Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-02 / 41. szám

, SZEKSZÁRDI USARNAP 2001. DECEMBER 2. A kitartás és hűség forrásai Csiha Kálmán: „Bármilyen lehet a külső világ, ha a bensőnk ép." Dr. Tóth Csaba házigazda a Szekszár­di Millenniumi Léleképítő sorozat no­vemberi alkalmán D. Dr. Csiha Kál­mán, Ceausescu börtöneit megjárt erdélyi püspököt látta vendégül. Csiha A kitartás és a hűség forrásai címmel tartotta meg előadását. Börtönévei alatt volt alkalma megtapasztalni, mondta el Csiha Kálmán, mennyire fontos a kitar­tás és a hűség, amely erények a hi­ten, egy belső alapon nyugszanak. Akik nem voltak állhatatosak, ösz­szeroppantak, besúgók lettek, meghaltak. A bebörtönzés ször­nyű élmény, de bármilyen is a kül­világ, ha bensőnk ép, mi is azok maradhatunk. A kitartás nem más, mint a hűség gyümölcse: va­lamihez való állhatatos ragaszko­dás. Amikor valami megérinti a lel­künket, az olyan, mint mikor a kapcsolóval a villanykörtét az elektromos áramkörbe csatoljuk: amiképpen az izzó képtelen nem világítani, azonképpen nem ma­radhat bensőnk sem változatlan. A kitartás, a hűség elsőrendű sze­repet játszik életünkben, hangsú­lyozta az előadó. Ha nem létezné­nek, a házasságok felbomlásának, gyermekek elárvulásának, a bi­zonytalanságnak, a hazugságnak ideje köszöntene ránk. Vizsgáljuk meg, vajon a magyaroknál a kitar­tás, a hűség csupán szalmaláng-e! Kis dolgokban talán az, de fontos eseményeknél semmiképpen sem. Ha a történelem példáit vesz­szük, azt tapasztaljuk, hogy őse­ink hite, nemzetünk szabadsága e két érdem által maradt meg ne­künk; még ha néha búvópatakhoz hasonlatosan eltűntek is, később újra felbukkantak. Bocskai, Rákó­czi példája, valamint 1848 és 1956 (persze még sorolhatnánk) mind ezt bizonyítják. Most megvannak-e bennünk ezek az erények? - tette fel a kér­dést D. Dr. Csiha Kálmán. Egyik utazása alkalmával, mesélte, egy sziklán is élni képes, erős fenyőfát látott és csodált meg - csak hogy később azt tapasztalja: a fába vil­lám csapott, és megtörte azt. Né­mi idő múltán ismét arra járván örömmel vette észre, hogy a fenyő túlélte a megpróbáltatást, és ismét ereje teljében van. A következő ta­lálkozás lesújtó volt. A fát az el­pusztulás folyamatának végső szakaszában találta. Közelebbről megvizsgálva rádöbbent, hogy belsejét fenyőbogarak pusztítják ­és amit a villámcsapás nem tudott megölni, a nemlét szélére sodró­dott a temérdek, noha apró belső ellenség tevékenysége folytán. Ek­képpen vagyunk mi is, vélekedett az előadó: villám sújtotta, mégis ismét erőre kapott lelkünket ellep­ték a fenyőbogarak, és most pusz­tul a fenyő. Negatív állhatatosság van bennünk jelen, letértünk az élet útjáról. Gyalázzuk az Istent! Az elmúlt századok folyamán ma­gyar kéztől és észtől több magyar pusztult el, mint idegenek által: gondoljunk csak Mohácsra, a poli­tikai pártokra, a társadalmi életre! Művi abortuszokat végeztetünk ­a második világháború óta eltelt évtizedek alatt legalább ötmillió magyar nem születhetett meg! Szervezetünket alkohollal és más pusztító szerekkel romboljuk! És ha mindezt tesszük, ugyan hon­nan várhatunk még segítséget? ' Ahelyett, figyelmeztetett a püs­pök, hogy ezzel a negatív állhata­tossággal öljük magunkat, fel kel­lene emelnünk egymást. Ellopták, darabonként, a lelkünket: a vasár­napok, a szép esték, a kedves mo­solyok, a születendő gyermekek felett érzett öröm elveszett. Ébre­désre volna szükség, hogy végre ne pusztán egy nép legyünk, ha­nem Isten népe! A határokon túl élő magyarok nagyon is jól tudják ezt. Nekik mindenki másnál jobb­nak, kitartóbbnak kell lenniük, hogy el ne vesszenek. Az EU-hoz csatlakozás elé várakozással te­kintenek; a határok légneműsödé­se, az anyaországhoz való szoro­sabb kapcsolódás reménye biza­kodással tölti el őket. Ahhoz azon­ban, hogy az unión belül a ma­gyarság ne csupán egy kis nemze­tiség legyen, a civilizáció, a kultú­ra és a hit minőségére van szüksé­ge nemzetünknek. A szeretet, a lé­lek áramkörébe kell kerülnünk. Reményikkel szólva, „csak az Is­ten s a lelkünk maradt velünk. Nem maradt egyebünk." Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy az anyagi világtól el kell sza­kadnunk - de ne hagyjuk ma­gunktól eltávolodni a lelket sem! Hol van hát a hűség forrásvidé­ke? Hol lehet újra megtalálni? Nem másutt, mutatott rá az elő­adó, mint a szeretetben. Abban a szeretetben, amely ok nélküli, amellyel egyszerűen azért szere­tünk, mert nem tehetünk mást. Csodálatos ez a szeretet, ezzel kell kapcsolódnunk családhoz, Isten­hez, nemzethez. Erdélyben is ezt láthatjuk. Az elmúlt nyolcvan év­ben nem volt érdemes magyarnak lenni, a szívük mégis magyarsá­gukhoz húzta őket: nem tudtak nem magyarok lenni. Meg kell ta­lálnunk a dolgok lényegét, mert bár arra sok jelentéktelen szeny­nyeződés rakódott, belül még ne­mes és fényes. Őseinktől tanul^^p családunk és gyermekeink jövőjer kell megtanulnunk. A nemzet olyan, mint a lombjára hulló nap­fényre szoruló fa: szüksége van hasonló sugarakra - Isten szerete­tére. Minőségi nemzetté kell len­nünk: ez egyaránt felelőssége apá­nak, anyának, iskolának és egy­háznak. Fontos feladata továbbá az értelmiségnek is, és nem annak az értelmiségi bérmunkásnak, aki a pénzben látja fő célját, hanem annak a szellemi lovagrendnek, amelybe kétkezi munkások is tar­toznak: amely az egész nemzetért él. Folytatnunk kell a lélek forra­dalmát! Előadása második felében D. Dr. Csiha Kálmán a lélek szerkezetét vázolta fel a hallgatóságnak, kü­lönféle cenzorokat, szűrőket mu­tatott be, azok fontosságát han^fc súlyozva bensőnkben. Mi más ce^^ lal, mint: lelkünk épülésére! Kosztolányi Péter SZEKSZÁRD MEGYEI JOGÚ VAROS ONKORMANYZATA EZÚTON KÖSZÖNI MEG A VAROS­BAN MŰKÖDŐ CÉGEKNEK, VÁLLALKOZÁSOKNAK AZT A TÁMOGATÁST, AMELYET A VÁROS ÜNNE­PI HANGULATÁNAK MEGTEREMTÉSÉHEZ NYÚJTOTTAK FELAJÁNLÁSAIKKAL. A díszkivilágításra támogatást nyújtott cégek: m Szekszárd Városi Hivatásos Tűzoltóság CIT1BAN<0 EK92ES Qj^U'reskeih'hni és (Mtelbauk PA X Raiffeisen BANK CSJY Kábelkonfekció Gyártó Kft. K Allianz® Aliianz Hungária Biztosító Rt. PRETTi: , SZEKSZÁRDI fmiARMAP Szekszárd 1 TV Tolnai Népújság

Next

/
Thumbnails
Contents