Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-09 / 42. szám

SZEKSZÁRDI 2001. DECEMBER 9. VASÁRNAP A TÉNYEK: Babits Mihály Jónás könyve a huszadik századi irodalom csúcsa. A költő gyönyörű kézírásával írt szöveget a Petőfi Irodalmi Múzeum őrzi. Gyulai Líviusz a mai magyar grafika meghatározó egyénisége, munkái az európai kultúra átiratai. A váci nyomda Kelet-Európa talán egyetlen olyan műhelye, ahol még lehet litográfiát készíteni. A váci nyomda egyik alapítója, Dömény Csaba jó barátja Gyulai Líviusznak, s mindkettőjük elkötelezett „Babits-rajongó". A csillagok ilyen szerencsés konstellációja kellett ahhoz, hogy megszülessen a karácsonyi könyvvásár egyik legszebb könyve, egy olyan könyv, amilyen fél évszázada nem jelent meg Magyarországon. Az irodalombarát közönség abban a szerencsében részesült az elmúlt hét szerdáján, hogy a megyei könyvtár olvasótermében találkozhatott a kötet létrehozóival. Az est házigazdája Antall István, a Kossuth Rádió irodalmi szerkesztője volt. Orbán György előadóművész olvasott föl részletet a Jónás könyvéből, Elekes Eduárdné, a könyvtár igazgatója mondott néhány köszöntő gondolatot, majd Antall István a régi barátság okán is nagy szeretettel, meleg hangon mutatta be Gyulai Líviuszt, akiről így tudtuk meg, hogy a pezsgő kulturális életű Sopronban indult pályafutá•

Ágoston Ernő színvonalas szaiskolája után a budapesti képzőművészeti gimnázium és a főiskola következett, Ék Sándor és a néhány évvel korábban végzett Kondor Béla értő és segítő támogatásával. A könyvtárakban mindig otthonos volt, jól tudta, milyen fontos egy-egy könyv kézbevételekor a címlap, a kötet illusztrációs anyaga. Először Nagy László, az Élet és Irodalom akkori szerkesztője bízta meg illusztrációs feladatokkal, majd a Magvető Kiadó, azután a Szépirodalmi, az Európa és a Móra Kiadó adott egyre több izgalmas, szép munkát. A Jónás-illusztrációk születéséről maga a művész mesélt. Korábban a Jónás-témát saját „olvasatban", animációs filmként is feldolgozta, amellyel előzsűrizés nélkül meghívták a cannes-i filmfesztiválSzöveg és kép varázsa Könyvészeti kuriózum a megyei könyvtárban ra. (Akkor már tíz éve nem volt magyar versenyfilm Cannes-ban!) Gyulai Líviusz Jónása nem szenvedő alany, nagyon is aktív, beköltözik a halba, s addig alakítgatja, míg sikerül módszeresen tönkretennie, s ezután egy még nagyobb hal felé kacsintgat. Babits Jónásában is az ironikust, a humorost, a groteszk lehetőségeket igyekezett megragadni. Régóta „dédelgette" magában, ezért is sikerülhetett ezen a rövid tavaszon így elkészíteni ezeket a lapokat. A művész szavai után Kelevéz Ágnes, a tudós irodalomtörténész szólt a kéziratok helyéről, fontosságáról Babits életművén belül. A fiatal Babits igen nagy gonddal formálta meg kéziratait, kézírással mintegy „eljátszotta" a nyomtatott formát. Három ilyen kézírásos könyvet őriztek otthon, feleségével. Amikor országosan elismertté vált, kéziratait elnagyolta, a háború és a Tanácsköztársaság idején papír fecnikre írt. A harmincas évektől megint egyre több szép írással leírt vers, szöveg maradt fenn a kézírásos hagyatékban. Amikor szembesült betegségével, elkezdett egy iskolai füzetben szépen írni, ebben kezdte a Jónást is, még a műtét előtt, feleségének ajánlva. A műtét után - a cethal gyomrából visszatérve - döntött úgy, hogy nemcsak gépiratban adja le, és akkor már nemcsak Török Sophienak írta. A saját kezű írásnak szinte grafikaszerű kidolgozása a szöveg jelentésével egyenrangú társsá avatja az írás képét. Az irodalomtörténész azt a feltevést is megkockáztatja, hogy a költő e számára különösen fontos verset nemcsak nyomtatásban akarta az utókorra hagyni, hanem a személyesség különös jelenlétével, saját keze írásával is. „Ha vannak kéziratok, melyek fakszimile kiadásra termettek, akkor azok közé bizonyosan odatartozik a Jónás könyve is" - írja Kelevéz Ágnes a kötet utószavában. Dömény Csaba, a kötet megálmodója és tervezője elmondta, Gyulai Líviusz képi világa annyira felidézte benne a Jónást, hogy úgy érezte, együtt kell megteremteniük ezt a könyvet. Örömmel tölti el és büszke arra, hogy a váci nyomda Gyulai Líviusz technikailag képes volt visszaadni a művész finoman cizellált alkotásait. A könyvgyűjtők számára is jó hírrel szolgált: a kéziratos Jónás könyve Gyulai Líviusz eredeti litográfiáival 175 számozott példányban is elkészül, a művész ezeknek minden egyes illusztrációs lapját dedikálja. A Jónás könyve egy öreg, nagyon bölcs költő összegzése a világról, annak morális állapotáról. Ma is, és örökérvényűén aktuális. Örülünk annak, hogy Babits, Illyés, Mészöly, Baka városában került sor e könyvészeti unikum bemutatására. S talán nemcsak nekünk, könyvtárosoknak fáj, hogy a megyei könyvtár külsőségeiben már rég nem tud méltó keretet adni az effajta irodalmi csemegéknek. Udud Teréz Fotó: Nagy Ágnes Gondolatok Kovács Tibor festőművész tanár kiállításához de, hogy barátságosabbá tegyem a szavaimat, így mondom: egyediek, másokkal nem összetéveszthetők. A gyerekek - még romlatlan, játékra, fantáziára nyitottabb - szemében bizonyára természetesek, magyarázatok nélkül is azonnal élvezhetők. A festő geometrikus formáival látszólag elszakad a valóságtól, hogy a bensőjében alakuló valóságot jobban ki tudja fejezni; lehántja a testről mindazt, ami azt egyedivé teszi, hogy az általánosat, a közösét jobban kihangsúlyozza; kényes egyensúlyt teremt az emberi test részei között, hogy a lét soksok bizonytalanságát, törékenységét képszerűvé tegye. Kovács tanár úr az éppen mozdulni készülő vagy a mozgást imént befejező test harmóniáját mutatja meg. Ennyiben még a fénykép pillanatot rögzítő szerepével is rokonítható az ecsetje, de csak ennyiben, mert a fényképszerű naturalizmust meszsze elkerüli. Ha valaki hiányolja e képeken a teljesség ábrázolását, azoknak idézem Eszterházy Péter a töredék nem attól az, mert hiányzik belőle valami" - a felesleges elemektől megfosztott kép sem - „hanem attól, ami benne van". A lényeg ott van e képekben, a művész saját értékei szerint. Nem kérdezem meg Kovács Tibortól, hogy tanárnak vagy művésznek tartja-e magát a szíve mélyén, azt sem, hogy vannak-e életének olyan pillanatai, amikor elválasztja létének ezt a két megjelenését, mert azt sejtem: örül annak, hogy, olyan két hivatással vérte-álÁbrándozó dotta meg a sors, amelyek abban feltétlenül rokoníthatók, hogy a már meglévőből alkotnak újat, mást, mint amilyen az eddig volt. Mert ahogy a farostlemeznek éppen recésebb, mondhatnám kevésbé megmunkált oldalára, mozaikként festékfoltokat rak fel, hogy aztán a mi szemünkben eltűnjön a farostlemez, meg a festék is és helyére egy új minőség, egy mozdulat megállított pillanata kerüljön; ugyanúgy a kiállítást megtekintők megtanulnak valamit abból, hogyan lehet másnak: szelídebbnek, színesebbnek látni a világot, mint amilyennek tegnap látták, s talán azt is: hogyan láttatható néhány ecsetvonással szebbnek a világ, hogyan lehet a kaotikusnak tűnő tarkaságból kihámozni a lényeget, és vele hogy lehet - ahogy ő vallja egy helyen: a világot „a valódinál jobbnak látni" - és mondom én, biztos ő is így gondolja: hogyan lehet a világot jobbá tenni. Kívánom a művésznek: mesterségbeli tudásának és sajátos lényeglátásának ötvözetével tegye mind teljesebbé - önmagának és másoknak is örömet okozó - művészetét. A kiállítás december 21-ig tekinthető meg a Dienes Valéria Általános Iskola folyosógalériáján. Póla Károly 4