Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-12-02 / 41. szám

2001. DECEMBER 2. SZEKSZÁRDI VALAMI ELKEZDŐDÖTT Gyere Haza! Egyesület Hamar János szekszárdi fiatalember. Gazdasági agrármérnöki diplomája megszerzése után hazajött Szekszárdra, és a Tolna Megyei Területfej­lesztési Tanács projektmenedzsereként részt vett a Bezerédj Program elkészítésében. Jelenleg saját cégénél dolgozik, amely pályázatok készí­tésével foglalkozik. Az idei év áprilisában Gyere Haza! Egyesület néven civil szervezetet alakít barátaival, aminek alapvető célja az, hogy azokat a szekszárdi fiatalokat hívja haza, akik a diploma megszerzése után el­tűnnek a városból, mert úgy érzik a tolnai megyeszékhely sem munkale­hetőségekben, sem kulturális, szórakozási lehetőségekben nem biztosít olyan lehetőségeket, mint a nagyobb egyetemi városok. Az egyesület be­jegyzése megtörtént, Hamar János szerint most a munka, mégpedig kemény munka következik. Az egyesületnek meg- és el kell ismertetnie magát, hogy megfogalmazott céljait elérje. '- Ez már szinte közhely, hogy a város nem tudja biztosítani sem munkában, sem kultúrában azo­kat a lehetőségeket, mint a nagyvá­rosok. Akkor mi az, amivel haza t^mk majd csábítani a friss diplo­n^szekszárdi fiatalokat? - Csodára nem leszünk képesek. Abban azonban hiszek és hiszünk barátaimmal együtt, hogy sokat te­hetünk azért, hogy ezek a fiatalok itt maradjanak a városban, a me­gyében. Első - és a munka el is kezdődött -, hogy megtudjuk, hol és mit tanulnak a szekszárdi, Tol­na megyei fiatalok. Majd ott, azo­kon az egyetemeken, főiskolákon, ahol többen vannak, klubot szeret­nénk alakítani. Összejöveteleken tartalmas és szórakoztató progra­mok szervezésével megtarthat­nánk, sőt erősíthetnénk azt a kötő­dést, ami véleményem szerint ha­mar megszűnik, amikor a fiatal el­kerül a városból. Ezeken az össze­jöveteleken az azonos városban, de más-más karokon tanuló fiata­lok ismeretsége, netán barátsága, sajtén erősíthetné egy-egy közös­sJ^Tialakulását, s ez a közösség a gyökerekhez, a közös szülőföld­Argentínában kezdődött min­den, úgy 1870 körül. Átütő ereje volt a tangónak a Bu­enos Aires-i kikötőnegyedben, ahol az afrikai rabszofgák leszármazot­tai, a fekete tengerészek és a lesze­relt spanyol katonák, a bordélyhá­zak előtt sorban állva, magukat szórakoztatták. Egyszerűen, zene nélkül, csak a dobok hangjára in­dult el a lábuk, és megszületett a pontozott ritmusú, páros ütemű tánc. Először csak a férfiak járták, de rájöttek, hogy micsoda őrültség ki­hagyni ebből a nőket - kis hatás­szünet -, és mélyen a szemembe néz Ruben, a Buenos Aires-i tánc­tanár. A tangó, mint tánc, zene és kul­höz tartozás élményét, tudatát erő­sítené. - Ezzel még nem biztos, hogy si­kerül elérniük a kitűzött célt, neve­zetesen, hogy ezek a fiatalok a dip­loma megszerzése után hazatérje­nek a városba, a megyébe. - Ezzel tényleg nem. De a prog­ramjainkon, a közös rendezvénye­ken rendszeresen tájékoztatnánk ezeket a lányokat, fiúkat azokról a munkalehetőségekről, amelyek a megyében vannak. Hogy ezt meg­tehessük, már megfogalmaztuk le­velünket amit hamarosan eljuttat­juk a megyében működő cégek­hez, hogy tájékoztassuk egyesüle­tünk céljairól a munkaadókat, s tő­lük tudjuk meg, terveik megvalósí­tásához milyen szakemberekre lesz szükségük. Ennek tudatában már az egyetemi, főiskolai évek alatt kialakíthatnának kapcsolatot a hallgatók itteni cégekkel a nyári gyakorlatok során. Később, a dip­loma, szakdolgozat témájának ki­választásánál is adódhatnak lehe­tőségek, amik egyaránt hasznára válnának a hallgatónak, s a megyé­ben lévő cégnek, munkaadónak. Hiszen a friss, naprakész tudás al­túra akkor körvonalazódott ki telje­sen, amikor a századfordulón az európai bevándorlók megérkezetek Argentínában és a magukkal ho­zott táncelemeket belekomponál­ták a tangóba. De még mindig nem volt szalon­képes. Nem volt meg benne az az elegancia, amivel elfogadták volna az előkelő házaknál. A nyílt közele­dést, az udvarlást és a birtoklást közvetítette. Nem nézték jó szem­mel, sőt az ötvenes években be is tiltották. Spongyát rá! Ma más a helyzet: a fiatalok és az idősek is tanulják és tanítják. Nincs korhatár. Három éve Ruben tanított meg az igazi tangóra Ar­gentínában - kapcsolódik be a be­szélgetésbe Vájer Szilvia, a paksi kalmazásából sok cég, intézmény profitálhat, s a gyakorlat helye is sokszor válhat a főiskolások, egye­temisták későbbi munkahelyévé, hiszen mindkét fél szerez ismere­teket a másikról. Az egyesület ezen a területen megvalósítja a kereslet és kínálat összehangolását, hiszen egyik ol­dalról ismerjük majd a gazdálkodó cégek, intézmények igényeit, kíná­latát, és azt a kínálatot is, amelyet a főiskolások, egyetemisták nyúj­tanak tudásukkal, ismeretükkel. Tervünk: adatbázis létrehozása, ami tartalmazza mindazokat a me­gyei cégeket, vállalatokat, vállalko­zásokat és intézményeket, ame­lyek partnereink lesznek, mert úgy érzik, hogy szükségük van azokra a fiatalokra, akik friss dip­lomával a zsebükben, a legaktuáli­sabb tudással vállalatuk, vállalko­zásuk fejlődésében sokat segíthet­nek, illetve tartalmazza azokat a fiatalokat, akik a városból, a me­gyéből mentek el tudást szerezni, Koktél Táncegyüttes vezetője. Most Ruben jött el hozzám, hogy együtt tanítsuk Pakson a tangót. Ez a tánc ellenpontja a túltech­s ha megfelelő munkához, állás­hoz jutnának, nem mennének el a megyéből, hanem itt próbálnának meg boldogulni, családot alapíta­ni. - Említette a kulturális progra­mok hiányát. Ezen hogy lehet vál­toztatni? Ha a hazatérő fiatalok kapcsola­tot tartanák egymással az egyesü­leten belül, lehetne ezt a hiányt is enyhíteni. Egy-egy közös program, kirándulás, koncertlátogatás meg­szervezése nem nagy ügy, ha van­nak az egyesületben tenni akaró fi­atalok. S fontos ez, hiszen a mun­ka mellett a szabadidő az, ami meghatározó egy fiatal életében. Miként az is, hogy hol, milyen tár­saságban tudja közösséghez tarto­zását megélni, hol tud új barátsá­gokat, ismeretségeket kötni. Egye­sületünk ebben is segíteni tud, ha vannak tenni akaró fiatalok. - Vannak? - Igen vannak. Az egyesület megalakult. Tagjai olyan fiatalok, akik érezték, hogy tenni kell vala­mit. Emellett van energiájuk, lelke­sek, s hiszik, hogy elérik, amit akarnak. Megtettük a kezdő lépé­seket, most a kitartó munka követ­kezik, megkeresni a cégeket, intéz­ményeket és természetesen a fiata­lokat, akik innen mentek el, tanul­ni, egyetemeken, főiskolákon. Majd következik az igények felmé­rése, a klubok megalakítása, a programok szervezése. Azt hi­szem, nem reménytelen a feladat, hiszünk benne és megoldjuk. Persze, ehhez sok segítség kell, mindenkitől, akinek segíteni aka­runk. A szekszárdi, Tolna megyei hallgatóktól, akik majdan itt mun­kát találhatnának, s a vállalatoktól, vállalkozóktól, intézményektől, akik munkát kínálnának nekik. De jó lenne, ha ők is megkeresnének minket. nologizált világnak. A magányos­ság és a szenvedély kifejezője. Olyan érzékszerveket használsz benne, melyekről már azt hitted, hogy teljesen „elcsökevényesed­tek". Át kell adnod az irányítást a férfinak. Egy zene erejéig egy lát­hatatlan szeretetszál fonódik köz­tetek. Egyetlen táncban sem tudsz annyi érzelmet kifejezni, mint a tangóban - és úgy tűnik, hogy Szil­vi teljesen átlényegül, a tangó vilá­gában jár. Ruben feltesz egy argentin tan­gót. Hallod - kérdezi -, mennyire szót értenek egymással a hangsze­rek: a fuvola, a gitár, a zongora és a bandoleon, ez a szuszogó hangot adó harmonika? Ez nemcsak zene és tánc, hanem egy jelenség. Az ér­zelmet és a szerelmet jelenti ne­kem, olyat, amilyet csak egy gyö­nyörű nő iránt érezhetünk. Jankai Noémi Tangó a levegőben!

Next

/
Thumbnails
Contents