Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-11-03 / 39. szám

SZEKSZÁRDI WVASÁRNAP Helytörténeti pályázat 2002 KiMföHMMHMMMü Több mint három évtizede töretlen ívű sikertörténet az amatőr helytörténészek és profi történészek számára egyaránt meghirdetett levéltári pályázat. Ezt a hasznosnak bizonyult munkaformát a megyei tanács és HNF támogatásával indította el a megyei fenntartásba visszakerült levéltár. Azóta évről évre jelentős számú dolgozat írója vállalja a megmérettetést. A meghirdetők és támogatók köre az utolsó évtizedben jelentősen változott. A megye és a levéltár mellé Szekszárd Város Önkormányzata, a pécsi egyetem Illyés Gyula főiskolai kara, a Humán Szolgálatok Központja, a Tolna Megyei Honismereti Egyesület és 2002-től új kiíróként belépett a Wosinsky Mór Megyei Múzeum. A pályázat összefogása, a kiírástól a beérkezett munkák minősítésének lebonyolítása, majd az eredményhirdetés, valamint az azt követő baráti-szakmai beszélgetés megszervezése mindmáig a Tolna Megyei Levéltár feladatkörébe tartozik. Tolna megyéről sajnos napjainkig nem készült múltját, évezredes történetét részletesen feldolgozó szintézis. Voltak és vannak egyes korokról, településekről vagy bizonyos szempontból válogatott összegzések, de ezek sohasem a teljesség igényével születtek. Ezért is jelentősek azokat az alkotások, amelyek évtizedek óta a megyei pályázatra érkeznek. Az egy vagy néhány ívnyi terjedelmű alkotások többnyire nem átfogó munkák, gyakran nem teljes értékű feldolgozások, de fontos építőkövei lehetnek egy majdani megyetörténetnek. Az alkotások többsége saját forráskutatásra, azok elemzésére épül, tehát részben újat vagy korábbinál pontosabb ismeretet közöl. Az évtizedek alatt beküldött és minősített közel 400 pályamunka legjobbjai bekerültek az 1969-1987 között megjelenő Tanulmányok Tolna Megye Történetéből 11, illetve az 1990-ben indított Tolna Megyei Levéltári Füzetek 2002-ig napvilágot látott 10 kötetébe. Közben számos értékes munka továbbfejlesztett változatából született szakdolgozat vagy éppen doktori disszertáció. Napjainkban az is gyakori, hogy a levéltári kutatásra épült, sikeres diplomamunkát vagy annak egy átformált változatát szerzője megméretteti ezen a fórumon. Az új évezred második pályázatára 13 dolgozat érkezett. Ez öttel haladja meg a múlt esztendőben elbírált pályamunkák számát, de alatta marad a kiírás óta csúcsot jelentő 21nek. Szerencsére a pályázatok számbeli növekedése ez évben együtt járt a minőségi munkák javuló arányával. A lektorálást dr. Szita László történész, a történettudományok akadémiai doktora, a BML. ny. igazgatója végezte. Az általa készített szakszerű és tömör bírálatok jelentősen megkönnyítették a kiírók képviselőiből alakult bizottság munkáját. Nem volt nehéz helyzetben tehát a zsűri, viszonylag gyorsan születtek a közös döntések a díjazás sorrendjéről. Bár ebben az évben első díj nem került kiosztásra, akadt viszont öt olyan dolgozat is, amelynek írója második vagy harmadik díjban részesült. További dolgozatírók kaptak pénz és könyv munkajutalmat, míg 4 pályázó könyvbonokat vehetett át, amellyel a jelenleg vásárolható 22 levéltári kötet közül válogathatott. A munkákról részletesen szóló lektori véleményt valamennyi pályázó az eredményhirdetéskor megkapta. A pályadíjak mellett a Babits Könyvkiadó és a Szekszárdi Nyomda könyvajándéka lehetővé tette, hogy valamennyi pályázónak a díjakon felül szép kiadvány kerülhetett könyvtárába. * * * A beküldött munkáknak több mint fele alapos kutatás eredményeként jelentős tanulmánynak tekinthető. A pályázati feltételeknek és a tudományos igényességnek leginkább 5 munka felelt meg. Gyakorlatilag némi rákutatással, kiegészítéssel megjelenésre alkalmasak ezen alkotások. A többi mű esetében kisebb-nagyobb hiányosságok tapasztalhatók, amelyek csak alaposabb, átgondoltabb munkával korrigálhatók. 35 OOO Ft-os II. díjat kaptak: 1. Dr. Solymos Ede: A Danaföldvár és Bátai Halászati Társulat története. A bajai múzeum nyugalmazott igazgatója a téma kitűnő ismerője. Alkotása kiadásra ajánlott, profi írásmű. Hézagpótló, mert napjainkig e kérdéskörről megjelent munkák nem vagy alig foglalkoztak a halászati társulásokkal. 2. Dr. Kolta László: Knábel Vilmos bonyhádi néptanító 1884-1972 A kiváló bonyhádi nyugalmazott tanár-történész kitűnő érzékkel rajzolta meg a német néptanító életét, munkásságát, működését a különböző politikai változások időszakában. Alkotása méltó szintézise a Knábel Vilmosról eddig kialakult képnek. 30 OOO Ft-os III. díjban részesültek: 1. Dr. Csordás Jenő: A gyermekek halálozása és annak okai Tolna megyében 1896-1925 között. A szekszárdi nyugalmazott főorvos évek óta kutat e témakörben. A korábbi sikeres dolgozatok méltó folytatása a világos szerkezetű, jó pályamű, amely harminc év statisztikai adatai kigyűjtésének fáradságos munkáját követő szakszerű és alapos feldolgozás. A lektor a téma más régiókkal összehasonlító kutatás folytatását javasolta. 2. Vituska Ildikó: Neves szekszárdiak, barangolás az alsóvárosi temetőben. Az eredeti kiírás követelményeinek mindenben megfelelő, külső és belső formájában egyaránt igényes, szép kiállítású, szakszerűen, viszszafogott stílusban megfogalmazott pályamű. Mivel a szekszárdi temetőben az idézetteken kívül még nagyszámú ismert, elismert, valamely területen kiváló személyiség nyugszik, bemutatásukkal a dolgozat további jelentős bővítése lehetséges. 3. Gyimóthy Eszter Márta: A Tolna megyei Sárvíz szabályozása a XVIII. században - a sikertelenség okai. A 18. századi vízszabályozás Tolna megyében témakör különösen jól feldolgozott. A faddi friss diplomás szerző ismeri ezen alkotásokat, használja és jelzi használatukat. A szakirodalom és a forrásanyag alapos feltárásával, az új eredmények közlésével megalkotott, világos stílusú dolgozatot a lektor kiadásra is alkalmasnak vélte. * * * Dicséretet és 15 OOO Ft-os munkajutalmat kaptak: Hegedűs Gyula: Tamási város és környéke római katolikus kántorairól az 1700-as évek elejétől 2002-ig II. rész A tamási szerző korábbi pályázaton e téma első részével már pályázott. E dolgozatában újabb kutatásai eredményét összegezte. Jól adatolt, forrásfeltáró, világos szerkezetű pályamű. Az első és második rész egybedolgozásával, a lektor által javasolt kiegészítő kutatásokkal, tömörebb formában megjelenésre alkalmas alkotás. 2002. NOVEMBER 3. Steinbach Ferenc: Bezerédj Pál és a hernyóselyem kultúra megteremtése A lektor a tolnai dolgozatírónak elsősorban a téma országos szakirodalomban kiterjesztését javasolja. Ezt összekapcsolva a dolgozat írójának személyes helyi munkaismeretével kiváló művet eredményezhetne. Dr. Károly László: Dél-Dunántúl egészségügye a XIX-XX. század fordulóján A szekszárdi ny. orvos több alkalommal is jelentkezett már helytörténeti témájú kutatásaival. Dolgozatában ez alkalommal a Dél-Dunántúl egészségügyének összehasonlító vizsgálatát végezte, de nem foglalkozott a területhez szintén tartozó Zala megyével. * * * A dr. Kardosné Báti Julianna, dr. Kardos György szerző páros által a Bát helynév és Báti személynév Tolna megyére vonatkozó Mohács előtti oklevelekben c. alapos és nagy s^fe értelmet igénylő kutatási an^p csak terjedelmi okokból nem került a díjazott alkotások közé. A kutatóknak a téma kiterjesztő vizsgálatát javasoltuk. * * * Ötezer forintos könyvutalványban részesültek a következők: 1. Pápai Zita (Bogyiszló) Fejezetek Bogyiszló történetéből 2. Várbíró Veronika (Pécs) Csapó-Pápai Margit pedagógus életútja 3. Faludi Béla (Bonyhád) Érdekes és értékes bonyhádiak 4. Tóth Csilla (Zomba) Német betelepítések a XVIII. században * * * Aki helytörténeti kutatást folytat, azt soha nem a pénzszerzés hajtja. Ez a munka igényli a téma szakirodalmának megismerése mellett az igen időigényes alapos forrásfeltárást. Ráadásul az elképzelés és a kutatások eredményeként leszűrlwiíL összegezhető gondolatok nem I^B dig kerülnek szinkronba. Néha óriási energia-ráfordítás mellett is csekély eredmény születik. Ennek oka lehet a forráshiány vagy éppen a gyakorlatlanság. A nem tökéletesen sikerült dolgozat után kissé lehangoló lehet a szigorú lektori értékelés. A bíráló mindig csak az elért eredményről tud véleményt mondani, javaslatot adni a továbblépéshez. A pályázó a jobbító szándékot, a szakmai felkészültséget respektálva elfogadhatja, természetesen vitázhat is megállapításaival. Csak egyet nem szabad, a jó szándékú, szakmai bírálaton megsértődni. Örömmel jelzem a kiírók azon szándékát, hogy a pályázatot napokon belül a 2003. évre a 2002. évihez hasonló kondíciókkal meg kívánjuk hirdetni. A következő évben, években kiemelt témának, külön is díjazhatónak tekintjük a 2005-ben a rendezett tanácsú várossá válásának 100. évfordulóját ünneplő Szekszárdhoz kapcsolódó történéseket feldolgozó dolgozatokat. Dr. Dobos Gyula