Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-05-26 / 20. szám

, SZEKSZÁRDI VAS4RN4P 2002. MÁJUS 26. ÉRDEKLI> BEMUTATJUK! Az ismeretek oktatása mellett a képesség fejlesztésével is szükséges foglalkozni Dr. Bajor Klára, a kórház bőrgyógyászati osztályának vezető szakfőorvosa javaslatára a város legmagasabb képzést adó intézményének, a Pécsi Tudományegyetem Illyés Gyula Főiskolai Karának főigazgatójával, dr. Horváth Béla kandidátussal az oktatás jövőjéről beszélgettünk, de olyan „nem hivatalos" dolgokról is, amit a közismert főiskolai tanárról, irodalomtörténészről csak közeli ismerősei tudnak. - Az oktatás a nemzetgazdaságok legfontosabb ágazata, még akkor is, ha a politika ezt sok esetben nem veszi figyelembe. Ám a fejlett európai országokban pontosan tudják, hogy mit jelent az ország jövője szempontjából az oktatás, ezért lényegesen nagyobb százalékot fordítanak rá a GDP-ből, mint Magyarországon. - Mondana néhány adatot? - Míg nálunk a tudományra a GDP egy százaléka jut, a fejlett európai országokban ez meghaladja a három, olykor a négy százalékot. - Hol állunk e téren a kelet-közép-európai országok sorában? - Sajnos, hátul kullogunk, s ennek magyarázata között van a régi beidegződés. Amikor fejlesztésről van szó, két mostohagyerek van: az egészségügy és az oktatás, noha valójában ezek biztosítják azt, amitől ember az ember. Egyik az egészséget, a másik pedig a szaktudást, a műveltséget és a kultúrát. - Nyilván élnek még a régi beidegződések, de az elmúlt 12 év alatt bizonyára értékelhető változások is végbementek. - A helyzet sok tekintetben változott. Ismét a GPD-re utalok: míg 1995-ben 0,7 százalék volt, most meghaladja az egy százalékot. Ez utóbbi megegyezik az 1990 előtti szinttel. Tegyük hozzá, hogy az elmúlt évtized alatt volt átalakulás az oktatásban, de nem biztos, hogy mindig jó irányba. - Például? - Két momentumot emelek ki. Az oktatás nem bírja el azokat a megrázkódtatásokat, amelyeket a politika négyévenkénti változása jelent. Az 1994-98 között bevezetett NAT az iskolák szakmai önállóságára, a tantestületek szuverenitására épít - szemben a kerettantervvel, amely centralizáló szándékával elbizonytalanította a pedagógusok jelentős részét, másrészt egy csomó munka kárba veszett. Az iskola konzervatív struktúra, amely távolról követi a tudományos kutatást és a társadalom változását. Tehát nem szabad kitenni az említett traumáknak. - Ismét kormányváltás történt... - Nagyon remélem, hogy a mostani kormány nem tér vissza az általa négy évvel ezelőtt bevezetett gyakorlathoz, hanem a jelenlegit próbálja majd finomítani. - Lehetséges ezt oly mértékben tenni, hogy a pedagógusok, tantestületek visszanyerjék önállóságukat? - Igen, meggyőződésem, hogy lehet. Egyébként a fejlett országokban sehol nem csinálják azt, hogy a hatalmon levő politikai erő mindent az alapoktól kezd újra felépíteni. A struktúra attól struktúra, hogy masszív. Ám ettől még a rendszeren belül - szükség szerint lehet változtatni. A másik megrázkódtatást - gondolom, az egészségügyhöz hasonlóan - a minőségbiztosítási rendszer merev bevezetése jelenti. Mert e két nagy rendszerben a finanszírozó, a megrendelő és a fogyasztó nem ugyanaz. Pedig a minőségbiztosítás lényege, hogy a megrendelő egyben finanszíroz és fogyaszt is - elvárva a minőséget. - Gond az oktatás és a nevelés kettéválasztása is. - Igen, holott abszolút egységről van szó. Kétségtelen, nehéz a színvonalas oktatással, szakmai, emberi tartással nevelni. De valóban arról is szó van, hogy a pedagógusok pedagógiai kultúrája hagy némi kívánnivalót - természetesen tisztelet a kivételeknek. - Mi ennek a magyarázata? - Hogy a régi ellenszenv él még a makarenkói és egyéb szocialista pedagógiákkal szemben, ugyanakkor az új személet még mindig nehezen hódít teret. A mai magyar iskolának megítélésem szerint a legnagyobb problémája az, hogy ismereteket oktat, és a képesség fejlesztésével alig foglalkozik. Nyugat-Európában nagyon nagy hangsúlyt helyeznek a kommunikációs képességre, amire szükség van a mindennapi életben: például az elhelyezkedésben, a párválasztásban. Figyelemmel vannak az önismeretre, önismereti tréningeket építenek az oktatásba. Ennek hiánya miatt nálunk komoly szerepzavarokkal küzdenek a gyerekek és természetesen sok felnőtt is, ami rengeteg társadalmi probléma okozója. Miközben iskoláink egy bizonyos területen nagyon jók, hisz kétség kívül a mi gyerekeink sokkal többet tudnak más országok földrajzáról, történelméről, mint egy angol, vagy német diák, ugyanakkor az élet adta problémák a mieinknél olykor tragédiát okoznak. - Amit elmond, nagyon figyelemre méltó. Hol és mikor van alkalma mindezeket kifejteni? - Ott, ahol és amikor kérdezik. - És hol kérdezik? - A gond elsősorban az, hogy az oktatás - mint minden szakma klikkesedett. - Kérem, hogy szóljon a pedagógusok szerepéről. - Ezt nagyon gyakran elintézik azzal a sommás ítélettel, hogy amíg a pedagógusok ilyen alulfizetettek, addig nem lehet elvárni tőlük semmit. Kétség kívül megalázóan alulfizetettek a pedagógusok - ugyanez vonatkozik az egészségügyben dolgozókra is. Ám azt gondolom, az említett helyzeten nem változtatna, ha most nagyon radikálisan az európai szintre emelnék a pedagógusok fizetését, hiszen nagyon nagy, mesterségesen felduzzasztott társadalmi rétegről van szó. Vagyis: a bérek emeléséhez minőségpolitikát, differenciálást kellene társítani. Véleményem szerint szerződést kellene kötni a pedagógusokkal, hogy vállalják a rendszeres továbbképzést, a szakmai önművelést és a tudományos munkát. (Megjegyzem, hogy az erre jól kigondolt rendszer rosszul lett megvalósítva, mert közben elfogyott a pénz.) A fenntartóknak pedig meg kellene követelni az intézmények vezetőitől, hogy a jól teljesítő, minőségi munkát végző pedagógusokat ismerjék el. Csak hát... a szürke tömeg nem kedveli azt, aki kirí. - Főigazgató úr a médiák gyakori szereplőjeként rendre a szakmáról szól. Magánéletéről, családjáról keveset tudni. - A hivatalt és a magánéletet tudatosan választom ketté. De ez a beszélgetés másmilyen alkalom. Egy kis faluban, Bogyiszlón nőttem föl. Megtanultam tisztelni a munkát, hiszen ott, a mostoha természeti körülmények között élők nagyon keményen dolgoztak és dolgoznak. Gyerekként magam is kivettem a részemet a fizikai munkából. Másrészt korán megfogalmazódott bennem a kiszakadási vágy - azzal együtt, hogy a falu archaikus kultúrája, néprajza, népszokásai mindig érdekeltek. Amikor Szegedre kerültem az egyetemre, természetes volt, hogy néprajzzal kezdtem foglalkozni, majd az irodalom felé fordultam. Az egyetemen ismerkedtem meg feleségemmel, s négy év után, az egyetem befejezését követően házasodtunk össze. Ekkor Bonyhádra kerültünk, ahol életünk egyik meghatározó korszakát töltöttük. Ekkor alakítottuk ki pedagógiai filozófiánkat, hogy a szakmai igényesség és a humánum összetartozik és közben nagyon jó gyerekekkel dolgoztunk, akikből mára már főorvosok, tanárok, nemzetközi hírű kutatók let.tek. Sokukkal ma is tartjuk a kapcsolatot. ^^ - Nyolc-tíz év múlva SzekszárE^J kerültek. - Igen, 1984-ben, amikor Rónai Béla bácsi nyugdíjba ment, a főiskolára hívtak a nyelvi-irodalmi tanszék élére. - Azóta szekszárdiakká lettek? - Sokat jelent számunkra Szekszárd, kötődünk a kultúrájához, szeretjük ezt a vidéket. Sok barátot szereztünk és több ismerőst. - Mivel foglalkoznak fiaik? - Az idősebb Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen tanul, a kisebbik fiam általános iskolás, akit kémia-biológia szakos édesanyja sikeresen „megfertőzött" a szakmával, így biológusnak készül. Mindkét fiunk jó képességű és szorgalmas. Nem lettek áldozatai a mai tömegkultúrának, szeretnek olvasni, s szívesen beszélik meg velünk könyv- és filmélm^ nyeiket. - Felesége az I. Béla Gimnáziumban tanít, mellette környezetvédelemmel is foglalkozik. - Valóban, szívügyének tekinti a környezeti kultúrát, amely úgyszintén az oktatás egyik adóssága. Elkötelezett környezetvédőként jelentősen hatott az én szemléletemre is. Ezért is ajánlom legújabb olvasmányélményemet, egy zseniális könyvet, amit, sok más mellett, az ő révén ismertem meg: ez Diamond A harmadik csimpánz című műve, ami természetesen az emberről szól - ökológiai aspektusból. - Nagyon sajnálom, de már nem maradt helyünk. - Javaslom, hogy egykori kedves tanítványunk, a négy gyermekes dr. Zsigmond Árpád kardiológust akinek a felesége gyermekorvos arról faggassa, hogyan kell az igényes szakmai munkát összeegyeztetni a nagycsaláddal és a gyermekneveléssel. V. Horváth Mária Fotó: Nagy Ági