Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-07 / 13. szám

8­. SZEKSZÁRDI YMRNAP 2002. ÁPRILIS 7. Nem értem! így ötven felé az ember talán jo­gosan gondolhatja, hogy már min­dent tud. Megette a kenyere javát, és már sok mindent tapasztalt, meglepetések nemigen érhetik. Mégis, mostanában gyakran azon kapom magam, hogy sok mindent nem értek. Megmagyarázni meg tudom, de nem értem. Az ember ebben a kissé korai tavaszban sétálgat a parkban, s nézi a Szekszárdon örvendetesen szaporodó szobrokat, és élvezi a nap erőlködő sugarait. Milyen csodálatos is a világ! Sétálgatás közben az ember ha elfárad, akár le is ülhetne egy pad­ra, s az áldott fényözönt úgy is él­vezhetné. így gondolhatták talán sokan mások is, mert nemigen van szabad pad a fasorban a busz­megálló felé. Diákok ülnek a padokon, látszik hanyagul félre­dobott hátitáskájukon, hogy tanu­lók. Ezzel talán nincs is baj, de mégis fura a dolog. S nem értem! Miért nem a szép barnára festett széles, kényelmes padon ülnek, hanem az egydesz­kányi háttámlán? Negyvenhatos sáros bakancsukkal az ülőkét ta­possák, s bőszen szotyoláznak. Talán ebéd helyett, mert a kupac csak gyűlik. Én nem szívesen akasztom ösz­sze a bajszomat tízen-huszonéves fiatalokkal, s nemcsak azért, mert nekik bajszuk és szakálluk is van, nekem pedig nincs. Pedagógus mivoltomból tudom, hogy az ilyen lelkületű fiatalokból milyen reakciót válthat ki egy számukra kioktatásnak tűnő kérdés. Bátor­ságomat összeszedve azért mégis csak megkérdeztem: a padon ülésnek, miért pont ezt a módoza­tát választották? Hiszen kényel­metlen, s beszennyezik az ülőkét is. Az azonnali anyázás elmaradt, mert őket is meglepte a „bátor" rá­kérdezés. Aztán egyikőjük unot­tan válaszolt: „azért mert a pad sá­ros!" Szerintem eddig nem volt az, amíg ők fel nem ültek a kakas­ülőre, de ez már nem bizonyítha­tó. Gondolták, a vén hűiének le­hetne jobb dolga is, de már nem is foglalkoztak velem. A szotyikupac pedig csak gyűlt, s gondolom nem ők söpörték össze. Jó, hogy az Is­ten teremtett a múzeum köré ga­lambokat is. S végiggondoltam: mekkorát változott a világ. Ha gyermekko­romban véletlenül bicikliztem a járdán, a rendőr kiszedte a szele­pet a kerékből, s tolhattam tovább a kerékpárt. Ma mindenki a járdán biciklizhet. Vagy: ha az utcán et­tünk, mindenki azt gondolta, sze­gények vagyunk, pedig egy szelet zsíros kenyérrel milyen jó volt szaladni a focipályára. Ma már minden sarkon hamburgeres löki az utcára a portékát, hadd egye a dolgozó. Vagy: ha volt egy kis du­gi pénzünk, a nadrág zsebébe rej­tettük, nehogy valaki meglássa. Ma az utcai automatákból tízezre­ket vesznek ki mindenki szeme láttára. Mekkorát változott a világ! Mi­ért ne történt volna változás pa­don ülés ügyben is? Ma ez a divat! Rosszul értelmezett divat a fiata­lok részéről, mert még eddig nem láttam nyolcvanéves nénikét pa­dok karfáján ülni a buszmegálló felé az SZTK-ból jövet-menet. Szó­val nem értem! Megmagyarázni meg tudom, de nem értem. Sok mindenre lehet még ráülni, de például a WC felhajtott deszká­jára igen veszélyes. Nagy Vendel eoes SOC3 sooa EOOS ÍOC3 BOOS SOCaS Nem ez az első alkalom, hogy arra gondoltam kiírom magamból „ezt". Munkahelyem lévén szinte egész napos rálátásom van a Szek­szárd központjában található 50­es előtti kereszteződésre. így az­tán egyre jobb leszek a közlekedé­si kultúra megfigyelése terén. Ám van valami, mi szinte minden al­kalommal megemeli vércukor­szintemet. Zűrösebb időben minden nap, olykor csak másnaponta vonulnak ei e szakaszon városunk tűzoltói. Nem kell sokat törnöm a fejem azon, vajon úgymond poénból vil­logtatnak és lépnek erőteljeseb­ben a gázra vagy valami fontos dolguk akad. TUDOM, MENTENI MENNEK... pontosabban mennének szegé­nyek, de ahogy elnézem e csomó­pontot, bizony nekik is ki kell vár­ni a sorukat. Mert legyen az sze­mélyautó, teherkocsi vagy éppen autóbusz, valaki mindig rossz he­lyen áll. Pedig egészen egyszerű a dolog - persze, ki tudja? -, mert ugye messziről hallani a sziréna hangját, sőt az autó piros színével és nagy méretével rejtőzködni sem igazán tud. Tehát látható, hogy jön!!! Akkor mi a gond? Talán csak az, hogy nem gondo­lunk bele abba: éppen a mi por­tánkat igyekeznek oltani. Ugye, máris sikerül félreáll­nunk. liaby KOZLEMENY A Semmelweis Egyetem Magatartás-kutató Intézete a Széche­nyi Program Nemzeti Kutatásfejlesztési pályázata keretében or­szágos kérdőíves egészségfelmérést végez. Az intézet által szervezett felmérés a középkorú magyar népes­ség idő előtti egészségromlásának okait és a megelőzés lehe­tőségeit vizsgálja. A kutatás célja, hogy az egészségügyi szak­emberek és a döntéshozók tájékozódhassanak a lakosság egészségi panaszairól, a stresszhatásokról, az egészséget be­folyásoló környezeti hatásokról, illetve az egészségügyi ellátás­sal kapcsolatos problémákról, igényekről. A kérdőívek felvételét a területi védőnők végzik, az ÁNTSZ (Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat) közreműkö­désével. így az adatgyűjtés és a -feldolgozás is teljes egészé­ben egészségügyi szakemberek feladata. A válaszokat titkosan és névtelenül kezelik és összesített formában fogják értékelni. A felmérés Szekszárd város 49 lakóját érinti. A megkérdezettek listáját a Központi Statisztikai Hivatal véletlenszerű számítógé­pes kiválasztással állította össze. A kiválasztott személyeket a közeljövőben, otthonukban keresik meg a védőnők, egy előre egyeztetett időpontban. Az érintettek együttműködését előre is köszönjük. É Szekszárdi Védőnői Szolgálar Minden hétfőn, szerdán és pénteken lnra®iB®s®ii hfafflistÉ IFJÚSÁGI SEGÉLYTELEFONOS SZOLGÁLAT Polh Ifiúségi Iroda, 7100 Szekszárd, Szent István tér 10 Telefon: 747411-475, telefon/fax 74/315022 Honlap: http://polip.ngo.hu. e-mail: polip@poiip.ngo.hu BISZÁK LÁSZLÓ KIÁLLÍTÁSA „Festészetemmel szeretnék örömet szerezni" Biszák László festő, a tolnai Bár­ka Művészeti Szalon tagja, több mint húsz önálló, és megszám­lálhatatlan közös kiállítást tudhat maga mögött. Ez a nagy szám egyrészt termékenységének, va­lamint festői stílusának köszönhe­tő, amit az őt szerető közönség úgy „hálál" meg, hogy képeit nemcsak megcsodálja, de meg is vásárolja. A Vállalkozók Háza II. emeletén lévő R. Galériában március 26-án, bensőséges hangulatú kiállításon mutatta be legújabb képeit, ame­n

Next

/
Thumbnails
Contents