Szekszárdi Vasárnap 2003 (13. évfolyam, 1-44. szám)

2003-05-11 / 18. szám

2003. MÁJUS 11. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP ODON DERU 160. Az igazság rögös útjai Manapság, amikor sokan berzenkednek amiatt, hogy igazságszolgáltatás helyett csupán jogszolgáltatásban részesülnek, talán nem lesz tanulság nélküli, ha két esetet fölidézünk 1899 májusából, Szekszárd nagyközségi korszakából. A Tolnamegyei Közlöny május 7-i negyedik oldalán Szaporodik a szegényalap címmel a következőt olvassuk: „Szegzárd szegényeinek alaptőkéje rövid idő alatt 15 000 forintra szaporodott, ami abban leli magyarázatát, hogy a borhamisításért kirótt bírságok a törvény értelmében a szegényalap gyarapítására fordítandók. Újabban Schloss Lajos szegzárdi borkereskedő köteles 2176 forint 92 krajcárt fizetni azon elárusított bormennyiség fejében, Í

pelyet a borellenőrző-bizottság felelentésére az országos vegyelemző-bizottság megvizsgált és hamisítottnak talált." Hogy azonban a történet ne legyen olyan egyszerű, a hetilap még egyszer visszatért az esetre, több mint féloldalnyi terjedelemben. Ezt, valamint a Tolnavármegyében, a Budapesti Hírlapban és a Pesti Hírlapban közzétett ítéletet a borkereskedőnek kellett fizetnie. Őt összesen 30 napi elzárásra, 400 forint büntetésre, 112 forint vegyelemzési, hat forint szállítási és harminc forint eljárási és egyéb költségekben marasztalták el. Ez azonban nem a fenti összeg: az úgy jött ki, hogy 12 094 liter lefoglalt bort eladott, ezt átlagosan 18 krajcárjával rá büntetésként kirótták. Anélkül, hogy a mostanság más vidékeken előfordult borhamisítási ügyeket idekeverném, azt meg kell Német-magyar versbarátság yy yy Reiner Kunze olvasott fel németül a nagykönyvtárban. - Sokkal több németes diákra, főiskolásra és tanárra számítottak a szervezők. Méltán: hisz hagyományteremtő szándékkal volt már jó néhány olyan rendezvény, amikor mindkét nyelven élvezhettünk kortárs idegen nyelvű szépirodalmat - magyarul most maga az írószövetség elnöke, Kalász Márton olvasta fel a Kunzeműveket... A Magyar írószövetség és az Ilylyés Gyula Megyei Könyvtár látta vendégül az irodalombarátokat, versszeretőket, érdeklődőket az új földszinti oldalszárnyán, a lapolvasó böngészdében május 5-én délután. A Büchner- és Trakl-díjas költő, író a thüringiai költők magyarországi bemutatkozása alkalmából érkezett hazánkba. Budapesten, a német irodalom legrangosabb helyén, a Goethe Intézetben tartott felolvasóestje után kizárólag Szekszárdon lépett fel vidéken, mert Kalász Márton - írószövetségi elnöki minőségében - épp városunkat ajánlotta, mint olyat, ahol viszonylag nagy érdeklődésre számíthat... Egy másik szál, ami hozzánk és irodalmi hagyományainkhoz fűzi, hogy Kunze fordítója, aki szintén jelen volt az eseményen, HansHenning Paetzke író, műfordító éppen (a szekszárdi!) Mészöly Miklós „Saulus" című regényén tanult meg majdnem anyanyelvi szinten magyarul. Maga az irodalmi bemutatkozás, amikor a verseké volt a főszerep, de az azt követő személyes és kötetlen beszélgetés is úgy zajlott le, mint azok a néhai jő író-olvasó találkozók a 70-es években. A hetvenéves, galambősz, mégis kamaszos arcú költő szerénységében, személyes kisugárzásában nem lehetett nem megérezni valami rokonlelkűséget Nagy Lászlóval, bár költészete nyugodtabb, meditatívabb, nem jellemzi olyan erős hevület. Másként szigorú, de mégis az. „A szó valuta / Minél igazabb, / annál keményebb" - szól erről egy rövid versében. Városunkban utóbb a Német Színház Rilke-estje, Kalász Márton szintén bemutatkozása, a Georg Trakl irodalmi est hol a DBU, hol a könyvtár rendezésébenmár hagyományt teremtett a kétnyelvűségben (német és magyar) az elmúlt években, úgy tűnik, mégsem sikerül elég „németes" érdeklődőt elcsábítani. A német színházat is sújtja ez a közöny, noha ott mostanság a németül hallható szöveg magyar műfordítása olvasható is a kivetítőn. Mi megjelentünk a tágas, nagyablakos', kellemesen hűvös helyiségben tizenheten. Jól éreztük magunkat: felolvastak nekünk. Az irodalombarátok és versszeretők, németül tudók és tanulók, német nemzetiségiek, tanítók lemaradtak valamiről. Az alkotó, a fordító, a felolvasó írószövetségi elnök személyiségéről és az őszinte beszélgetés lelket gazdagító élményéről... Samu Attila jegyeznem, hogy ekkoriban egy forint egy napszám ára, 400-800 forint egy tanító évi fizetése volt. Mindenesetre hasonló szigor és ötlet ma is lendítene a szociális helyzet javításán, persze hasonlóan gyors ítélet sem árthatna... A sajátos jogalkalmazás érdekes példája egy héttel később várta a lapban az olvasókat. A cigány bíró címmel. „A község határában napok óta egy cigánybanda tanyázik, melynek egyik tagja, Dorozsmai Ágnes tegnap sírva állított be a községi elöljárósághoz, s a cigányaszszonyok sajátos szabadságával levette pruszlikját, s így mutogatta az uraknak a hátát, amelyen jókora hurkák jelezték a kiállott botütések nyomait, melyeket a cigányasszony egyik társától, Kolompár Mihálytól kapott. Persze behozatták Kolompárt, s vallatóra fogták. - Maga verte meg az Ágnest? - Igen, kérem álázattal. - Aztán miért verte meg? - Mert a Veréb Katának ellopta egy tyúkját. - Hát mi köze ahhoz magának? Hogyne vóna közsöm hozzsá, mikor van! Hisen én vagyok a csigány bíró! Persze az érdemes elöljáróság nem elégedett meg annyi felvilágosítással, hanem kóterbe (zárkába) rakatta a cigány bírót, akit még ráadásul a bíróságnál is feljelentettek. Kolompár nem hagyta annyiban a dolgot, hanem mikor már a kisbíró kezei között érezte magát, Teknővájó cigányok (Jankó János rajza) nagy haraggal fordult Ágnes aszszony felé: - Megállj, te kócos! Májd kápsz te még tebbet is, há házsá erestenek ázs urák!" Ebből az esetből persze nem azt a jogi tanulságot szeretném levonni, hogy ma is jó lenne, ha cigánybíró működne, de arra emlékszem, hogy a családon belüli erőszak mostanában is föl-fölmerülő, örök-_ zöld téma. Igaz, csupán egy-egy görönggyel több az igazság rögös útján... Lanius Excubitor A Szekszárdi Kamarazenekar koncertje Bach e-moll fuvolaversenye volt a nyitószáma annak a hangversenynek, amelyet a szerző az olasz concerto-forma háromtételes gyors-lassú-gyors elrendezésének mintájára komponált. A zenekar és a szólista Gyöngyössy Zoltán ünnepi légkört teremtett. A szólista szép hangon, virtuóz technikai felkészültséggel játszott. Sokszor úgy tűnt, hogy még levegőt sem vesz, mintha egy lélegzetre játszotta volna végig e remek-szép művet. A zenekar művészeti vezetője, Földesi Lajos gyakori szokása, hogy szereti ismeretlen szerző művét bemutatni. Ezúttal Giordani XVIII. századi olasz zeneszerző csembaló-versenyét játszotta Horváth Anikó lelkes igyekezettel. A szerzőjéről semmit sem tudhatunk, mert még a nevét sem találjuk meg a háromkötetes zenei lexikonban. Maga a mű unalmat keltett a karakter nélküli témáival és a szerző korának lapos közhelyeivel. Az előadás talán arra volt jó, hogy lássuk a különbséget a remekmű és az üresjárat között. Ezek után emlékezetes élmény volt Bach 5. brandenburgi versenyét hallgatni. A mű Bach Köthen városában töltött korszakából való és 1821-ben keletkezett. A zeneköltő ebben a korszakában volt a legtermékenyebb és itt jutott el a zenekari termésének csúcsformájára. A brandenburgi őrgróf megrendelésére írt 6 concerto nemcsak azért remekmű, mert a polifonikus szerkesztés magasrendű megnyilvánulása, hanem azért is, mert a mű első tétele friss, optimista alaphangja ünnepi légkört teremt. A lassú tétel mély emberi vallomás és a mindent átfogó szeretet és béke hangján szól hozzánk. A zárótétel pedig boldog, önfeledt játék. A verseny szólistái: Földesi Lajos hegedűművész, Gyöngyössy Zoltán fuvolaművész és Horváth Anikó csembalóművész országos rangjukhoz méltóan jutatták érvényre a mű formai-szerkesztési gazdagságát és a mondanivaló erős intenzitását. A zenekar nyilvánvalóan sok próbával készülhetett e koncertre. Úgy tűnt, hogy még sohasem mutatott ilyen gazdag színkeveréssel teljes varázslatos hangzást. A megérdemelt nagy sikert az együttes a mű egyik tételének megismétlésével köszönte meg. Hűsek Rezső