Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-06-01 / 21. szám

szekszárdi VASARNAP 2003. JUNIUS 1. UFC-és huszárcsíny: pá, pá MTK Klézli kapus a 11-es dráma főhőse Úgy látszik a futball sem akar lemaradni a többiektől, már ami a komoly utánpótlássikereket illeti Szekszárdon. A kosaras és a kézis aranyba, illetve ezüstbe torkolló nagy menetelések után a szekszárdi focisták is valami hasonló fegyvertényt akarnak véghez vinni, mint az említett sportágak gyermekkorosztályú csapatai. Igaz, ők már UFC-és ifisták, de azok után, hogy képesek voltak kiverni a Magyar Ifjúsági Kupa nyolcad döntőjében azt az MTK-át, amely köztudottan velük törődő szponzorral, szakvezetőkkel a legideálisabb körülmények között dolgozik Magyarországon, mely játékával és eredményeivel kiemelkedik a magyar mezőnyből, már senkitől sem félnek Kniesz Mátyás tanítványai. A negyeddöntőben jöhet újfent élvonalbeli gárda Szekszárdra: a Siófok és az MTK skalpja ott díszeleg az öltözőbeli övön. Micsoda dráma volt a továbbjutás egy minden tekintetben jobb csapat ellen, de a kupában egy mecscsen - s ez ebben a szép minden megtörténhet. Mert Kniesz Mátyás alacsonyabb osztályban szereplő csapata 55 percig képes volt azon a hullámhosszon játszani, mint az MTK. Eddig erővel is bírták, de azonnal büntetett a kék-fehér társulat: két perc alatt megfordították az ismert futballcsaládból származó Disztl fiú révén. S amikor Góliát elkövette azt a nagy könnyelműséget, hogy a továbbjutás eldöntésére bőven elegendő helyzeteit kihagyta, akkor és ebből erőt merítve föltámadt az UFC és szórványos, de kelíő tudatosságra valló kontráinak egyikéből a már egyszer betaláló Molnár Zsolt a legjobb érkezett, hogy a társa által kapufára lőtt labdát beterelje a kalitkába - éppen a legjobbkor, a befejezés előtt néhány perccel, és következhettek a büntetőrúgások. De odáig el kellett jutni, s ebben Kniesz edző mesteri húzásai is szerepet játszottak. - Mivel úgy éreztem, hogy nincs vesztenivalónk ezért kockáztattam: levittem két védőt a pályáról, helyettük csatárok érkeztek, eggyel följebb toltam a Misit a középpályáról és támadó alakzattá tudtunk válni, ami a gyerekek érdeme - emlékezett az edző. Aki az összeállítást illetően dilemmában volt: az edzéskihagyások miatt játszassa-e a csatárposzton Molnár Zsoltot? Nos jól álmodta meg a dolgokat a tréner: mindkét szekszárdi gólt a bent hagyott, még csak 17 éves, de roppant tehetséges srác szerezte... Az egyenlítés lelátóbeli mámorában, a lélektani pluszokkal odalent, senki nem gondolt arra, hogy a büntetőrúgásokat még el is lehet veszíteni. Naná, hogy nem!... A már említett siófokiakat is büntetőkkel ejtették ki Klézliék. Hogy ki ő? - nos a kapus, aki remekelt a rendes játékidőben, aki arra is vállalkozott, ha esetleg sor kerül rá, ő az ötödik rúgó, aki huncutul edzője kezébe csapott: most is kifog kettőt, mint a Siófok ellen, és aki a nem szabályellenes játékosidegesítő kapusbolondériából bevetett a legkiélezettebb helyzetben egy olyan trükköt, amitől talán a legnagyobbak is „lemennek hídba". Miután a fővárosiak már kettőt rontottak, egy olyan előbb szerelésigazításos, majd kesztyűfelhúzásos egyperces, ellenfél rúgó játékosát kiidegelő öltözéses nagyjelenetet rendezett - kellett hozzá vastagbőr az orcán -, hogy az MTK-ás srác csaknem a Samsonite udvaráig küldte a játékszert. így neki már nem kellett rúgnia, gratulálhatott a társaknak, akik közül egy kivétellel valamennyien bevarrták... UFC-és ifjoncok! Most már veletek minden városi és környékbeli futballbarát, ahogy ti is öltözőt majd szétvető jogos örömötökben, mi is várjuk a folytatást! Vagyis a sorsolást. Ebből még az a diadalmenet is kisülhet, amire legutób^ nyolcvanas évek végén került ^B országos döntőt játszott az OIK-on a számos, már a felnőtt csapatnál is figyelembevett Szekszárdi UFC. B. Gy. HARMINCHAT EV UTAN Újra van jövőt sejtető kosaras csapata Szekszárdnak Egy klasszikus csapatsportágban - különösen a komoly konkurenciát fölvonultató népszerű labdajátékok egyikében országos elsőséget szerezni óriási dolog. Különösen egy vidéki kisv&ros esetében. Ebben a kategóriában évtizedek múltán jó, ha egy ilyen összejön. Emlékezzünk csak szekszárdi szemüvegen keresztül! Volt ugye 1966, a szekszárdi kosárlabdázás Szabó Ödön nevével fémjelezhető hőskorszaka, amikor az akkor még igen rangos országos diákolimpián ért el elsőséget egy szekszárdi középiskolás csapat. Aztán harminckét évet kellett várni az újabb nagy diadalra: a fociban sorozatosan országos döntőkben szereplő kettes iskolások, a zrínyisek győztek a debreceni diákok ellen a kaposvári döntőben a hetedikes-nyolcadikos korosztályban. És íme: öt év elteltével a leány kosárlabda gyermekbajnokságnak (91-92-es születésű játékosokról van szó) abszolút favoritként a győztese az Atomerőmű KSC Szekszárd együttese. Mint arról már frissiben beszámoltunk: a játékos é§ lassan már edzőlegenda, Harsányi Mária együttese a BSE 59!, a Soproni GYSEV-nél 68 ponttal voltak jobbak a szekszárdi kosaras palánták. Az elődöntőben a TÁSI-PVSK-át - igen jól sejtik: a mai Euroligás felnőtt szuperklub éppen aktuális gyerekcsapatáról van szó valósággal megalázták a rájuk mért 77 pontos vereséggel (120-43), miután a valamikor utánpótlásneveléséről híres bajai kosaras fellegvár talán már annak is örülhetett a fináléban, hogy „csak" egy negyvenhárom pontos „zakóval" úszta meg az ütközetet. A szakma meg hüledezett a fizikai fölény, technikai tudás ilyetén való taktikus csapatjátékká gyúrása láttán. Persze, hogy ketten is a csapatkapitány Tamis Dorottya és Bálint Réka helyet kaptak az országos döntő válogatottjának kezdő ötösében. Az utóbbi vehette át a „kosárkirálynőnek járó serleget: 137 pontot dobott az öt mérkőzésen! Különdíjat kapott kiemelkedő teljesítményéért Hajdú Zsanett és Stier Katinka is. A kupát okkal magasba emelte az eddigi áldozatos, szakmailag magas nívójú utánpótlás edzői ténykedésével valamilyen komoly sportkitüntetésre is fölterjesztendő Harsányi Mária, aki játékos pályafutása során éppen 30 évvel ezelőtt ért a csúcsra: a BSE-vel magyar felnőtt bajnok lett. Végtelenül örülök ennek a sikernek. Bebizonyosodott: ha vannak komoly segítőtársak, akkor azokat a kisebb-nagyobb sikereket, amiket tulajdonképpen magányos megszállottként elértem az elmúlt évtizedekben, még lehet fokozni mondta. - Igen, nagy sanszot adott az, hogy lányommal Szabó Noémivel valóban, összedolgozunk, egymást szakmailag, emberileg maximálisan segítjük. No és vannak a mi elvárásainknak megfelelően dolgozni akaró és tudó testnevelőedző kollégák, akik sok mindenben segítettek, és remélhetőleg a megfelelő hátországot jelentik majd a kiválasztásban tehetséggondozásban a későbbiek során is. Az pedig további lökést adott, hogy a szülők odaálltak a klub korábbi százmilliójából túl sokat nem érző csapat mellé, s a tehetséggondozás még minőségibb feltételeit teremtették meg. Hogy a mostani siker átemelhető legyen a serdülő és az ifi korogj tályokra, és olyan kész V tékosok kerüljenek ki az itteni műhelyből, akikért úgy 2007 tájékán már versengjenek az NB l-es klubok - remélhetőleg az anyaegyesület, az akkori élvonalbeli szekszárdi együttes is... B. Gy. Köszönjük Harsi! Tudjuk, hogy mindig fanatikus kosaras voltál, vagy és az is maradsz. Aktív sportolóként is sok mindent elértél, edzőként pedig most a csúcsra értél. Sok idő és igen kemény küzdelem kellett ahhoz, hogy a legjobb legyél. Ebben a kisvárosban a kosárlabda sportért Te tetted a legtöbbet, mondjon bárki, bármit. A sok-sok munkát, fáradtságot és türelmet már réges-régen meg kellett volna köszönni Neked, nemcsak most, amikor a gyermekcsapatoddal bajnokságot nyertél. Mi, szülők akik látjuk, mi rejlik e mögött - köszönjük fáradozásaidat, amit gyermekéinkért tettél. KÖSZÖNJÜK ÉS KÖSZÖNJÜK! A további munkádhoz sok sikert, jó egészséget és boldogságot kívánunk! Legyél továbbra is ilyen eredményes! Neveld csapatodat mindig legalább olyan magasra, mint ahogy saját lányodat nevelted, aki kiváló sportoló és nagyszerű edző lett. A szülők, akik ott voltak Baján a sikerednél