Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-17 / 41. szám

2002. NOVEMBER 10. 'YASÁRMAP X SZEKSZÁRDI , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP gazdáját, ennek a pontos kidolgozása folyamatban van, de a főbb trendek az alábbiak: a kőszínházakban a bemutatókra kapnak meghívást a páholy tulajdonosai, amelyet vagy személyesen vesznek igénybe, vagy felajánlanak családtagjaik, barátaik, üzletfeleik számára. Rendszeresen tájékoztatást kapnak az előadásokról, a bemutatókat követően baráti találkozókra hívják meg őket. Most, hogy a címzett támogatás elnyeréséhez közel került a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza, szeretnénk, hogy mire a ház felújítási programja a végéhez ér, addigra a színházterem is megújult környezettel várja a színházlátogatókat. - A napokban lezárult „Csillagok vagyunk" szépség- és egyéniség verseny, amely a legutóbbi akciója volt a Szekszárd Színházi Kultúrájáért Alapítványnak, melyet a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Házával közösen rendezett meg an^fcik érdekében, hogy a szekszárdi ^Wínházterem felújítása elkezdődhessen. Hogyan értékeli a rendezvénysorozatot? - Matókné Kapási Julianna mb. igazgató: Beváltotta a hozzáfűzött reményeket, egyrészt a belépőjegyekből befolyt összeg az alapítvány számlájára került, amely a színházterem felújítására fordítódik, másrészt pozitív élményhez jutottak olyan gyerekek, akik egyébként eddig nem jártak be a művelődési házba. Várható, hogy ezek az ifjak és szüleik is a későbbiekben bármilyen rendezvényre szívesen bejönnek a Babitsba, hiszen az oldalszárny átadása után még több lehetőség nyílik a gyerekekkel, fiatalokkal való együttműködésre. M. M. pertoárjából. A népzene, az egyházi zene és a könnyűzenei feldolgo• sokat, meghívott barátaik ének vers produkciói tették emlékezetessé. A további terveket így összegezte Letenyeiné Mráz Márta, az Esélyt Tolnának Alapítvány kuratórium elnöke: - Tavaszra tervezzük a tanulmányi verseny folytatását, akkor fordítási feladatot kapnak a benevező diákok, ez a forma az előző évben is nagyon népszerű volt, így sok versenyzőt várunk. A francia filmek vetítését is elindítottuk több-kevesebb sikerrel, szeretnénk, ha a francia rflűvészfilmek iránt érdeklődők megtalálnának bennünket, mert a Francia Intézettel kialakított jó együttműködés sok érdekes programot hozhatna Szekszárdra. Köszönetet szeretnék mondani a szakmai munkát lebonyolító francia nyelvet tanító kollegáknak és anyagi támogatásért Szekszárd Megyei Jogú Önkormányzatnak, Szekszárd-Bezons Baráti Társaságnak, Illyés Gyula Megyei Könyvtárnak és Francia Intézetnek. SZEKSZÁRDI / Márton-napi mulatság a Csurgó zenekarral „Ennek most hagyományt szeretnénk teremteni... Szeretjük a gyerekeket és azt szeretnénk, hogy jól érezzék magukat - hogy minél többet lehessenek együtt a szülőkkel óvodás-körben - hogy egy kicsit kulturális központ is legyen az óvoda..." Márton-napi mulatság zajlott a minap - „a maga napján" (s aki nem tudná november 11-én) - a Kadarka utcai óvodában a Csurgó zenekar közreműködésével. Akik ünnepeltek: együtt az óvodások, a szülőkkel. Az óvoda udvarán mécsesek fénye fogadott minket az alkonyatban: festett kis üvegekben apró lángnyelvek mindenütt, körben az ablakpárkányokon, a járdaszegélyen végig, s a parkban, a tavacska partján is, kis lángok képe a víztükörben. Szülők és gyermekek szép számban (vagy százan) - épp, amennyien elférünk az udvari kövezeten. A Csurgó zenekar hangolt. „Nagy öröm számunkra - hangzott fel a beköszöntő -, hogy az időjárás kedvez nekünk abban, hogy itt kinn, az udvaron tarthatjuk meg az ünnepet. Annál is inkább, mert a néphagyomány szerint ha nincsen hó, akkor várhatóan nem lesz nagy telünk, s ennek örülhetünk. A hagyományok felelevenítésében a Csurgó zenekar segít nekünk. Kérem a kedves szülőket, hogy amikor körbesétáljuk tűzzel a Háry Borozót, maradjanak a gyerekek mellett és ügyeljenek... s ha majd arra kerül sor, bátran táncoljanak együtt a gyerekekkel!" - S a gyerekek már szavalták is kórusban Kálmánczy Zsófi versét: „Megérkezett Szent Mártonnak napja, / ablakot les apraja és nagyja. / Fehér lovon érkezett-e Márton: / lesze hótakaró erdőn és határon? / Langyos télnek nézhetünk elébe? / Kucsma se kell a fiúk fejére! / Kendő nélkül szaladnak a lányok, / Márton fehér lova enyhet hozott rájok. / Kedves jó Mártonunk ülj hát fehér lóra! Hadd aludjon erdő-mező hófehér ruhába'!" Az ünnepélyt megnyitó vers után a zenekarból Siklósi Krisztián állt ki a gyerekek elé: „Figyeljetek jól! Régesrégen Márton napján hajtották be a gulyások a gulyát és számlálták meg, hogy hány tehén maradt. Nagyon fontos nap volt, gazdasági évforduló: akkor számolták meg, hogy miből mennyi maradt. És képzeljétek: Márton napján libát ettek az emberek, hogy bőséges legyen a következő esztendő - egyetek ti is libát, ha módotokban áll! Márton napján bizony még időjóslás is volt, megjósolták, milyen idő lesz. Volt, ahol azt mondták: ha Márton napján esik az eső, akkor negyven napig még esni fog. De bizony, még a Márton lúdjával is jósoltak: úgy, hogy „ha Márton lúdja jégre áll, / a Karácsony csupa sár." Azt mondták, hogyha Márton napján fagy van reggel, akkor sáros lesz a karácsony. És ami a legfontosabb, mert a nótánk is erről fog szólni, amit mindjárt énekelünk, hogy Márton napján volt az újbor elbírálása. Ekkor kóstolták meg a pincékben a bort, hogy milyen lett, amint lefejtették: szép lett-e, finom lett-e? - Nahát énekeljünk egy ilyen nótát, tudjátok is..." „Igyunk, mert / van benne, / jó bor lesz / belőle..." És a gyerekek énekelnek, táncolnak, a második-harmadik dalnál már egészen belemelegednek. (A szülők arcán örömteli széles mosoly.) Körtánc is van. Néhány páros is. Egyszeregyszer „vissza kell igazítania" a körbe az óvó néniknek némelyik csöppséget vagy aprócska párt. A „Kiszáradt a diófa..." kezdetű dalhoz körjáték társul. Mindvégig a remek élő népzenére Hej, vára vára, Nada vára, vára!... De jó a dió... Az én kedves feleségem jaj dg kényes..." ( Úgy negyedóra elmúltán: „hajoljatok meg szépen, ügyesek voltatok!" - Nagy taps és meghajlás...) Az egyik dallal aztán („Érik a szőlő... j elindul a menet: a kicsiknek persze előbb még meg kell találniuk az általuk megfestett üveget, benne a mécsessel. Minden üvegen van egy kis nyél két hurkapálcikából, ott kell megfogniuk. Igyekezetük több mint megható, ahogy keresgélnek, majd a kis lánggal - szüleik kezét fogva - elindulnak. A kiadós séta végeztével az oviba visszaérve kínálgatás kezdődik: az óvónők kezében a tálcákon mákos- és diós-kalács, sült alma, tea. (A kis mécsesek világítják meg az udvart s az arcokat.) Hirtelen sok kérdésem támad, de a legjobban talán az izgat, hogy sokat próbáltak-e a gyerekek? Vajon hogyan, mennyi munkával készültek fel? Horváth Erika, a 2. Sz. Óvoda vezetője válaszol kérdéseimre: - A Szent Márton-napi ünnep valóban kiemelt jelentőségű nálunk, de épp ilyen fontos ünnepeink sorában óvodánkban a karácsony, a Télapó, így tartjuk a húsvétot, a farsangot ezeket is mindig szülőkkel együtt. Ennek most hagyományt szeretnénk teremteni, mert igazából a Márton-nap kimondottan német ünnepként volt elkönyvelve régebben és közben ez nem így volt, mert a magyarok is igen-igen tartották, mert fontos volt számukra. Mi úgy gondoljuk, hogy a gyerekek fejlődése szempontjából lényeges, hogy minél biztosabban álljanak meg a lábukon a jelenben és a jövőben, s ahhoz ismerniük kell a múltjukat. Tehát ennek az ünnepnek egyrészt ez a feladata, hogy megismertessük velük a hagyományokat, másfelől azt szeretnénk, hogy minél többet lehessenek együtt a szülőkkel óvodás-körben. - Ez ugye, ha nem tévedek, valamiféle újabb óvodapedagógiai szempont? - Nem kimondottan... Szeretjük a szülőket, szeretjük a gyerekeket és azt szeretnénk, hogy jól érezzék magukat - annyira, hogy egy biztos pont legyen a gyermek és a szülő életében az óvoda... Ahogy a beköszöntőben is elmondtam, vannak olyan gyerekek, akik már 4-5. osztályosok, de most megint itt voltak az ünnepen a szülőkkel együtt, illetve azok a gyerekek, akik még nem óvodások - nekik is szervezzük ezeket a programokat -, névre szóló meghívókat kapnak, pontosan azért, hogy egy kicsit kulturális központ is legyen az óvoda... - Azért ez talán Magyarországon mégiscsak új elképzelésnek számít... Kicsit a Waldorf-módszer juthat eszünkbe róla... - Igen, az igaz. Mi úgy próbáljuk a programjainkat megszervezni, hogy minél „gyerek-centrikusabbak" legyenek és a lehető legkevesebb „kínnal" járjanak - a gyerekek élvezzék azt, amit csinálnak! Ebben nekünk a Csurgó zenekar nagy segítőnk, gyakorlatilag minden ünnepünkön részt vesznek, hisz a gyerekek élő zenére jobban szeretnek táncolni-énekelni... Szívesen csinálják. - A városban mindez vajon példaértékű? Követik-e más óvodák is ezt az utat? - A német nemzetiségi óvodában, a Honvéd utcában már évek óta csinálják. A magyar óvodák között mi kezdtük a Márton-napi ünneplést - most először, de hagyományteremtő szándékkal. A gyerekeknek tetszett a 3-4 napos előkészület, az üvegfestés például, ami német szokás, a rossz szellemek elűzésére szolgál... Kevéssel a halottak napja után, az akkor gyújtott gyertyáink, mécseseink lángjai kihunytával, íme: ez az ünnep az Élet fényével világította meg a gyermekarcokat, s azokon is az örömöt. Élünk. Talán ezért is csengett olyan szépen az énekszó a kicsik ajkán, ahogyan csak anyák napján, karácsonykor és húsvétkor szokott... Samu Attila