Szekszárdi Vasárnap 2002 (12. évfolyam, 1-46. szám)

2002-04-07 / 13. szám

SZEKSZÁRDI 2002. ÁPRILIS 7. VASÁRNAP A „szekszárdi csömöge" íze a szekszárdi Domboldalon... H. Németh István elbeszéléseiről - Könyvajánlás Szépirodalmunk: szellemi-lelki életünk naplója, könyve - e babitsi felfogás lehet az egyik ihletője, tán akaratlanul is - e sokszor mézédes, de éppoly gyakran fanyar ízű könyvnek, mely összefogja a tizenhét elbeszélést... Még mikszáthi és móriczi olvasmányélményeink, hangulataink isfelidéződhetnek, támadhatnak a jóleső olvasás közben. Mert e nagyon is komoly kis könyv: szórakoztató (is) - ami pláne nagy szó, amikor komoly irodalomról beszélünk... (Jorge Louis Borges atya szerint nem is lehet ennél nagyobb szó, mint mikor egy könyvről már az első olvasáskor úgy érezzük: majd egyszer újra el szeretnénk olvasni...) ...s még milyen is, milyen is az íze e csömögének? Hát ilyen: „... mint amit keresztapám

1 mesélt, hogy egy szép őszi éjszakán a Garay-szobor babéros kőnénijének a vállán a Zénó tornatanár bácsi kézen állt, és akik egy tanyából idáig kísérték, megtapsolták..." - Másutt meg ilyen: „... Szép, csendes hely volt az alsóváros még ötven-hatvan éve, szőlő szőlőt ért, tanya tanyát. A temető után megfogyatkoztak a házak, mentek az úton kifelé a lovas fogatok a földekre, az út szélén meg a kapás, demizsonos emberek ban... nem tévedés itt a Domboldalon nagybetűje, nem is a nyomda kisördöge produkálta - hanem egy frissiben megjelent, ízig-vérig szekszárdi novelláskönyv címét, címadó novelláját idézem. H. Németh István, A Tisztelendő Úr oly sok szekszárdinak és Szekszárd környékinek csak „Pista bátyám" - elbeszélései valóban a szekszárdi domboldalon játszódnak, vagy ha nem, hát ahhoz kötődnek: „A szőlő ellenségeitől nem menekül meg az sem, aki jnagosan a hegyen van... a jég a ^^gyit is, a lapit is egyformán földre veri." Meg még a környező falvakba és Pestre - de Amerikába is! - el-elvezetnek a történések s így az elbeszélt történetek szálai... Szellemi-lelki helytörténet mégis tárt ajtóval-ablakkal a Hazára és Európára, két világháborúra - s a kettő közti, előtti és utáni nemzedékek családi, baráti tehát kisvilágaira, mikrokozmoszaira elemző igényű múltidézés és jósló puhatolódzás jövőnk reményei, esélyei felé. Sorsok és aprócska élethelyzetek, drámai fordulatok és szinte megfoghatatlanul finom árnyalatú történések, akarások, szándékok, nekibuzdulások. Megmegvalósulók és félbemaradtak. Boldogulásunk - és boldogtalanságaink megsárgult és legfrissebb fotográfiái - e tájon, e tájról, az itt Ap, mai olvasónak... lyek közül több, annyira erre a kiállításra készült, hogy „alig száradt meg rajta a festék". A kiállítás megnyitón a pályatársak a barátok, családtagok között meghitt hangulat alakult ki, amelynek meghittségét még emelte, hogy Biszák László nagyobbik lánya Biszák Bea elszavalta, édesapja kiállításának megnyitója előtt, Remenyik Sándor: „A gondolat szabad" című versét. Biszák László saját munkásságáról a következőket vallja, igényesen megtervezett meghívójában: „Festészetemmel szeretnék a nézőknek örömet szerezni, és egy kis színfoltot varázsolni, az emberek hétköznapjaiba. Munkáimat úgy tervezem és készítem el, hogy egyszerű, mutatós és érthető legyen az egyszerű emberek számára is. Köszönöm önöknek, hogy a kiállításaimon való látogatásukkal lelkileg is segítenek hitemben, hogy amit teszek az maradandó és nem hiábavaló." Biszák László kiállítását az érdeklődők április 12-ig tekinthetik meg, munkanapokon, 8-16 óráig, a Vállalkozók Háza II. emeleti R. Galériájában. Sas dukoltak a Béri Balogh Ádám fa irányába... békés csend honolt az utcai eperfák alatt..." - És ilyen is tud lenni: A régi kedélyes vidéki szellem megecetesedett. Kínos rend volt születőben..." - Elmeríti a két poharat a csípős murciban..." - Nézik a prést. Vékonyan adja már..." - A leány éppen rálát az ablak elől. Míg a legény botladozás.m nézi, kivirágzik a kedve, s aprókat kuncog maga elé..." A könyv amúgy külalakra (is) ízléses, szerény, de igényes kiállítású: a borító Cseh Gábor munkája - visszafogottan nosztalgikus grafikája: látkép a Bartináról „hátulról", valahonnan a Kisbödő mögül, tehát a Remete felől, s a Béla király téri Nagytemplom fölött kel föl éppen a Nap? a Telehold? - az előtérben nádfedeles présház, „tanya", előtte diófával, körül öreg tőkék. A könyv hátlapján Pista bátyánk arcképe (Gottvald Károly munkája) és Gacsályi József ajánlása olvasható. A könyv megjelent a Babits művelődési ház kiadásában, a város millenniumi operatív bizottságának támogatásával, alacsonynak tűnő: 550-es példányszámban. Kapható a Babits művelődési házban.) A könyvbemutató ugyanitt volt, a szép számban megjelent érdeklődő közönség előtt. Orbán György részletet adott elő a kötetből - mégpedig avatott módon, a TÜCSÖK Klub tagjai tisztán, szépen énekeltek, a szerzővel Gacsályi József beszélgetett. Végül az író köszönetet mond (ott) mindazoknak, akik könyve kiadásában segítették... Ahogyan a szőlő savanyú... nos, valahogyan úgy fanyar ez a mi híres szekszárdi csömögénk... (Nem a novella hangvételével, hanem inkább már tárgyában az...) De bármilyen szigorú iróniával, kíméletlen kritikával illesse is hőseit (azaz minket) Pista bátyánk a Tisztelendő Űr (aki még látta Babits Mihályt a régi Szekszárd piacterén) könyvében, amint - tiszteletreméltó arcvonásaiban - talán megbékélnek amaz elmúlt, nagyon is békéden huszadik századnak a ráncai, gyűrődései... s immár (s nem is csekély mértékben!) neki köszönhetően is talán kicsit több tisztánlátással és szeretetteljes megértéssel fordulunk hősei felé - mindennapjaink hősei felé, önmagunk felé - hisz van itt házunk s itt van (szűkebb) Hazánk, itt vagyunk otthon - s talán éppen e hűségtől leszünk jobbak, s érdemeljük ki a reményt és hitet a jövőben... Talán. Vegyék kézbe e könyvet, s nem fogják letenni. Samu Attila 1.