Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)
2003-06-29 / 25. szám
SZEKSZÁRDI .6VAS/ÜtNAP 2003. JUNIUS 29. Közösen kell fejleszteni a turizmust Bár a felmérések szerint Tolnában nőtt az elmúlt évben az idegenforgalom, s az vonatkozik Szekszárdra is, még nagyon sokat kell tenni, hogy ismertebbé és vonzóbbá tegyük a szűkebb várost és környékét. Ennek szellemében hívott össze a héten egy egyeztető megbeszélést „Turisztikai lehetőségek a Gemenci Erdő és Vadgazdaság Rt. területén" címmel a polgármester, amin részt vett mindenki, aki ezen a téren érintett. Fodor Miklós, az önkormányzat Mezőgazdasági és Turisztikai Bizottságának elnöke az Észak-Gemencben lévő Taplós-Gógai bemutató övezetben tartott kihelyezett bizottsági ülés tapasztalatait kamatoztatva a további feladatokat, lehetőségeket sorolta. Kifejtette, s ebben mindenki egyetértett, közösen kell tervezni. Akár a borturizmusban - ahol már Szekszárdnak sikerült eredményeket elérni -, de az ökoturizmusban is a közös munkálkodás hozza meg a munka gyümölcsét. Szó volt arról, hogy csomagokat, túraterveket kell az ide látogatóknak kínálni. A gemenci kisvasúttal utazni vágyók számára kínáljanak itt akár több napra érdemes látnivalót. Szó volt arról, hogy a már létező irodalmi túrák mellé történelmi túrák programjait is ki kell dolgozni. Dr. Iványi Ildikó, a Duna-Dráva Nemzeti Park igazgatója az újabb és újabb tanösvények adta lehetőségekről beszélt, s elmondta, augusztusban vagy szeptemberben megnyílik a Szekszárd határában lévő szabadidő központban, a felújított vadászkastélyban, a hajdani trófeamúzeumban, az „Élet az ártéren" című kiállítás. Egy cd-t is készítenek, amin bemutatják a nemzeti parkot. Solti Imre, a Gemenc Rt. erdészetvezetője, szintén az együttmunkálkodás jegyében, azt is megemlítette, hogy a Gemenci erdő kincseit közösen kell óvni, s a különleges vadállomány nyugalmát is biztosítani kell. Szóba került a tanácskozáson, hogy Sötétvölgyben, ahol az erdészet egy pihenőparkot alakított ki, további fejlesztésekre van lehetőség. A jövő - ez volt az általános vélemény - az összefogásban, együttműködésben rejlik. Közösen kell részt venni turisztikai kiállításokon, ki kell használni az internet adta lehetőségeket, hogy minél többen látogassanak el hozzánk, s ismerjék meg értékeinket, -szlFotó: Nagy Ági „Hurrá, nyaralunk!" Hova megyünk, hová menjünk vakációzni? Folytatás az 1. oldalról. De sokan mégsem „szerényebb anyagi helyzetük okán" nyaralnak a közeli Fadd-Domboriban, a szálkai tavaknál vagy Óbányán vagy éppen a Bóni- vagy Karaszi-foki „élő Dunánál", a „Nagy Dunán", hanem, mert ezeket a helyeket lenyűgözően szépnek, kedvesnek találják, s évek-évtizedek óta nem is csalódtak bennük. Vannak, akik útra kelnek: gyalog, kerékpáron, vízen a Flottillával, fiatalok stoppal Kapolcsra vagy a Sziget Fesztiválra. És vannak, akik maradnak. „Én ide a kert elejébe, a diófánk alá, a hűvösbe járok nyaralni", mondja idős, rokkantnyugdíjas szőlősgazda ismerősöm. „Meg hát permetezni kell, fiam, nem tudhatom még előre, mikor és hányszor? Hogyan is nyaralhatnék én máshol? De nem is akarok, boldog vagyok én itt, mióta kiköltöztem ide a szőlőhegyre..." - A bácsi hát boldogan marad, higgyék el neki! Csak ne settenkedne e könnyű gondolatmenet köré a kérdés: hogyan és hol nyaralnak a nagyon szegények? A nagyon szegény: gyermekek! S hogy valóban ilyen szegények lettünk mindahányan, hogy tehetetlenül kelljen eltűrnünk, hogy bizony se Zánkán, se Csillebércen... - de hogy félre ne lehessen érteni, megemlíteném a proletár kisgyermek József Attila példáját: Abbáziába, az Adria tán legszebb fürdőhelyére vitte őt bizony - sok ezer nyomortelepi kis társával együtt - annak a csúnya monarchiának az a csúnya fekete vonata. És ott nyaraltak egyszer, s amíg éltek, boldogan emlegették. József Attila még meg is írta. Custos Limitis Szekszárdi bor egy kívülálló szemével Heimann-féle Cervus A szekszárdi és az egész magyar borvilágnak ismert és kedvelt, joviális arca Heimann Zoltán, nemcsak derűs személyisége okán, hanem ama mozgékony fáradozásnak és szervezőkészségnek is köszönhetően, mellyel a magyar borászat szekerét próbálja jó irányba fordítgatni. Ahogy Alkonyi László írja: ha minden sikeres magyar menedzser jövedelmének akkora hányadát fordítaná egy hazai szőlőbirtok felépítésére, mint Heimann Zoltán, akkor sokkal nyugodtabban nézhetnénk a jövőbe. Megemlítendő, hogy e birtok megteremtésében és működtetésében Heimann nincs egyedül, úgy édesapjának, mint feleségének elévülhetetlen érdemei vannak a birtok megteremt ésében-üzemeltetésében. A Heimannok is ama sváb bevándorlók leszármazottai, akiknek Szekszárd és az ország oly sokat köszönhet a borkultúra fejlesztésében, Heimann maga némi iróniával tekint erre az örökségre: a svábok olyan skótok, nyilatkozta egyszer e sorok írójának egy stifolderrel kísért Cervus bevizsgálása alkalmával, akik megunták a skót pazarlást, ezért kivándoroltak. A lényeg persze a bor. A Heimann pince a kezdetektől szép borokat bocsát ki, de az igazán nagy dobás még hátra van, és nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: a Heimann-ház hamarosan nemzetközi léptékben is mérvadó bort fog letenni asztalunkra. Szükségképp van ez így, mert a fejlődő birtoknak időre van szüksége a termőre forduláshoz: a korszerű, 5000 tő/hektáros ültetvények, a drasztikus hozamkorlátozás és a koncepciózus szőlészeti munka szükségképp vezetnek a koncentráltságnak és eleganciának azon fokához, ami a szekszárdi vörösöket a nemzetközi élvonalba emeli. Ez az akkumulációs időszak egyébként szinte minden mérvadó szekszárdi pincészetnél megfigyelhető. Heimann célja a nagy küvé előállítása, az egyes évjáratok az ehhez a határértékhez egyre jobban közelítő borok. Azért küvé, mert Heimann szerint úg^^ a táj, mint a borász jobba^^ kifejezhető a fajtabornál természeténél fogva nagyobb mozgástérrel rendelkező küvében. A Heimann-műhely eszménye inkább a burgundias, mint a bordói paradigma felé mutat, inkább az elegáns gyümölcsösség, semmint a cabernet-tengelyű borgulyások felé. A Cervus 2000 e törekvések jegyében komponált szép bor, rubinszínű, gyümölcsös-fűszeres, kellemes savakra épülő, visszafogott, elegáns újhordóval, érintésnyi extraktédességgel, nem túl nagy testtel, nagy potenciállal, nagyon jó úton járó, az értők italának családjába tartozó fenomén, stifolderek, kemény sajtok, pástétomok, vadszárnyasok, roston borjú, pácolt marhák, nagy beszélgetések melléj jó szívvel ajánlható. Tompa Imre Fotó: Nagy Ági Megalakult a Magyarországi Borút Országos Szövetsége 2003. június 19-én Budapesten, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának Központjában. 2002. december 18-án határozták el a borturizmussal foglalkozó egyesületek elnökei, hogy az élénkülő borturizmust egy országos szövetségben kellene tömöríteni, hogy érdekképviseletük legyen. Eddig eltelt időben sikerült a közös érdekek egyeztetése és a borút fogalmának meghatározása: „Á borút olyan összetett turisztikai termék, mely sajátos egyedi kínálatokkal rendelkezik, szervezett egységben működik, piacra jutását közösségi marketing segíti, szolgáltatásai minősítettek és garantáltan megfelelnek a nemzetközi turisztikai elvárásoknak is. A borút vidékfejlesztési szempontból, kizárólag borvidéken belül helyi jellegzetességei programmá szervezett - a jellemző termelési, kulturális, építészeti értékekre és hagyományokra épülő, a vállalkozók, önkormányzatok, civil szervezet (borút egyesület) és a lakosság által - helyi összefogással kialakított, a résztvevők számára alternatív és kiegészítő jövedelmet hozó szolgáltatások összessége." Az alakuló közgyűlésen az alapszabály elfogadását követően megválasztották a tisztségviselőket: A szövetség elnöke: Ferenc Vilmos Szekszárdi Borvidék Alelnökök: Pataky-Sándor Ákos Tokaji Borvidék Végh Endre Balatonfüred-Csopaki Borvidék Elnökségi tagok: Alackerné Vincze Katalin Bólyi-Borút Egyesület Erdősi Mária Duna Borrégió Borút Egyesület A felügyelő bizottság elnöke: Steitz János Tolnai Borvidék A szövetség székhelye: Szekszárd