Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-10-27 / 38. szám

SZEKSZÁRDI 2002. OKTOBER 27. VASÁRNAP M Egy nevezetes szekszárdi nap XL. Csak az élet, a nagy rendező képes arra, hogy egyetlen napra jelölje ki két olyan férfiú születési dátumát, akik egyike sem megyeszékhelyünkön látta meg a napvilágot, de mindkettejüknek számos valóságos és szellemi alkotást köszönhet(ne) Szekszárd, amely október 27-ről még a legszerényebb formában sem emlékezik meg. Bécsben, 1837. október 27-én született s 1913. február 17-én ugyanott halt meg gróf Széchenyi Sándor, aki atyai részről a legnagyobb magyart, anyai részről a Rákóczi fejedelmeket vallhatta rokonainak. Az ifjú gróf soproni tanulmányok után Euró•

járta, majd nagynénje birtoa, Alsópélbe költözött, s 1861től aljegyzőként, később tiszteletbeli szolgabíróként igyekezett hasznossá tenni magát. S hogy ez nemcsak üres szófordulat, azt jól mutatja számos olyan ügyesbajos irat, amelyre - nagy szó ez akkoriban - ingyen vezette rá intencióit, amiért is aztán neki lett évről évre a legtöbb elintéznivalója. A megkezdett pályát csupán a passzív ellenállás évei szakították meg, mert 1868-tól a simontornyai járás főbírója lett s így működött öt évig közmegelégedésre. Atyjának nagydorogi birtokát 1872-ben vette át, de nem lett hűtlen a megyei közélethez sem, minden fontos kezdeményezés részese volt. Megyénk fia, Vizsolyi Gusztáv, •

Szabadelvű Párt országos társ}iöke kérésére vállalta el a főispánságot 1884-ben. Az október 14-én kinevezett főrendet december 10-én iktatták be, s ettől kezdve megyénk történetében a leghosszabb ideig, 22 évig viselte ezt a tisztet, 1906-ban is csak az alkotmányos válság miatt mondott le. Részben személyes példával a saját birtokán, részben társadalmi súlyának megfelelő adományokkal, részben pedig rangjához méltó bölcsességgel és buzgalommal segítette megyénket, s benne is különösen Szekszárdot. Derekasan kivette részét a filoxéra elleni küzdelemből, Bezerédj Pált segítette a selyemtenyésztés fellendítésében. Tekintélye nagy súllyal esett latba abban, hogy az első teljes képzést adó gimnázium Szekszárdra került, százezer koronás adományának szerény emléke a múzeum falán álló emléktábla, de emellett alapítója a Tolnamegyei Takarék- és Hitelbanknak, szorgalmazója a Sió hajózhatóvá tételének s még számos fontos létesítménynek. Sokaknak példa lehetne, amit főispánsága tizedik évfordulóján mondott: „célul tűztem ki magamnak, hogy Tolnavármegyében, mely generációk óta belügyeit bölcs megfontolással és egészséges irányban intézi, minél kevesebbet - kormányozni akarjak, mert a kormányzati jogot szabad polgárok becses kincsének tartottam és tartom mindig..." Három emberöltővel, pontosan 105 évvel Széchenyi Sándor után, 1942. október 27-én született Szakály Ferenc - Zalaegerszegen. Édesapja azért kényszerült oda menekülni, mert cikkei miatt a nyilasok Szekszárdon az életét fenyegették. Az 1945-től ismét Szekszárdon élt Szakály család három fia közül a legidősebb viszontagságos körülmények között járt a helyi gimnáziumba apja 1956-os tevékenysége miatt, ezért 1961-ben nem fölvételezik, hanem levéltári segédmunkásként keresi kenyerét. Itt figyel föl rá Kosáry Domokos, akit mesteSzakály Ferenc rének és példaképének tekintett. Az ELTE történelem-levéltáros szakán végez 1967-ben, majd két év múlva ott is doktorál - később elnöki tanácsi aranygyűrűvel kitüntetett művével. Első jelentősebb tanulmányával szellemi szülővárosába, Szekszárdra tér vissza jelképesen és valóságosan, hiszen az akkor indult Tanulmányok Tolna megye történetéből szóló kötetében lát napvilágot az apátság hiteleshelyi tevékenységéről írott elemzése. A sors kegyetlen fintora, hogy ugyanekkor elkészített, megyénk középkori okleveleiről szóló összegzése közel harminc évet pihent kényszerűen az íróasztalfiókban, amíg a múzeum jóvoltából megjelenhetett. A két dátum között egymást követték a fontosabbnál'fontosabb művek a parasztmegyékről, a mohácsi csatáról, a hódoltsági magyar adóztatásról, vagy éppen hazánk 1440-1711 közötti történetéről. Ez utóbbi a rendkívül izgalmas évszázadokról az egyetlen modern szemléletű földolgozás, mert - ahogy Szakály maga jegyzi meg a bevezetőben - „Egy szintézis természetes kötelezettsége, hogy az új eredményeket hasznosítsa. Ez azonban csak a szólamok szintjén könnyű feladat..." Az 1999-ben elhunyt alkotót Szekszárd díszpolgári címmel tisztelte meg pályája csúcsán, de halála óta sem tudományos ülés, sem népszerűsítő vetélkedősorozat nem emlékeztet rá. Kár. Nekünk kár, akik sem őt, sem Széchenyi Sándort nem akarjuk elfeledni. Dr. Töttős Gábor ÓDON DERŰ 150. A választások áldozata Manapság, amikor sokan arról panaszkodnak, hogy ugyancsak megviselte őket a választási küzdelem, másokat még inkább az eredmény, szinte hihetetlennek hangzik, hogy volt régen egy szekszárdi, aki bele is őrült az izgalmakba. Mindennél ékesebb bizonyíték erre a Tolnamegyei Közlöny 1901. január 31-én megjelent száma, amely nem átallotta közölni szegény elődünk szellemi termékét. „Csornai Pál volt szekszárdi református tanító, most szegény őrült ember, városunkban járván, szomorú kuriózumként említjük meg legújabb költeményét. Célja itt próba követválasztást csinálni titkos választással városrészenként. Közleménye ekként hangzik: »5 főpénz. A képviselőházban tegnap kapott kitüntetésem: kortesdal. Erzsébet- és Kossuthfalva / Választásra készül nagyba. / Nem kell nekünk Gombás Pisti, / Vigye el az Ördög Dani! / Éljen a Haza! / Olyan lesz minálunk bíró, / Kinek nem kell provízió. / Minden ember mellettünk áll, / Senki sem lesz, ki retirál. / Éljen a Haza! / Nem lesz többé provízió, / Megszűnik a korrupció. / Nem lesz kártya-kompánia, / Munkásnak is lesz igaza. / Éljen a Haza! / Be van fogva a két fakó, / Gombás Pista nem lesz bíró, / Kaláber a tudománya, / De üres a koponyája. / Éljen a Haza! / Másodbíró lesz Viola, / Egész község őt akarja. / Függetlenség az ő elve, / Becsületes szíve, lelke. / Éljen a Haza! / Éljenek jelöltjeink! Főbíró: Eördögh Dániel. Törvénybíró: Viola Antal. Pénztáros: Hlatky Gyula. Közgyám: Priegl Ferenc. Rendőr-esküdt: Korcsmáros István. E kitüntetésemet helyeselve elrendelem: hogy 5 főpénz napidíj mellett a helyes gondolkodású szegények és mások - pártállásra való tekintet nélkül az okosabb és becsületesebb képviselők és hivatalok'jelöltre ezután titkosan szavazzanak. Második: hogy a Vigadó nagytermében e hó 17-én este a Soroksári utca Kétkorona Vendéglőjében este kilenc órakor tartandó menyegzőm folytatására e művemből tudomást szerezni bíró, helyben időző japán miniszter s minden bel- és külföldi egyén köteles megjelenni, s főpénzt választani. Kinyomtatá Fölsége, Csornai Pál, Magyarország Titkos Királya s az Egész Világ Császára.« Ezzel tényleg nincs mit vitatkoznunk... Lanius Excubitor . Gróf Széchenyi Sándor