Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-05-26 / 20. szám

SZEKSZÁRDI 2002. MÁJUS 5. VASÁRNAP •M SZEKSZÁRDI 7 Brecht-songok a Német Színházban, A Bohócnő és a Vándormuzsikusok..., egy bécsi színház vendégjátékai Brecht-songok a Német Színházban Hátulról, a nézőtér mögül előlépve lepnek meg minket a színészek, a Brecht-dalok amúgy is felfokozott, olykor hátborzongató hangulatát idéző, erős felütéssel, jól indul a játék: Hadzsikosztova megint remekel. Énekel, ahogyan a berlini musicalt - s annak e különös antiválfaját, Brechtet - illik, sőt l^ÉÉk hol rekedtesen, amint azt Tercsik Maritól vagy éppen Psota Iréntől hallottuk és szoktuk meg egykoron, (és ismerjük el: egy kicsit ők jelentették eddig nekünk e műfajt, magát). Gabriella énekli suttogva és sikoltva, hogy Surabaya Jphnny, ó, te rohadt alak, Surabaya Johnny, hogy így imádjalak, vedd ki te dög a pofádból azt a pipát! És a Cápa szája tátva... (bár az eredeti német egyszerűen csak arra hívja fel a figyelmet, hogy a cápának bizony vannak fogai: „Und der Haifisch, der hat Zahne, und die tragt er im Gesicht...") - Férfipartnere a színpadon szintúgy erős, méltó társ, meg a zongorista is. Amúgy a dalok közt néha olyan intermezzókat érzékelünk, amikben figyelmünk nem megpihen, inki^feleül - ezek az előadás gyenge p^^ai... És nem is volna szükség ezekre: nagyon jó és hálás az alapanyag, a két remek színész jól felkészült, egy szál pianínó, vetített hátterek, Berlin, Európa-hangulat mi kell még? Semmi, sőt: kevesebb közjátékkal több lenne az egész. Mintha valami hasonló rendezői szándék (túlterhelés, a túltelítés szándéka?) jellemezné az amúgy is hosszú (és mindvégig tartalmas és mély) - Bohócnő (Die Clownin) játékmenetét is. (A rendező személye azonos.) A „Vándormuzsikusok" a HOLLÓ Zenekar zenés gyermekszínháza. Hál'istennek jól kiállított előadás, és jól, kiegyensúlyozott színvonalon is megy (az idei évad során négyszer is láttam). Igaz, a gyerekeket könnyebb szervezni, mondhatnánk, és így is van. Persze a gyerekeknek ki is jár az, hogy színházat szervezzünk nekik, hogy vigyük, küldjük őket. A Mese meséje egyszerű: vándormuzsikusokként érkeznek a Holló-tagok, ekhós szekér, nagy taliga hangszer, a zenélésen-éneklésen (mesélésen) kívül mi gondjuk a világ bajával, „húzd rá, cigány!"... Az élet, az Élet meg aztán ott van a dalokban, mesékben, játékokban. „Interaktív" is tud lenni, ám ez a Holló Gyermekszínház - talán lehetne többször is az! - no de beszéljünk magyarul: az előadás akar, és tud együtt játszani a gyerekekkel, a Gyermekkel. Csillogó szemek, hálás gyermekarcok, önfe„Mondd, Te kit választanál?..." Részlet egy befejezetlen mondatból (2.) ... Sok Millió Magyar Tölgyfa és Rigó képviselőjelöltje: csendességet kér az anyáknak, hogy bár anyák napja lehetne minden nap: csendességet és boldogságot minden anyának és nagymamának és dédanyának és ükanyának és ősanyának... és Mária, Máriácska, Istennek Szent Anyja, (az én anyám is Mária, s még sokaké s egy kicsit mindenkié... - és csendességet és békességet a gyermekeknek (is) május utolsó vasárnapján, Űrnapján: a gyermeknapon (is), hogy egyszer majd minden nap gyermeknap legyen, hogy „jó szóval oktasd, játszani is engedd / szép, komoly fiadat" — ...hát és te kinek a pártján állsz?, kérdezte a barát, mondd, Te kit választanál?, kérdezte, azzal a különös hangsúllyal, mintha egészen biztosan a pártján kellene állnom valakinek, hja, hát én, tudod... feleltem: Babits („hogy legyen vége már") és Ilylyés pártján állok, „itt állok, másként nem tehetek", „...majd a szabadság békessége is eljön, finomul a kín, s minket is elfelednek végül lugasok csendes árnyain", ezt meg már mind nem én írtam, csak leírtam, idéztem, azaz följegyeztem én: Vörösmarty-földén, Ady-völgyben, Babits-dűlőben, József Attila-országban, Népi-Urbánus Középföldén, Az Úr 2002-ik Esztendeje Viruló Májusának Krónikása, boldog békeidőben, boldog... ledt hangszeres vetélkedő, jó érzésű művészetpedagógiai vezetéssel. Jó, hogy van benne (és lehetne még több) magyar szöveg. Kívánhatjuk a kölyökpublikumnak, s ezzel együtt az előadásnak: érjen meg jó sok évadot - csiszolgatni meg nem lehet szégyen egy amúgy gerinces-izmos anyagot. Lehetne például benne még több játék a térrel, a bábokkal, még több varázslás - s az előadás elbírna még fél órányi bővítést is, megvan rá az alap - s általában az szokott hiányozni. Egy bécsi színház vendégjátékai... AMERIKA és DAS SATANSSPIEL... „Vagy kétszáz némettanár él a városban, megyében - s erre bejönnek öten egy bécsi vendégjátékra..." - panaszkodik barátom. Hát igen, mondom, egyetértek, együttérzek. Plakátokkal volt tele az utca. (Talán egy kicsit későn kerültek ki?) Itt járt tehát a bécsi (szép nevű) PYGMALION THEATER. Előadták négyszer is Franz Kafka AMERIKÁJÁT (illetve valamiféle átiratot az eredeti műből) a kevesebb, mint tizenöt fős közönség előtt. (A T. társulat megpróbálta, de nem tudta leplezni csalódottságát.) Nincs ott színház, ahol nem találkozik Társulat és Közönség. De ugyanígy jártak egy másik este is az A. Drach-centenáriumra kiállított Satansspiellel, már ami a közönség létszámát, a szekszárdi „fogadtatást" illeti. Miért kellett ennek így történnie? - A kérdés nyitva'- s nem tudom, még meddig. Tényleg, még meddig lesznek ilyen fiaskók? Ugye, ez nem valami tájjellegű... Amúgy a kritikusok kényeztetésével (vagy teljes elhanyagolásával) nem ártana ám jobban vigyázkodni ott a DBU munkahelyi büféjében, hiszen - emlékszünk még „...a cápa szája tátva, mégsem látjuk fogsorát..." Samu Attila Az antilop és a festő Gondolatok Cs.Vasváry Ibolya képei mellé Cs. Vasvári Ibolya Őcsényben élő idősebb hölgy, aki a legutóbbi kiállítási meghívójának rövid életrajzi vallomásában nem is tagadja születésének dátumát. E tény csak azért érdemel figyelmet, mert alkotásait szemlélve a mindig mozgásban lévő szellemiség ad hangot. Ez a folyamatos alkotói tevékenység eredményezte, hogy az összegyűlt festményekből kamarakiállítást rendezhessen Szekszárdon a Vállalkozók Háza 'R' Galériájában. Az itt bemutatott képek közül leginkább a dél-afrikai utazás emlékei tűnnek fel. Egyik ilyen a „Szomjas impala". Ez az afrikai állat a leggyorsabb antilopnak számít. Azt a pillanatot láthatjuk, amikor a víz fölé hajolva oltja a szomját. Amint azt a zsoltáros is mondja: „mint a szép híves patakra, a szarvas kívánkozik..." A szomjazó jószág rátalál a tiszta forrásra, miként a szépre, jóra szomjazó lélek is megtalálja a szomját oltó helyet, így van ez Cs. Vasváry Ibolya esetében is. A Képzőművészeti Főiskolán, majd a jogi egyetemi tanulmányai során megtalálta, rálelt arra a forrásra, mely számára megnyugvást, a gyönyörűséget jelenti. Ez az alkotói, festői tevékenység. Tehetsége alkalmassá teszi, hogy minden módon jelét adja az ihletett percet átszűrt valóságképének. Gyerekkori álmai valósultak meg minden hazai és külföldi útja során. Az ilyen utakon számtalan vázlatrajz, emlékkép készül. Ezeket a műterem csöndjében képpé komponálja, hangsúlyozva mindazt, amit a lélek diktál. így legszembetűnőbb talán az, hogy kompozícióinak hangsúlyos motívumai az egyedüllétről szólnak. Nem magányosan állnak, hanem kiemelkednek környezetükből és például a fák esetében zöldellnek, lélegzenek, élnek! Álló helyzetben is azt jelzik a vonalak ritmusai, hogy erő bújuk meg mögöttük. Színvilága is tükrözi melegségével a távoli földrész éghajlati hőmérsékletét. A kiállításon együtt láthatók a sárközi és afrikai táj képei, a fekete és fehér emberarcok. Olyanok, melyek vonásai rokoninak tetszenek. Cs. Vasváry Ibolya tervei között szerepel, hogy a három hónapos afrikai utazás élményeit rendezve újabb és újabb képeket alkosson. Továbbá, hogy az egykor - nem is olyan régen - népszerű őcsényi galéria nyári művésztelepét újra indítsa művészbarátaival. Olyan tervek ezek, melyek összpontosítják az energiát, mások javára, egy magyar falu dicsőségére szolgálnak. Ilyen gondolatok fogalmazódnak, amikor a szekszárdi „R" Galéria legújabb kiállításának képei előtt elhalad a néző. Decsi-Kiss János