Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-09-07 / 30. szám

SZEKSZÁRDI Mjr MAJUtHKUI Y4SÁRNAP 2003. SZEPTEMBER 7. ERDEKLI? BEMUTATJUK! „Jeleket adni, jeleket hagyni, ha elmegyünk is, jelnek maradni" Pászner Jenő, a Wosinsky Mór Megyei Múzeum bútorrestaurátora azt javasolta, Szenczi László matematikussal beszélgessünk, akit igen sok volt diákja tíz-húsz-harminc év távlatából is nagy tisztelettel emleget. Szóval kivel beszélgettem? A matematikussal, de legfőképpen az íróval. - Nézze, ez egy történelmi, világjárt Biblia. 1944-ben, közel a 17. évemhez, konfirmációmra kaptam a lelkésztől. Ez lett az életem vezérfonala. Nálam volt a háborúban, amikor 1945-ben velem együtt kétszáz fiatalt elhurcoltak Németországba. Szöktettem, bújtattam, rejtegettem a bibliámat. Betettem a szalmazsákba, kivittem az erdőbe, éjszakánként az őrségben a kislámpa fényénél olvastam. Igaz, hazatérésem után romokban volt, fél évig tartott a restaurálása. Ezt a bőrből készült Biblia-borítót Dunaszentgyörgyön kaptam. - A Biblia bizonyos fontos részei pirossal vannak aláhúzva. - Én jelöltem meg valamennyit a thüringiai erdőben, vagy ahol éppen voltam. Nézze, ebbe a kis bizonyságtételben leírtam, hogy ez a rész milyen sokat mondott nekem, s megtanultam kívülről. Olvassa csak... Ezek a sorok erőt adtak, s nem féltem. Csodálatos dolog nem félni akkor, amikor az ellenség már egészen közel volt. A szomorú, megdöbbentő történet úgy végződött, hogy kétszázunkat hurcolták el, de csak hárman jöttünk meg. - Honnan vitték el a kétszáz mondhatni - kamasz fiúcskát? - Komáromból. Én akkor már réges-régen a református árvaházban voltam. Fél éves voltam, amikor elvesztettem szüleimet. Heten maradtunk árván. Hárman, első lakókként ebben az árvaházban leltük meg az otthonunkat, kezdetben a lelkészlakban. Ám az árva gyermekek létszáma rohamosan nőtt. Talán sok-sok imádságunk vezetett oda, hogy a barsi egyházmegye és sok önzetlen, áldozatos adományozó segítségével sikerült megvásárolni egy 18 szobás grófi kastélyt Kiskoszmályon. - A tintaceruzával írt napló. Kire gondolt, amikor ezekben a „levelekben" odakintről beszámolt az étrendtől Hitler halálán át mindenről? - Az árvaházi közösségre, hiszen az volt az én családom. S látja, benne vannak az igék... De megmondom, hogy milyen ige szólt mára a program szerint, amit a Református bibliaolvasó kalauz ír le. Ez azért is figyelemre méltó, mert mi ketten nagyon régen találkoztunk. „Szívünk, lelkünk, otthonunk nyitva van-e testvéreink számára?" A másik még megdöbbentőbb: „Ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe!" Ez a ma üzenete mindkettőnk számára. - Kérem, hogy beszéljen ezekről a még meg nem jelent írásairól, melyekből már a tervezett hat kötet közül az ötödiket írja. Miért nem kerülnek kiadásra? - Ezt már sokan kérdezték. De azt mondom, hogy az evangélium nem pénz, én ingyen kapom a segítséget, ezért azoknak adom oda, akik körülöttem vannak és ismernek. Életem történetét tartalmazzák ezek az írások, természetesen az elmélkedéseimmel együtt. De ígérem, fölvetésén gondolkodom. Egyébként az írással kapcsolatban Füle Lajostól vettem a mottót: „...Jeleket adni, jeleket hagyni, ha elmegyünk is, jelnek maradni..." - Tanítványai ma is szeretik, tisztelik, tartják Önnel a kapcsolatot... - Ez a fénykép 45^ éves találkozón készült Tamásiban. Ők voltak az első osztályom 1954-ben. Ahogyan nevezte, az első kötetet valamennyi hajdani diákomnak el kellett küldenem, mert kérték. A legrosszabb tanuló visszajelző leveléből idézek: „Én, aki most 63 éves vagyok, őszintén mondom, egész életemben úgy érzem, hogy az Ön által tanított és az Ön által meghatározott életutat igyekeztem folytatni. Köszönöm az útravalót." - Tüdőm, hogy a mai napig vállalja középiskolások felkészítését az érettségire, a felvételi vizsgára. Hallom, hogy ezért a legtöbb gyerektől nem fogad el viszonzást. - Több mint tíz éve tettem egy fogadalmat: az elárvult gyerekeket befogadom, tisztességgel fölkészítem őket egy fillér ellenszolgáltatás nélkül. Velük később is szívesen találkozom, gyakran diplomájuk megszerzését követően, vagy gyermekeik keresztelőjén. - Vagyis atyai jó barátjukká vált? - Igen. De példát is említek. Egyik nagyon beteg tanítványomtól gyakran megkérdeztem, hogy „boldog vagy?" Mindig igennel válaszolt, s meg is indokolta. Egy alkalommal fölkerestem innen távol eső lakásán, s a megrendítő találkozás alkalmával felhúzta nadrágja szárát, s láthattam, műlába van. Az ismételten feltett kérdésemre ismételten igennel válaszolt, s rámutatott kisgyermekére, aki azóta már egyetemet végezett. - Feleségével és Balázs unokájával megismerkedhettem. - Csodálatos hívő felséggel, Vilmikémmel ajándékozott meg 46 évvel ezelőtt az Isten. Büszkeségünk a három gyermekünk és a nyolc unokánk. Ezután pedig azt kérem, beszélgessen Szily Lajos tanár úrral, aki példamutató szeretettel tanítja a gyermekeket . V. Horváth Mária - Fotó: N. Á. Társkeresés harminc felett Magányosság, önbizalomhiány, önértékelési zavar Az idei év első felében negyven fő kereste fel az „Őszinte szó" Lélekvédő és Társkereső szolgálatot, ebből harminchétén társat kerestek. A legtöbb problémával a 30-40 év közöttiek, főleg férfiak küszködnek - mondja dr. Régi Lajosné szolgálatvezető. - Elmondásuk szerint 30 éven felül már nehezen találnak párt, s ez lelki problémákhoz - izoláció, önbizalomhiány, illetve önértékelési zavar - vezet. Több férfi elmondja, hogy nagyon magányos, társra, családra vágyik. Elképzeléseik mégis többnyire illuzórikusak. Elsősorban nem a belső értékek fontosak számukra, hanem a megjelenés, kor. Ezzel próbálják erősíteni önbizalmukat. - Milyen okai vannak a párkeresők sikertelen próbálkozásainak? - Nincsenek a városban olyan szórakozóhelyek, ahol a diszkó korból kinőtt fiatalok megismerkedhetnének. Sokan tanulnak felsőfokú intézményekben, közülük többen csak a diploma vagy diplomák megszerzése után gondolnak tartós párkapcsolatra, házasságkötésre. Megváltoztak a házasságkötés „időpontjai", a férfiak nagy része akkor szánja rá magát, amikor annak megvannak az anyagi feltételei, ha biztos egzisztenciát teremtettek. Mire ez sikerül túl van a 30 éves koron, s a korban hozzá illő lányok már férjhez mentek. Amennyiben nem sikerült megteremtenie ezeket a feltételeket és a szülők támogatására szorul, akkor azért van lépéshátrányban. A fiatalon kötött házasságok nagy része válással végződik, ilyenkor a gyereket vagy gyerekeket a bíróság általában az anyának ítéli, ezzel a nők újabb házasságkötési esélye minimálisra csökken. A még házasságban nem élt magányos férfiak, ritkán vállalják az „idegen" gyereket. Ugyanakkor az elvált férfi, akinek fizetéséből egy-két gyerek esetében 20-40 százalék gyerektartás kerül levonásra nem éppen „álomkép" egy független, gyermektelen nő számára. A társkereső szolgáltatások - amelyek nem karitatívak, mint a miénk nagyon drágák, az eredmény bizonytalan. Sokan azért nem veszik igénybe ezeket a szolgáltatásokat, mert Szekszárd kisváros, mindenki mindenkit ismer, a legtitkosabb hírek is terjednek, s vannak, akik félnek belevágni egy-egy próbálkozásba. Amit nagyon fontosnak tartok, hogy azok a párkeresők, akik komolyan társra vágynak, ne „fussanak" egy álomkép után. Ne az legyen a c^^ hogy a társ megfeleljen a szülőknSr barátoknak, barátnőknek. Ne a külsőségek, az anyagiak domináljanak. Adjanak esélyt maguknak, hogy minél több emberrel találkozva, megismerhessék a másikat, s ne csak felületes legyen ez az ismeretség, s ne „ítéljenek" az első találkozás után. A férfiak ne Barbie babát keressenek, s a nők ne gazdag vállalkozót, hanem társat, méltó szellemi partnert, akivel a világ nagy dolgaiban egyformán gondolkodnak. Legyenek nyitottak, s ne keseredjenek el, ha az első találkozáskor nem sikerül megtalálni az igazit. - „Beszéljük meg"! Ez a szlogenje a szolgálatnak. Kiket várnak, s kiknek szeretnének segíteni? - Mindenkit, aki úgy érzi, hogy az élete nehéz periódusát éli, értelmet lennek tartja életét. Azokat, akik rádöbbennek arra, hogy gyógyíthata^ lan betegek vagy valakit elveszltet munkanélkülivé váltak. Próbálu' segíteni azoknak, akiknek családi problémájuk van, akiket megcsaltak, valaki céltáblájává váltak, szenvednek a magánytól, szexuális problémáik vannak, szenvednek a „másságuktól" vagy csak egy jót szeretnének beszélgetni. Személyesen és telefonon egyaránt elérhetők vagyunk, a Babits Mihály művelődési házban hétfőn, kedden, szerdán, 16.30-19.30 óráig, telefonon pedig a 316-722 számon. Sas Erzsébet Fotó: Nagy Ági itat u^r VERADO NAPOK HAVI ÜTEMTERVE Szeptember 8. Szeptember 11. Szeptember 15. Szeptember 22. Szeptember 23. Szeptember 29. Szeptember 30. SZEKSZÁRD BOGYISZLÓ SZEKSZÁRD SZEKSZÁRD TENGELIC SZEKSZÁRD ŐCSÉNY Véradó Állomás Művelődési Ház Véradó Állomás Véradó Állomás Művelődési Ház Véradó Állomás Közösségi Ház 8-15 óráig 10-16 óráig 8-15 óráig 8-15 óráig 10-16 óráig 8-15 óráig 10-16 óráig