Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-01 / 21. szám

SZEKSZÁRDI 2003. JUNIUS 1. YASARNAP ML Kitüntetettek az ápolók nemzetközi napján Almási Lajosné endoszkópos szakasszisztens, a II. számú belgyógyászati osztályon dolgozik 1977 óta. Az egészségügyi pályán eltöltött több mint három évtizedből két évtizedet három műszakos ápolónőként dolgozott, miközben letette az endoszkópos szakasszisztensi vizsgát. Osztályt nem váltott csak munkakört, ahol már nem a betegágy mellett, hanem a vizsgálókban, gépek és eszközök ismeretében és birtokában végzi azt a munkát, amelyet nagyon szeret. A három évtized •

sosem volt táppénzen, sem yermekével - amit elsősorban édesanyja segítségének és férjének köszönhet -, sem maga. A betegek szeretetét nap mint nap érzi, ezt empatikus készségének és szakmai felkészültségének köszönheti. „Több mint húsz esztendeje dolgozom dr. Simon László tanár úrral, szigorú de emberséges, a csapat pedig kitűnő, ami egyes vizsgálatoknál, beavatkozásoknál többszörösen is kiderül. Sajnos az emberek nem vigyáznak az egészségükre, mindenkinek és főleg az egészségügyben döntéshozóknak jobban és többet kellene azzal foglalkozni, hogy legfontosabb az egészség. Az lenne az ideális, ha becsukom az ajtót és hazamegyek, a gondokat a munkahelyemen hagynám. Ez nehezen megvalósítható. Hozzánk sok visszatérő beteg van, állapotuk javul vagy rosszabbodik, az újra találkozáskor mindig aggódunk értük, figyelemmel kísérjük betegségüket. Az endoszkópos vizsgálatoknál nagy szerepük van a gépeknek, így azok higiéniája rendkívül fontos. A betegek félelemmel érkeznek, amit az előkészületek során próbálunk feloldani, s nagyon jó érzés, ha ez sikerül. Miután az osztályon maradtam, számomra öröm és megtiszteltetés, ha ápolónő kollégáimat szabadságuk ideje alatt helyettesíthetem, s ha csak rövid időre is, de betegágy mellett dolgozhatok. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom mi az, ami több mint három évtizede ezen a pályán tartott, akkor csak azt mondhatom, hogy az emberek iránti szeretet és a segíteni akarás." Almásiné Judit 27 éves lánya pedagógus, 23 éves fia a gyermekosztályon műtőssegéd. Úgy tűnik az emberek iránti szeretetet sikerült gyermekeibe plántálni, annak ellenére, hogy kiskorukban sokszor hiányolták a három műszakban dolgozó édesanyjukat. Ma felnőttként másként látják, meséli a kitüntetett asszisztens, aki kitüntetését úgy értékeli, az az egész csapatnak szól, amelyben dolgozik. Férje, aki nyugdíjas kertész, a segítésen túl, sokszor várja haza virággal feleségét, s ezzel kicsit helyettünk, betegek helyett is, köszönetet mond és új erőt ad a másnaphoz. „Szeretnék még az új műtőblokkban dolgozni MnMMMnNMNMMMMMIII^^ mmmmmmimHim Doszpod Józsefné Marika, a radiológiai osztályvezető asszisztens helyettese éppen három évtizede dolgozik az egészségügyben. Már az általános iskolában erre a pályára készült, gyermekápoló szeretett volna lenni. Amikor végzett a röntgenosztályon volt hely, így a rendelőintézetben kezdett el dolgozni, s röntgenasszisztensi képesítést szerzett. A kórházban 1989 óta dolgozik, ott minden röntgen részében gyarapíthatta tapasztalatait. Ezeket a tapasztalatokat szeretné majd átadni a fiataloknak. „Szeretnék még az új műtőblokkban, az új gépeken, fiatalokat tanítva dolgozlül is a gyermekbalesetek viselnek meg a legjobban." Doszpod Józsefné Marikának két felnőtt gyermeke van, 26 éves lánya szintén az egészségügyben dolgozik, ugyanazon az osztályon, ahol édesanyja, most készül letenni a röntgenasszisztensi és a műtősi szakvizsgát, s azt követően még szeretne továbbtanulni. Fia 21 éves pincérnek tanul, férje, aki akárcsak a többi férj, akinek a felesége az egészségügyben évtizedek óta dolgozik, vállalkozó, s értékeli felesége egész embert kívánó munkáját. „Szeretném megköszönni dr. Sík Erzsébet főorvos asszonynak, hogy munkámat kitüntetésre méltónak értékelte, s kollégáimnak, akikkel nagyon jó kapcsolatot sikerült kialakítani, nagyon titokban tartották a kitüntetést, aminek rendkívül örültem, ahogy 2001-ben a Gödöllőn, egy röntgenasszisztensi kongresszuson kapott dicsérő oklevélnek, és a 20 éves jubileumi munkám után kapott osztályvezetői dicséretnek is. A kollégáimmal való jó kapcsolat feltétele az eredményes munkának és a beteg komfortérzésének. Szeretek bejönni a munkahelyemre - Tolna-Mözsről járok be naponta - immár augusztusban 30 éve, a tudat, hogy várnak a betegek, hogy jó közösségben dolgozom, ahol elismerik a munkámat, a legnehezebb időkben is erőt ad." Sas Erzsébet Az oldal képei: Nagy Ági Jtt megbecsülnek, iól érzem ni mielőtt nyugdíjba megyek, mert a jól képzett asszisztencia nagyon fontos a mi hivatásunkban. A hozzánk érkező betegek 90%-a műtétre szorul, sok közöttük az olyan, aki már túl későn jön, csak amputációval lehet megmenteni. Sajnos sok a visszatérő beteg, mert nem hagyják abba a dohányzást, így tovább súlyosbodik az érelmeszesedésük. Az érbetegek katéterezése minden betegben félelmet vált ki, így nagy szükség van a nyugodt, szeretetteljes hangnemre. Három ügyeletet vállalok havonta, amely alatt a balesetek, azon beRuttkai Gézáné kiskorában sokáig tanító néni szeretett volna lenni, s már nagyobbacska lány volt, mikor a család egy orvos ismerőse beszélt neki a gyógytornáról. Később, mikor Harkányban jártak, ott bement a kórházba megnézni, mit csinálnak a gyógytornászok. Megtetszett, de mikor eljött a döntés ideje, mindkettőre jelentkezett. Mindkettőre felvették, s akkor a gyógytornászságot választotta. A főiskola után egy évig a sportkórházban volt Pesten, de akkor férjhez ment. A házasság hozta Szekszárdra, itt pedig a megyei kórház baleseti sebészetére, ahol már 31 évet eltöltött. - Nem bánta meg soha, hogy nem tanító néni lett? - Egyszer jutott eszembe, még az első évben, nyáron, hogyha pedagógus lettem volna, élvezhetném a tanítási szünetet. De akkor sem bántam meg igazán, csak eszembe jutott. Pedig nem könnyű hivatás. Pláne a baleseti sebészeten, mert ott és az idegosztályon a legnehezebb. S ahogy futnak az évek, úgy érzem talán kicsit jobban, mint régen, hogy nehéz. Azért is, mert fejlődött a gyógyítás. Olyan műtéteket csinálnak, amikkel nagyon gyorsan lehet a betegeket talpra állítani, ilyenkor más, több a munka. - Három évtized emlékei közül melyikek a legkedvesebbek? - Azok a pillanatok, amikor hétfőnként örülnek, hogy jövök. S csodálatos az az öröm, amikor valaki újra járni kezd. - És az orvosokkal milyen a kapcsolata? - Nagyszerű. Már többször kérdezték, miért nem megyek el a baleseti sebészetről egy olyan osztályra, ahol könnyebb a munka. Azért nem, mert itt megbecsülnek, számítanak rám. Mert jól érzem magam. szl Kitüntetett nagycsalád Ismét kitüntették Szekszárdon a Heim famíliát. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete minden évben átadja a legjobbaknak járó „Családjainkért" kitüntetést, amit ők hat év után, egyedüliként az országban második alkalommal is kiérdemelték. Heim Károly egyébként az országban az elsők között még a 80as évek végén megalakított Szekszárdi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke. A kitüntetéssel többek között a téli nagycsaládos találkozó megszervezését ismerte el. Akkor karácsony előtt két napot tölthettek Szekszárdon az ország minden részéből érkező nagycsaládosok. Ennek a jól szervezett találkozónak lesz folytatása, Tiszalucról már jelezték, hogy nyáron is szeretnének Tolnába látogatni.