nek, közölte, hogy a zenekarból is távozik. Falussy tanárnő neve - ellentétben többi kollegájával - éppen ezért került leírásra. Az igazgatóhelyettes válaszként elmondta, hogy 900 gyerek jár az iskolába, ám a pontos létszámot a beiratkozáskor nem tudják, így azt sem, szükség lesz-e nyugdíjas pedagógusok foglalkoztatására. Itt említette a vezetés fiatalítási szándékát, amivel korábban egyetértett a tantestület. Van olyan .tanár, akit elmondása szerint azért akart elbocsátani az igazgató, mert az. elődje mellett kampányolt. Többen emlegették a fenyegetettségüket, hivatkozva az igazgatóval történt négyszemközti beszélgetésekre. Pecze István viszont ezek ellenkezőjét állítja, mondván szakmáról beszéltek keresve a lehetőségeket. Van, akinek a tantermek átcsoportosítása jelentett gondot, ami az igazgató szerint logikusan történt. Egyik tanár azt fejtette ki, soha nem volt ilyen rossz a légkör. Az emberek fenyegetve érzik magukat, romlik az idegállapotuk, sokan nyugtatót szednek. A kivételezés is fölvetődött: míg egyik kolléga ellen a másfél óra késés miatt fegyelmit indít a vezetés, a másik kolléga hiányzását elnézi, amit utólag adminisztrálnak. Olyan súlyos szavak is elhangzottak, mint megvezetés, manipulálás, gátlástalanság, terror, kényszerítés, megfélemlítettség. Pecze István lapunknak nyilatkozva azt mondta, ő mindig azon igyekezett, hogy az iskola jól működjön, s szeretné, ha megtalálnák a problémák megoldását a művészi munka színvonalas folytatása érdekében. Kiemelte, hogy felajánlotta munkatársainak a folyamatos kommunikációt, s külön kéri, hogy ezzel éljenek. A közgyűlés néhány részt vevő képviselőjének véleményét is megkérdeztük. - Ritka alkalom, amikor a közgyűlésnek be kell avatkoznia egy intézmény belső életébe - mondta Kocsis Imre Antal polgármester. Erre azért volt szükség, mert az igazgató láthatóan nem tudta megoldani a problémákat. Viszont a tantestületi ülésen úgy tűnt, megszüntethető a megosztottság. De nem hatalmi, hanem emberi szóval. Horváth István, a Fidesz-frakció vezetője: - Úgy ítélem meg, hogy az igazgató morálisan megbukott, a zeneiskola pedig morális válságban van. A közgyűlésnek azért nem javasolom a fegyelmi vizsgálatot, mert annak során mindenki sérülhet. Viszont figyelmeztetésben kell részesülnie az igazgatónak, és a tantestülettel együttműködve rendbe kell tennie az iskola renoméját. Dr. Tóth Csaba, MIÉP: - Ha egy közösség eljut az iskolában tapasztalt megosztottságig, az nagyrészt a vezető felelőssége. Tehát amenynyiben a közgyűlés következetes, az igazgatóval szemben fegyelmi vizsgálatot indít, ami során kiderül, miért borult ki ennyi pedagógus, hogy miért kapnak sírógörcsöt. - Ennek az iskolának határainkon túl is jó híre van, ami kötelez hangsúlyozta Maller Béla (MSZP). A még nagyobb botrányt el kell kerülni. Tarthatatlan, hogy nyolc-tíz tehetséges zenetanár lassan képtelen alkotómunkát végezni. Fegyelmi vizsgálatot nem kéne indítani, mert azzal az iskolának is rosszat tennénk. Viszont már az is figyelmeztetés lenne, ha a polgármester és a frakciók vezetői elbeszélgetnének vele, hogy rávezessék megfelelő útra... És még valami: a 24 tanár azt írja a nyilatkozatban, hogy néhány kollégájuk támadja az igazgatót. Sajnos, senki nem firtatta, hogy kik és mivel támadják... Végül a témához tartozhat az a megbízható forrásból származó információ, miszerint szeptemberben magán zeneiskola nyílik Szekszárdon. V. Horváth Mária bábunk alatt a fagyott hó csikorgása vidám zenének tűnik. Persze, hisz nem foszladozó lábbelivel törjük a szűz havat. A megroppant fákon ülő hó csodaszép cicomának tűnik, mert nem oda vár az éjszaka. Gyalogolunk a szeméttelep mentén, majd végre a homokbányához érünk. Úgy tűnik, rajtunk kívül egy lélek sincs a környéken. De mi tudjuk, hogy van. Kísérőnk, a szekszárdi Hajléktalan Gondozási Központ szociális munkása intésére megállunk a kis domb tetején. Lent fából, fémből, némi hullámpalából összetákolt házikóhoz megy a fiatalember, s hosszasan kopogtat. A kutya ugat, az ajtó kinyílik. Egy férfi lép ki. Beszélgetnek. Majd becsukódik az ajtó. Míg kísérőnk fölér hozzánk, a kulipintyó „udvarát" térképezem. Asztal, szék, hozzátámasztva foszlott seprő és lapát, a nylonzsákokban - talán - ruhaneműk vannak. - Azt mondja, nem bazári maNincstelen otthontalanok Utcán, szeméttelepen, szállón... jom, hogy mutogassa magát - szól a magyarázat. Megértem, be is látom a hajléktalan ember érvelését. Bár tudni akartam, hogy éli túl a kemény telet? Hisz a fűthetetlen viskó résein besüvít a szél. Bent alig lehet magasabb a hőmérséklet, mint idekint. A jóval távolabbi bódé még barátságtalanabbnak tűnik. Közeledésünket három jól táplált kutya jelzi hangosan. Közben rohangálnak az egybefüggő kemény havon köztünk és otthonuk között. - A kutyák is kiguberálják maguknak az élelmet a szeméttelepen - szól a fiatal „szocmunkás", s közli, mehetünk, biztos, hogy nincs itt a középkorú pár. Talán bementek a városba. Róluk megtudom, hogy mindketten részesülnek szociális támogatásban. A pénzből bérelhetnének egy szolid szobát, valamennyi megmaradna a szűkös megélhetésre. De a pénz elfolyik, gyakran „lefolyik". Bizonyos tekintetben sajnálom a hajléktalanokat, de nem hagyom, hogy ez a szakmai munkám fölé kerekedjen. Ellenkező esetben nem tudnék úgy segíteni rajtuk magyarázza a szakember, miközben az autóhoz érünk. Majd kérésemre mondja a definíciót: „Hajléktalan az, aki közterületen vagy nem lakás céljára szolgáló helyiségben tölti az éjszakákat." A szekszárdi szállón húsz férfi lakik. A nappali melegedőt a nagy hideg miatt éjszakára is megnyitották. Ott annyian alszanak -,nők és férfiak is - ahány helyet sikerül kialakítani. Ez 15-20 között van. A népkonyhán 45-50-en kapnak ebédet: hétköznap kétfogásosat, hét végén egytálételt, mellé konzervet és gyümölcsöt tartalmazó csomagot. A téli krízisprogram idején mindenkinek visznek forró teát és hideg ételt. Ugyanis sokan élnek üresen álló, roskatag házakban, elhagyott pincékbe vackolják be magukat, illetve saját tákolmányukban húzzák meg magukat. A hajléktalanok legtöbbje elvált. Sokan azért mondanak le a közös lakásról, hogy ne kelljen gyerektartást fizetniük. Kapcsolatuk családjukkal nincs, olykor azért gyermekeiket meglátogatják. A szállón lakik egy olyan harmincvalahány esztendős férfi, akinek már unokája van. A szálló legfiatalabb lakója 22 esztendős, legtöbben 35-40 év közöttiek, a legidősebb 65 körüli. Miért nincs közöttük idősebb? Úgy mondják, a hajléktalanok korán halnak. V.H.M. t