Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-07-28 / 27. szám

2002. JULIUS 405. $ SZEKSZÁRDI XIV. CSALÁDÓVÓ NYÁRI EGYETEM - Ez a rendezvénysor nem szakadhat meg, nem érhet véget! - mondta beszélgetésünk során - különböző formában - többször is Pócs Margit főszervező a július első hetében Szekszárdon megtartott Nemzedékek együttélése a családban alcímet viselő XIV. Családóvó Nyári Egyetem két előadása között. Hozzátette, hogy a hasznos nyári egyetem ötlete Gödöllőé, ahol 12 alkalommal tartották. Ám tavaly, az ottani művelődési ház közhasznú társasággá alakulása lekötötte a munkatársak minden erejét, idejét. S hogy a lánc ne szakadjon meg, Szekszárd átvette a folytatást, s idén második alkalommal biztosított számára otthont. S nem is akármilyen sikerrel. Pócs Margit ezután felsorolta a szervezőket, rendezőket: a Szekszárdi Mentálhigiénés Egyesületet - ennek titkárhelyettese a főszervező - a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karát és a Babits Mihály Művelődési Házat, s úgy fogalmazott, hogy a világ több pontján prosperáló együttműködési forma idehaza még újszerűnek számít. Megjegyezte azt is, hogy e három pilléren biztosan álló rendezvénysor abban a tekintetben hasonlítható a családokhoz, hogy ott is biztosítani kell a biztos alapot és a harmóniát. Az anya és az apa teremti meg a gondoskodó légkört a család harmadik tagja, a gyermek(ek) számára. Több mint kétszázan vettek részt ezen a nyári egyetemen Miskolctól Kiskunfélegyházán át Pátyig, az ország minden részéből. Köztiszteletben álló szakemberek - mint például a nyári egyetem egyik alapítója, dr. Gelencsér Katalin, az AGAPE-CsÓVA Alapítvány elnöke, vagy dr. Tóth Olga szociológus, illetve dr. Koltai Mária pszichiáter, családterapeuta, szupervizor - tartottak előadást a nemzedékek együttéléséről, a generációs konfliktusokról és kezelési, megoldási lehetőségeikről. A délutánonként kiscsoportos tréningeken résztvevők, a családsegítő szakmák képviselői - óvónők, védőnők, pszichiáterek - további munkájukhoz erőt gyűjtve elégedetten köszöntek el Szekszárdtól és egymástól. Végezetül felsoroljuk a tanfolyam támogatóit: a számos szponzor mellett a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézetet, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, Szekszárd várost és a Hunyadi Mátyás középiskolát, akiknek bizonyára sok család köszönheti majd, hogy megtaníthatták őket a konfliktusok kezelésére, az érintés jelentőségére, a nemzedékek együttélésének íratlan szabályaira... V. ff. M. Nemzedékek együttélése a családban ^ÍOTTÓ: „A világbéke megteremtése nagyon hasonlít a családi béke kialakításához. Ha megtanuljuk, hogyan gyógyítsuk a családot, akkor ezeket az ismereteket a világ meggyógyítására is fel tudjuk használni." A XIV. Családóvó Nyári Egyetem nagy érdeklődést kiváltó előadásainak a Szekszárd Városi Mentálhigiénés Egyesület, a Pécsi Tudomány Egyetem Illyés Gyula Főiskolai Kar valamint a Babits Mihály Művelődési Ház és Gyermekek Háza voltak a szervezői, 2002. június 30.—július 6. között, immár hagyományosan a főiskola E épületében. Az előadások, valamint az előadók sokszínűsége a kánikulai hőség ellenére mágnesként vonzotta a hallgatóságot, szakembereket és laikusokat egyaránt, a téma ugyanis - egyébként minden esztendőben, a szervezők kiváló szakmaiságát dicsérendő érdekfeszítő - életünk legmeghatározóbb és legfontosabb részébe adott beteJúntést, történelmi áttekintést, jelenle^P helyzetképet, s várható jövőképet. Ez a téma pedig nem más, mint a Nemzedékek együttélése a családban. A „Generációs konfliktusok és kezelési, megoldási lehetőségeik" címmel dr. Tóth Olga, a MTA Szociológiai Kutatóintézetének szociológusa tartott előadást. Az előadó szerint három generáció, a gyerekek, a középkorosztály, valamit az idős korosztály közül a legnagyobb teher a középkorosztályra, az un. „szendvicsgenerációra" hárul. Az idős szülők anyagi problémái, betegségei, a magányosságuk, az, hogy életcéljuk egyre kopik, nagy a szeretet- és törődésigényük, valamint az elfogadásra, az elismerésre való vágyuk az egyik nyomasztó tényező a „szendvicsgenerációnak". A másik a már-már felnőtt gyermekek, akik álláskeresés, családalapítás, gyermekvállalás előtt állnak, csakhogy sem az anyagi fedezetük, sem az ehhez szükséges önállóságuk nincs meg. S akkor még felmerül a harmadik tényező, hogy maga a „szendvicsgeneráció", azaz a középkorosztály is küzd az egyre gyakoribb munkahelyi gondokkal. Sok esetben éppen a család miatt nem tudott fiatal korában tanulni, ezért most háttérbe szorul, kevesebb a fizetése, esetleg egzisztenciálisan is rosszul áll, sőt veszélyeztetheti az aluliskolázottsága miatt a munkanélküliség is. Dr. Tóth Olga szerint a magyar társadalom kicsit szemforgatóan viszonyul az idősek gondjához. Egy több országra kiterjedő tanulmány szerint, akik kívülről látják a mi időspolitikánkat, arra a megállapításra jutottak, hogy a mi időspolitikánk nincs benne, a családpolitikánkban. Valahogy úgy néz ki, hogy mindenki - minden család - oldja meg úgy, ahogy tudja. Az időspolitika más országokban nemcsak a családok feladata, a társadalom is konkrét részt vállal belőle. Dr. Tóth Olga szociológus saját tapasztalata, hogy az időskorúak gondjait kettős problémakör jellemzi. Először is azt szeretnék az idős emberek, hogy az egész család körülöttük lenne, ugyanakkor nehezen fogadják el a segítséget, illetve nem megfelelő számukra a segítség. Az előadó szerint fontos, hogy az idős ember tudja elfogadni a segítséget, ezt meg kell tanulnia, együtt kell élnie korával, azzal, hogy a külső segítség elfogadása nem szégyen. Ilyen segítség lehet az intézményesített segítség is, amelynek elfogadása főleg a falvakban élő idősek számára szégyent jelent. Az időskorúak problémáival kapcsolatban a hallgatóságból a következő kérdés érkezett: „Az idős emberek rátelepednek a családra, csak az a jó, amit ők mondanak, csinálnak. Elvárják, hogy úgy történjenek a dolgok, ahogy ők szeretnék - még akkor is, ha már semmit sem csinálnak - s annak a bizonyos középkorosztálynak, akiknek éppen elég gondjuk van, ezzel nemcsak konkrét problémát, hanem még lelkiismeret-furdalást is okoznak." A szociológus válasza: Nehéz tudomásul venni, hogy már nem dolgoznak, hogy rajtuk már „semmi" sem múlik, hogy kiestek egy olyan körből, ahol valakik voltak. Ki kell lépni ebből a szerepből, de nem úgy, hogy közben rátelepedni a családra. Minden idősnek meg kell teremtenie és meg kell terveznie a saját időskorát kitöltő tevékenységet. Természetesen mondhatjuk, hogy kevés a nyugdíj, ez egyrészt nem mindenkire jellemző, másrészt vannak programok, amelyek nem kerülnek pénzbe. Sok szervezet van, akik felvállalják az időseket, kulturális és egyéb hasznos szabadidő programokat szervezve, ahol saját korosztályuk között jól eltölthetik idejüket. Mindez éppen azért fontos, hogy meglegyen a sikerélmény, a holnapi terv, s a jövőkép ne a betegségekben és más, nem jó irányú tevékenységekben merüljön ki. A mai fiatalokról dr. Tóth Olga azt mondta, hogy ők már felnőttek, de valójában egy meghosszabbított gyermekkorban élnek. Sokat hallottunk olyan európai országokról, ahol a fiatalok az iskolák elvégzése után, munkába állásukkor, azonFolytatás a 6. oldalon. RADIÁTOROK -20% ENERGO BT. NAPKOLLEKTOROK, TÁROLÓK, HŐCSERÉLŐK KAZÁNOK • BOJLEREK SZERELVÉNYEK VÍZ - GÁZ - FŰTÉS ü ÉPÜLETGÉPÉSZET - ÉS NAGYKERESKEDELEM