Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-09 / 42. szám

SZEKSZÁRDI <BTASARNAP 2001. DECEMBER 9. Decembertől új rendőrfőkapitánya van megyénknek Az igen kevés szabadidejét az oktatásra, a tudományos munkára, a sportra és a családjára fordítja December 1-jétől dr. Salgó László rendőr dandártábornok személyében új főkapitány irányítja a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányságot és megyénk rendőri munkáját. Dr. Salgó László Hódmezővásárhelyen született, ott is érettségizett. A tartalékos tiszti iskola, majd a Rendőrtiszti Főiskola (idegen nyelvi tagozata) elvégzése után a JATE Állam és Jogtudományi Karán újabb diplomát szerzett, 1993-ban a jogtudomány kandidátusa lett. 1974től rendőrtisztként dolgozott a Csongrád Megyei Rendőr-főkapitányságon, amelynek - a makói kaptányságát követően - vezetője lett, amit később sikeres pályázatával újabb ciklusra elnyert. 1997-től a Magyar Köztársaság hágai nagykövetségén belügyi attaséként dolgozott. E megbízatása idén októberben lejárt. - Néhány hete azt nyilatkozta, hogy több ajánlat közül választotta a Tolna megyei főkapitányi tisztet. Mik közül választhatott, s miért a legkisebb megyeszékhellyel rendelkező második legkisebb megye mellett döntött? - Bő négy esztendőt töltöttem Hágában. Az már ismert, hogy tavaly nyáron a belügyminiszter úr és az országos rendőrfőkapitány szerette volna, ha hazajövök, s elvállalom az egyik megyei rendőrfőkapitányság vezetését. Kinti munkáimra hivatkozva kértem, tekintsenek el a hazai kinevezésemtől, amit megtettek. Most, a hazajövetelemkor négy ajánlatot kaptam: három budapestit - két tanácsadói hely, illetve egy igazgatói poszt az ORFK-n - és a Tolna megyeit. Mivel ismerem a vidéket, ismerem Tolna megyét, s mindig a gyakorlati munka vonzott, e mellett döntöttem. - Átutazóként, vagy kirándulások alkalmával ismerte meg Tolna megyét? - A korábbi főkapitányokhoz barátként nagyon sokszor jöttem ide. Dr. Horgos Ferenccel egy napon neveztek ki főkapitánynak. Dr. Berta Attilát már főkapitánysága előtt ismertem. Vele a tudományos munka hozott össze. Mindketten publikáltunk, sőt előfordult, hogy bizonyos témák feldolgozásában egymás munkásságára hivatkoztunk. Később - gondolom, a kiváló szakember számára ez nem sértő a főkapitányi asszimilációjában barátként támogattam. Bátorfi Györgyöt is másfél évtizede ismerem, hozzá is jó, személyes kapcsolat fűz. Elődeimmel való emberi kapcsolatot ezután is szeretném megőrizni. - Tervez-e személycseréket? - Erre az a korrekt válasz, hogy én mindenkinek megadom a lehetőséget arra, hogy a maga területén bizonyítson. - Ez bizonyos intervallumot jelent? - Úgy tapasztalom, hogy az állományban és a vezetőkben vannak félelmek. Intervallumot nem adok, hiszen gyakorlott vezető vagyok, meg tudom állapítani, ki alkalmas és ki nem alkalmas az adott beosztásra. Másrészt az új vezetőhöz való emberi és szakmai alkalmazkodás kapcsán mindenkinek meg kell, hogy adassék a bizonyítás lehetősége. Tehát én nem kapkodok, nem csapkodok. Ez a megye nem szolgált rá arra, hogy azonnali intézkedésekkel akár a személyeken, akár a szervezeten változtassak. Tolna megyét elismert, jó szakemberek vezették eddig is. Tiszteletüket éppen ezért megkövetelem az állománytól is, s nem tűröm, hogy bárki visszafele mutogasson. Az elődök értékeket teremtettek ezen a főkapitányságon, amelyeket én föl kívánok használni ahhoz a munkához, amit Tolna megyében el szeretnék végezni. - Tehát az állománynak félelemre nincs oka? - Nincs. Tolna megyében nem indokoltak az azonnali személycserék. De elképzelhető, hogy akár az én koncepcióm, akár a velem dolgozó személy érzése alapján olyan szituációk alakulnak ki, amelyekből következően váltania kell az illetőnek. De ez pillanatnyilag nem fenyeget senkit, mindenkinek megvan a maga helyén a lehetősége... De nálam mindennek megvan a másik oldala is. Ez azt jelenti, hogy minden vezető kollégámtól megkérdeztem, hajlandó-e és tud-e velem dolgozni? - Hozott-e magával munkatársakat? - Nem és nem is hozok senkit a régi csapatomból. Ez is üzenetértékű az állomány számára, hiszen én velük szeretnék dolgozni. Őszintén azt gondolom, ha én nem tudok az itteni kilencszáz emberből építkezni, akkor az nem a kilencszáz munkatársam hibája, hanem az enyém. Abból pedig le kéne vonnom a konzekvenciát. De ez nem történhet meg, mert mint már említettem, ez egy jó főkapitányság, értékes a csapat, a lakosság is hellyel-közzel így ítéli meg. Nyilván a szükséges korrekciókat végre fogom hajtani a megfelelő időben. De erről még korai beszélni, mert most ez fenyegetésnek hangzik, ami nem célom. Viszont mindenkit arra buzdítok, figyeljen jól arra, amit mondok, mert az elmondottakat szó szerint megkövetelem, mégpedig következetesen, tisztán, átláthatóan, indulatok nélkül. Hozzáteszem, hogy nálam a megítélés nem attól függ, hogy kit milyen rég óta ismerek, hanem kizárólag a teljesítménytől. - Bemutatná olvasóinknak családját? - Igen. Feleségem közgazdász, Szegeden egy bankban dolgozik. Három gyermekünk van: fiam rendőr, a Csongrád Megyei Rendőrfőkapitányság közlekedési osztályának forgalom-ellenőrzési alosztályán járőrként dolgozik, s közben végzi a rendőrtiszti főiskolát. Nagyobbik lányom jogászhallgató, kisebbik lányom orvostanhallgató, mindketten Szegeden tanulnak. Mindhárman kitűnően beszélnek angolul, a lányok németül is tudnak. - Ki költözik önnel Szekszárdra? - Természetesen a feleségem, s remélem, hogy mielőbb, ám ehhez megfelelő állásajánlatot kell kapnia. Gyermekeinket nem mozdítom. Ugyan a háztartásomban vannak, de felnőttek, barátokkal, párkapcsolatok előtt. De ettől még együtt marad a családunk, a hét végeken vagy a gyerekek jönnek hozzánk, vagy mi látogatjuk meg őket. - Sikerült minden tekintetben életkorára, valamint az országos közéletben betöltött szerepére gondolok - megfelelő lakáshoz jutnia Szekszárdon? - Igen, megoldódott a lakásom, hála a megyei önkormányzatnak, különös tekintettel az elnök úrnak, aki ebben nagyon sokat segített. Gondolom, megértik, hogy e téren sem megyek bele félmegoldásba, nem költözöm még ideiglenesen sem hónapos szobába. Az említett - mintegy száz négyzetméter alapterületű - lakást az ORFK béreli, én bérleti díjat fizetek érte a rendőrségnek, s természetesen a rezsi is az én költségem. Ez a lakás - nem családi ház, nincs benne márvány, sem szökőkút - megfelel az igényeimnek, s méltó a főkapitányi beosztásomhoz. - Ezen a vidéken azt mondják, az válik igazi szekszárdivá, akinek van legalább egy kis szőlője. Említette, hogy nem barátja az alkohol. - Azonban kategorikusan nem jelentem ki, hogy nem lesz szőlőm, de nem kell ahhoz tehenet venni, hogy az ember megigyon egy pohár tejet. Ám nagyon tisztelem a bort, s azt a borivó embert, aki^^ hellyel és mértékkel iszik. Ha a^^ hely nem az asztal alja, a mérték pedig nem a vödör. Hogy én nem fogyasztok alkoholt, nem jelenti azt, hogy a méltán híres szekszárdi borból egy-egy ünnepségen, egyegy alkalomkor nem fogok néhányat kortyintani. Ez az én olvasatomban annyit jelent, ha nem muszáj, a szabadidőmben nem bort iszom, hanem ásványvizet. Én sportoló voltam, s ma is sportolok. De ezzel együtt be-betérek majd egy-egy borpincébe, ahol értékes emberi kapcsolatok, barátságok szövődhetnek. Viszont a nagyon kevés szabadidőmet, ami a szakmai elfoglaltságok mellett megmaradhat, a sportra, az oktatásra, a tudományos munkára és a családomra szeretném fordítani. V. Horváth Mária • • # Kovács Tibor festőmuvesz alkotasaiból nyílt kiállítás december 4-én a Dienes Valéria Általános Iskola folyosógalériáján. A megnyitón Póla Károly, az I. Béla Gimnázium igazgatója méltatta a művész alkotásait és munkásságát. Néhány gondolat a megnyitóból: Ennek a belül mindig szép iskolának ez a folyosója mától különösen színesbe öltözött, a ködös reggelekbe és napokba ünnepi környezetet hoztak ezek a képek, hangulatot teremtve a közelgő karácsonyhoz is. Kovács Tibor tanár úr az iskolai élet robotos hétköznapjaiba is belopja a szépet, a világ megismerésének és ábrázolásának nem észérvekkel, nem szavakkal kifejezhető eszközeit. Abból az alkalomból köszöntöm őt itt, hogy saját világából elhozott egy szeletet ide, a Dienes Valéria Általános Iskolába is. Elhozott ide egy folyosónyi képet, amelyekről az első látásra talán azt mondhatjuk, hogy a felnőttek számára lehetnek szokatlanok, meglepőek i