Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-11 / 38. szám

SZEKSZÁRDI MSARN4P 2001. NOVEMBER 11. ERDEKLI? BEMUTATJUK! Hosi szerint lehetünk saját magunk ellenfelei E sorozatunkban két hete azt javasolta az üzletház-tulajdonos Tancsa Zoltán, hogy Horváth Istvánt, a sokak által „mosolygós Hősiként" ismert fiatalembert faggassam a konditeremben kialakult kapcsolatairól, a testedzés fontosságáról, s a mostani tizenévesek perspektívájáról. - Jé, ha komolyan néz, akkor is úgy tűnik, mintha mosolyogna Hosi. Valóban így szólítsam? - Persze, engem így ismer és szólít mindenki. Sokan a hivatalos nevemet nem is tudják. De ez engem nem zavar. - Mesél magáról? Például azt tudom, hogy 25 éves. - Ez nem stimmel, ugyanis 32 esztendős vagyok... Szekszárdon születtem, Tolnán nevelkedtem, s a barátnőmnek köszönhetően most szekszárdi vagyok. Gyerekkorom óta sportolok, ez életem egyik meghatározója. Először fociztam, majd jó néhány év után váltottam, s áttértem a cselgáncsra. - A cselgáncsot pedig kiegészítette a testépítéssel? - Nem. 21 éves koromig úgy gondoltam, soha nem fogok súlyzót a kezembe, mert akkoriban erről a többség másképpen vélekedett, mint ma. Emlékszem, amikor dzsúdóztam, a szomszédban volt egy konditerem. Azokon a srácokon, akik oda jártak, közel sem azt láttuk, amit mostanában az emberek kihoznak magukból a testépítés révén. Ugyanis valamennyien egyszerűen csak fel voltak „fújva". - Végül mégis a testépítésnél kötött ki. - Amikor leszereltem, egy nagyon jó barátom invitált, hogy próbáljam ki ezt a sportot. Elmentem, mert az mindig bennem volt, hogy az egészség érdekében szükségünk van a rendszeres mozgásra. A testépítést próbálkozásnak, mondhatni, hogy kísérletnek szántam, ám mégis ott ragadtam. Pedig egy hónap eltelte után nem tetszett igazán a dolog. Nem volt akkor olyan edző, aki tanácsokkal segítette volna a fiatalokat. Mindenki a másiktól leste el a gyakorlatokat, s fogalmunk sem volt, melyik mire jó. - Nem volt edzéstervük? - Edzésterv ugyan volt, de nem személyre szabott. Akkor én megkértem Balogh Andrást - most is az ő edzőtermébe járok - segítsen. Látta a fogékonyságomat, s foglalkozott velem. Egyre jobban megkedveltem e sportágat. Sőt, később a versenyzéssel is megpróbálkoztam. - Sikerek? - Több, kevesebb... de erről inkább mást kérdezzen. Annyit azért elmondok, a versenyeken nagyon zavart a közönség hozzáállása mivel kizárólag azokat az „izomagyúaknak" nevezettekért őrjöngött, akik - sarkítva a dolgot - talán egy ép mondatot sem tudtak volna elmondani. A másik zavaró tényező az volt, hogy a versenyzés során találkoztam olyan szerekkel, amiket nem ajánlatos használni. A doppingszereket mindig elleneztem. - De vannak az úgynevezett táplálék-kiegészítő fehérjék. Azok a különböző ízesítésű porok, amiket például turmix formájában fogyasztanak. - Igen, ezeknek én is híve vagyok. Ugyanis a szaküzletekben kapható termékek orvosilag bevizsgáltak. Tudni kell azt is, hogy a különböző táplálék-kiegészítőket különböző sportokra találták ki a megterhelés függvényében. - Amennyiben egy testépítő nem egészíti ki étrendjét az említett porokkal, akkor mit kell fogyasztania és milyen mennyiségben? - Először azt említem, hogy ugyan ezek a „porok" nem olcsóak, de a megfelelő élelmiszerekre még többet kellene áldozni, úgyhogy végül is elfogadható az áruk. Csak néhányat sorolok az ajánlott élelmiszerek közül: csirke, pulyka, hal, szója, mellettük zöldségek és gyümölcs. Gondoljon csak bele, ha az edzés előtt elfogyasztott mérőkanálnyi - ez 25 gramm fehérjét tartalmaz - táplálék-kiegészítő helyett 12-13 tojást kellene elfogyasztani, nem szólva a hús mennyiségéről. Nyilván nem a sertéshúsra, a szaftos pörköltekre gondolok, amiket ajánlatos mellőzni. Persze, olykor én is megengedek magamnak ilyesmit, mert szeretem a magyaros étkeket. De a versenyek, vagy fellépések előtt bizony gyakran kellett diétáznom: figyelemmel kellett- lennem, mennyi zsírt, fehérjét, vagy szénhidrátot juttatok a szervezetembe. - Elég lehangoló lehet úgy elfogyasztani az ebédet, hogy az embernek az kavarog a fejében, 28 százalék ez, 30 százalék amaz van a tányéromban. - Ehhez bizony fanatizmus kell. - Hosi fanatikus ember - már e tekintetben? - Rájöttem, hogy nem vagyok az, ezért hagytam föl a versenyzéssel, s lényegében saját örömömre űzöm e sportágat heti négy alkalommal csupán másfélmásfél órában. Ma már azt is tudom, hogy ez így van jól, s az ember akkor is kedvét leli bármilyen sportágban, ha saját magának az ellenfele, nem pedig másoknak. Mondhatom, hogy a testépítés a hobbim. - Mondják, hogy szívesen és sokat segít az konditerembe járó fiataloknak, noha nem hivatásos edző. - Ez úgy indult, hogy éppen Tancsa Zoltán kért meg, hogy edzésekkor figyeljek a fiaira, mert ez őt megnyugtatná. Szívesen segítek nekik barátilag azóta is, különösen azért, mert a többség éppen a gyakorlat híján nincs tisztában azzal, hogy milyen izomra milyen gyakorlatokat kell végezni. Igaz, hogy a terem üzemeltetői adnak tanácsokat az edzésre járóknak, de a nagy létszám nem teszi lehetővé, hogy mindig és mindenkivel foglalkozzanak. - Azt is mondják, hogy a testépítés terén - beleértve a táplálkozást is - figyelemre méltó tájékozottságra tett szert, amihez részben a szakkönyvekből jutott. - És az edzőtársakkal történő eszmecserékből, valamint saját tapasztalatból. Többen kérik ki a véleményemet, szívesen beszélgetnek velem. Például a tanácsomat kérte nem is egy olyan férfi, aki azért járt a konditerembe, hogy „legyalulja" a pocakját. Az volt a jellemző, hogy nagyon keveset ettek, viszont igen sokat edzettek. A szervezetük erre úgy reagált, hogy nemcsak a zsírt, hanem az izmot is leépítette. Szóval, levékonyodtak, bőrük laza lett. Később sikerült ezen korrigálniuk, mert megszívlelték, ha fogyókúrázni, vagy erősíteni akarnak, étkezni azért kell, napjában négy-ötször. Mellette sok folyadékot - elsősorban vizet, ásványvizet - kell elfogyasztani. - Min mosolyog? - Dél-Tirolban voltam almát szedni. Megfigyeltem, hogy az ottani emberek nyugodtak, kiegyensúlyozottak, de napjában ötször étkeztek a megfelelő rituálé szerint. Előételként felszolgálták a salátát, amit komótosan fogyasztottak el, a főfogásból pedig nem faltak. Ez az étkezési rend és rendszeresség segíti meglelni nyugalmukat, sőt optimizmusukat. Az én céljaim közé tartozik ez is, mármint hogy egészségesen élni, ami által az ember örömöt, boldogságot talál az életben. ^^ - Erre igyekszik tanítani a fizer^P éveseket, igaz? Teszi ezt nyugodtan, érvelve, nem pedig pökhendien. Szokott ordibálni, veszekedni? - Nem. Az edzőteremben soha nem jutottam odáig, hogy akár vitatkoztam volna valakivel. Minden nézeteltérésnek van más megoldási módja, mellette próbálom nem vonzani magamhoz a konfliktusokat. De érdekes a dolog, mert soha nem történt meg velem, hogy valaki belém kötött volna az utcán, vagy bárhol. - Sok barátja van? - Igen. Sok. - Hogyan látja a fiatalok jövőjét? - Azt mondom, hogy azt a pár évtizedet próbáljuk, próbálják boldogan leélni, de nem mondom azt, hogy minden örömöt jelentő dolgot vonjanak el maguktól. A^fe élet bizonyítja, hogy a fiataloknal^^ elsősorban tanulniuk kell, beleértve a nyelveket is, mellette pedig sportoljanak. Durvuló világunkban a sportnak erőszak-levezető hatása is van. És ez nagyon fontos. Magamon tapasztalom, hogy a napközben felhalmozódott stresszt az edzésen kiadom magamból. Azután nyugodtan, tiszta fejjel megyek haza, s a következő napom is jól indul. Ez minden sportra vonatkozik! Hozzáfűzöm, hogy volt néhány hónap, amikor egzisztenciám építése sok időmbe került, s akkor nem edzettem. Feszült voltam és fáradékonyabb a normális időszakaimnál. - Ki legyen a következő interjúalany? - Beszélgessenek Szepesi József cselgáncsedzővel a szakosztályról, a munkájáról, s a sportág jövőjéről..., no és az anyagi vonzatairól. V. Horváth Mária