Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-27 / 38. szám

SZEKSZÁRDI M­VASÁRNAP 2002. OKTOBER 27. ,CSILLAGOK VAGYUNK' Nóvák Péter és a csillagok A Babits Mihály művelődési ház „Csillagok vagyunk" címmel gyermek- és egyéniség ver­senyt hirdetett meg. A verseny célkitűzése kettős ­amint azt a ház igazgatója, Matók­né Kapási Júlia az első találkozás­kor elmondta -, teret és lehetőséget adni a gyerekeknek arra, hogy ki­próbálhassák, megmutathassák magukat, méghozzá játékos vetél­kedő keretén belül, a másik nem titkolt cél, hogy a versenyre való felkészülés, valamint a gála bevé­telét a színházterem felújítására használják fel. Ebben a nemes versenysorozat­ban olyan ismert művészek segítik a gyerekeket a felkészülésben, mint a mindig szívesen hazalátoga­tó, Levente Péter - akit az Isten is arra teremtett, hogy felvidítsa és ta­nítsa, szórakoztassa a gyerekeket ­és párja, a gyermeki lelkek nagy tu­dója, Döbrentei Ildikó, valamint Nóvák Péter, akit az ország sok tevékenységéről ismer, színész, zenész s reggelente az RTL Klub egyik legnépszerűbb műsorvezető­je. Október 18-án találkozhattam Nóvák Péterrel, aki a hármas kor­csoport játékos vetélkedőit vezette. Bevallom, régen szórakoztam ilyen jól. Felemelő érzés volt látni, hogy az a Nóvák Péter, aki most találko­zott ezekkel a gyerekekkel először - kötött sildes, pomponos sapkájá­ban, lezser ingében -, milyen fan­tasztikusan tudott minden gyerek­kel első szóra kapcsolatot teremte­ni, s hogy tudta minden gyerekben a verseny izgalmát feloldani. Poénjai, beszólásai, hihetetlen energiája, amely állandó mozgás­ban mutatkozott meg, egy olyan produkcióvá tették a vetélkedő vá­logatását, mintha már ezerszer le­próbált előadásról lenne szó. A gyerekek talán még Nóvák Pé­ternél is - vagy éppen ő általa, neki köszönhetően - nagyobb sikerrel „szerepeltek". Vers, tánc, rajz, nyelvtörő, ének, sport ügyesség, helyzetgyakorla­tok. Nóvák Péternek, mint tudjuk, erőssége a spontaneitás, ami nem­csak születési „hiba" nála, hanem sok-sok tanulás és gyakorlat ered­ménye is. Azoknál a gyerekeknél, akik a feladatot megkapva, kicsit megszeppentek, „szövegládájával^ azonnal feloldotta, méghozzá úgy, hogy észrevétlenül is, a gyereket a feladat jó megoldása felé irányítot­ta. Ha valamikor, akkor ezen a vetél­kedőn a zsűrinek nagyon nehéz feladata volt. A szerencse az, hogy a szervezők úgy alkották meg a já­tékszabályokat, hogy egy gyermek se érezze vesztesnek magát. A gá­lán, amire november 9-én kerül sor, minden gyerek részt vesz, s szerepel. Nóvák Pétertől a vetélkedő előtt pár perces interjút kértem, amit a tőle megszokott lezserséggel, ugyanakkor nagy örömmel és sze­retettel adott. „Fiatal koromban néptáncoltam, ezért a közösségi munka számom­ra nagyon fontos és izgalmas fel­adat. Amire most készülök az egy új dolog, ám úgy gondolom, eljön az az idő, amikor az ember azt érzi, hogy nemcsak a saját pályáját kell egyengetnie, hanem segíteni kell másoknak, erről szól ez a ver­seny is. Az ilyen meghívásokat, azt hiszem, el kell fogadni akkor is, ha bármennyi elfoglaltsága van az em­bernek, arról nem beszélve, hogy ez nem rólunk, felnőttekről, ha­nem azokról a gyerekekről szól, akik most megmutatkoznak, s elő­ször érezhetik talán, hogy rajtuk múlik, milyen teljesítményt nyújta­nak. Nagyon fontosnak tartom - s ezért mindent megteszek - hogy a legkisebb lelki sérüléssel kerülje­nek ki ebből a versenyből. A ver­seny szó talán nem is igazán jó, hi­szen a művészetet és annak külön­féle ágait nem igazán lehet megver­senyeztetni és rangsorolni. Az már nagy teljesítmény, hogy a gyerekek érvényre tudják juttatni gondola­taikat, a körülöttük lévő világról alkotott véleményüket." ^fc Nóvák Péter valóban mindem megpróbált, s munkájáért a legna­gyobb fizetséget kapta, a gyerekek óriási rajongását, szeretetét s a fel­nőttek tiszteletét. Kiváló pedagó­gus lenne, hallottam innen és on­nan is a szülők soraiból. Mint ahogy kiváló pedagógusok azok is, akik kitalálták, és az egész verseny során segítették a gyereke­ket, ezen a versennyel egybekötött vetélkedőn. Minden gyerek CSILLAG volt, s a gálán úgy fognak ragyogni, hogy talán a művelődési háznak, a szín­házteremben egy dologról, a világí­tás felújításáról nem is kell gondos­kodnia. Sas Erzsébet E. NAGY MARIA KIALL1TASA „Magamnak bizonyítani, másoknak örömet szerezni yy A Vállalkozók Háza, II. emeletén lévő „R" Galériában, immár 17. al­kalommal nyílhatott meg kiállítás, Simon Péter és felesége, Anikó jó­voltából, akik a művészet iránti tiszteletből vállalták fel e nemes feladatot. A kiállítók, többnyire amatőr képzőművészek, szívesen teszik ki alkotásaikat ezen a he­lyen, ugyanis nemcsak a kiállítás­megnyitón, hanem az utána követ­kező napokban, hetekben - a ház­ban lévő irodáknak, vállalkozások­nak köszönhetően - több ezer em­bernek mutatkozhatnak be alkotá­saikkal. 2002. október 21-én E. Nagy Má­ria, a Tolnai Bárka Művészeti Sza­lon tagjának képeiben gyönyör­ködhettek a látogatók. E. Nagy Mária már nem ismeret­len a szekszárdiak előtt, több cso­portos kiállításon vett részt, v^L kiállítása a megyei könyvtár Por^B galériáján is. Ezzel, a 8. önálló ki­állítással, sikerült.meglepetést sze­rezni híveinek, ugyanis akár a vi­rágcsendéleteit, akár a tájképeit, il­letve figurális képeit tekintve óriá­si fejlődésen ment át művészete. „Talán az örök elégedetlensé­gemnek köszönhetem - hogy egy­re jobbat és jobbat szeretnék csi­nálni - ezt a fejlődést. Bizonyítani szeretnék magamnak elsősorban, de természetesen azoknak az em­bereknek is, akik hisznek ben­nem. Ezért számomra minden ki­állítás egy óriási izgalom, hiszen a másik nem titkolt cél - s gondolom ezzel minden alkotó így van - örö­met szerezni másoknak. A kiállítás, amelyre rengetegen voltak kíváncsiak már a megnyi­tón, látogatók és alkotó társak egy­aránt, 2002. november 4-ig tekint­hető meg a Vállalkozók Háza II. emeletén lévő, „R" Galériában. Sas Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents