Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-02 / 41. szám

, SZEKSZÁRDI USARNAP 2001. DECEMBER 2. A kitartás és hűség forrásai Csiha Kálmán: „Bármilyen lehet a külső világ, ha a bensőnk ép." Dr. Tóth Csaba házigazda a Szekszárdi Millenniumi Léleképítő sorozat novemberi alkalmán D. Dr. Csiha Kálmán, Ceausescu börtöneit megjárt erdélyi püspököt látta vendégül. Csiha A kitartás és a hűség forrásai címmel tartotta meg előadását. Börtönévei alatt volt alkalma megtapasztalni, mondta el Csiha Kálmán, mennyire fontos a kitartás és a hűség, amely erények a hiten, egy belső alapon nyugszanak. Akik nem voltak állhatatosak, öszszeroppantak, besúgók lettek, meghaltak. A bebörtönzés szörnyű élmény, de bármilyen is a külvilág, ha bensőnk ép, mi is azok maradhatunk. A kitartás nem más, mint a hűség gyümölcse: valamihez való állhatatos ragaszkodás. Amikor valami megérinti a lelkünket, az olyan, mint mikor a kapcsolóval a villanykörtét az elektromos áramkörbe csatoljuk: amiképpen az izzó képtelen nem világítani, azonképpen nem maradhat bensőnk sem változatlan. A kitartás, a hűség elsőrendű szerepet játszik életünkben, hangsúlyozta az előadó. Ha nem léteznének, a házasságok felbomlásának, gyermekek elárvulásának, a bizonytalanságnak, a hazugságnak ideje köszöntene ránk. Vizsgáljuk meg, vajon a magyaroknál a kitartás, a hűség csupán szalmaláng-e! Kis dolgokban talán az, de fontos eseményeknél semmiképpen sem. Ha a történelem példáit veszszük, azt tapasztaljuk, hogy őseink hite, nemzetünk szabadsága e két érdem által maradt meg nekünk; még ha néha búvópatakhoz hasonlatosan eltűntek is, később újra felbukkantak. Bocskai, Rákóczi példája, valamint 1848 és 1956 (persze még sorolhatnánk) mind ezt bizonyítják. Most megvannak-e bennünk ezek az erények? - tette fel a kérdést D. Dr. Csiha Kálmán. Egyik utazása alkalmával, mesélte, egy sziklán is élni képes, erős fenyőfát látott és csodált meg - csak hogy később azt tapasztalja: a fába villám csapott, és megtörte azt. Némi idő múltán ismét arra járván örömmel vette észre, hogy a fenyő túlélte a megpróbáltatást, és ismét ereje teljében van. A következő találkozás lesújtó volt. A fát az elpusztulás folyamatának végső szakaszában találta. Közelebbről megvizsgálva rádöbbent, hogy belsejét fenyőbogarak pusztítják és amit a villámcsapás nem tudott megölni, a nemlét szélére sodródott a temérdek, noha apró belső ellenség tevékenysége folytán. Ekképpen vagyunk mi is, vélekedett az előadó: villám sújtotta, mégis ismét erőre kapott lelkünket ellepték a fenyőbogarak, és most pusztul a fenyő. Negatív állhatatosság van bennünk jelen, letértünk az élet útjáról. Gyalázzuk az Istent! Az elmúlt századok folyamán magyar kéztől és észtől több magyar pusztult el, mint idegenek által: gondoljunk csak Mohácsra, a politikai pártokra, a társadalmi életre! Művi abortuszokat végeztetünk a második világháború óta eltelt évtizedek alatt legalább ötmillió magyar nem születhetett meg! Szervezetünket alkohollal és más pusztító szerekkel romboljuk! És ha mindezt tesszük, ugyan honnan várhatunk még segítséget? ' Ahelyett, figyelmeztetett a püspök, hogy ezzel a negatív állhatatossággal öljük magunkat, fel kellene emelnünk egymást. Ellopták, darabonként, a lelkünket: a vasárnapok, a szép esték, a kedves mosolyok, a születendő gyermekek felett érzett öröm elveszett. Ébredésre volna szükség, hogy végre ne pusztán egy nép legyünk, hanem Isten népe! A határokon túl élő magyarok nagyon is jól tudják ezt. Nekik mindenki másnál jobbnak, kitartóbbnak kell lenniük, hogy el ne vesszenek. Az EU-hoz csatlakozás elé várakozással tekintenek; a határok légneműsödése, az anyaországhoz való szorosabb kapcsolódás reménye bizakodással tölti el őket. Ahhoz azonban, hogy az unión belül a magyarság ne csupán egy kis nemzetiség legyen, a civilizáció, a kultúra és a hit minőségére van szüksége nemzetünknek. A szeretet, a lélek áramkörébe kell kerülnünk. Reményikkel szólva, „csak az Isten s a lelkünk maradt velünk. Nem maradt egyebünk." Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az anyagi világtól el kell szakadnunk - de ne hagyjuk magunktól eltávolodni a lelket sem! Hol van hát a hűség forrásvidéke? Hol lehet újra megtalálni? Nem másutt, mutatott rá az előadó, mint a szeretetben. Abban a szeretetben, amely ok nélküli, amellyel egyszerűen azért szeretünk, mert nem tehetünk mást. Csodálatos ez a szeretet, ezzel kell kapcsolódnunk családhoz, Istenhez, nemzethez. Erdélyben is ezt láthatjuk. Az elmúlt nyolcvan évben nem volt érdemes magyarnak lenni, a szívük mégis magyarságukhoz húzta őket: nem tudtak nem magyarok lenni. Meg kell találnunk a dolgok lényegét, mert bár arra sok jelentéktelen szenynyeződés rakódott, belül még nemes és fényes. Őseinktől tanul^^p családunk és gyermekeink jövőjer kell megtanulnunk. A nemzet olyan, mint a lombjára hulló napfényre szoruló fa: szüksége van hasonló sugarakra - Isten szeretetére. Minőségi nemzetté kell lennünk: ez egyaránt felelőssége apának, anyának, iskolának és egyháznak. Fontos feladata továbbá az értelmiségnek is, és nem annak az értelmiségi bérmunkásnak, aki a pénzben látja fő célját, hanem annak a szellemi lovagrendnek, amelybe kétkezi munkások is tartoznak: amely az egész nemzetért él. Folytatnunk kell a lélek forradalmát! Előadása második felében D. Dr. Csiha Kálmán a lélek szerkezetét vázolta fel a hallgatóságnak, különféle cenzorokat, szűrőket mutatott be, azok fontosságát han^fc súlyozva bensőnkben. Mi más ce^^ lal, mint: lelkünk épülésére! Kosztolányi Péter SZEKSZÁRD MEGYEI JOGÚ VAROS ONKORMANYZATA EZÚTON KÖSZÖNI MEG A VAROSBAN MŰKÖDŐ CÉGEKNEK, VÁLLALKOZÁSOKNAK AZT A TÁMOGATÁST, AMELYET A VÁROS ÜNNEPI HANGULATÁNAK MEGTEREMTÉSÉHEZ NYÚJTOTTAK FELAJÁNLÁSAIKKAL. A díszkivilágításra támogatást nyújtott cégek: m Szekszárd Városi Hivatásos Tűzoltóság CIT1BAN<0 EK92ES Qj^U'reskeih'hni és (Mtelbauk PA X Raiffeisen BANK CSJY Kábelkonfekció Gyártó Kft. K Allianz® Aliianz Hungária Biztosító Rt. PRETTi: , SZEKSZÁRDI fmiARMAP Szekszárd 1 TV Tolnai Népújság