Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-11 / 38. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 11. VASÁRNAP 3 A MILLENNIUMI EV KITÜNTETETTJEI BODOR ÁRPÁD „Gyerekkorom óta Körösi Csorna Sándor a példaképem" Hosszú évtizedek kitartó, a természetet a fiatalok százaival megszerettető, fáradtságot nem ismerő munkája, valamint kiemelkedő, városunk hírnevét öregbítő közéleti tevékenysége elismeréseként Szekszárd Megyei Jogú Város Közgyűlése „Közjóért" kitüntető díjat adományozott Bodor Árpád nyugalmazott tanárnak. Bodor Árpád 192-9. január 25-én Szekszárdon született, a középiskolát a pécsi Jezsuita Gimnáziumban végezte, de az érettségi után •

TI folytathatta tanulmányait. Igozott hajógyári munkásként, matrózként, gépkocsivezetőként. 1962-ben nyílt lehetősége a továbbtanulásra és földrajz-rajz szakos diplomát szerzett. Előbb a tengelici általános iskolában, majd 1973-tól a szekszárdi Garay János Gimnáziumban tanította a diákokat. Elkötelezett és szinte megszállott híve a természetjárásnak. A gimnáziumban indította útjára a Tolnai Tarisznyások Környezetismereti Vetélkedőjét, a „TOTAKIV"ot (81-ben az első vetélkedőn háromszázan vettek részt), ezeket a vetélkedőket azóta is minden évben személyesen szervezi és irányítja. Idén a 21. forduló Gyönkön került megrendezésre. A vetélkedőn négy kategóriában („súlycsoportban") lehet indulni: felnőtt, «

zépiskolás, általános iskolás ' a legnépesebb - és van egy helybéliek kategória is - általában, furcsa módon, ők a leggyengébbek. Minden kategóriában ötven kérdés van feladva, segítségként négy lehetséges válasz is meg van adva, amelyek közül az egyik helyes, az így kapott betűkódokat egy keresztrejtvényszerű üres négyzetrácsba kell beírni. A helyes megoldás egy olyan összefüggő szöveget ad ki, amely jellemző a településre. A díjazást természetesen csak szponzorok segítségével lehet megoldani, legutóbb Gyönkön a nyertesek Gyönk címerét kapták kitűzőként és sok más egyéb különböző értékű művészeti és használati tárgyakat, könyveket, sőt tartós élelmiszereket is kaptak. Bodor Árpád eddigi és mostani tevékenységéről sok minden elmondható, csak az nem, hogy egysíkú. Szakmai munkája országosan elismert, publikációi jelentek meg Tolna Megyei Földrajza, valamint Szekszárd és környéke címmel, és többek között ő jelölte ki a városon áthaladó (piros-kék) turistaút vonalvezetését is egészen Mecseknádasdig. Jelentős szerepet vállalt megyénk első turisztikai térképének elkészítésében, a Szekszárdi-dombság turistaútjainak kialakításában. Bodor Árpád több kezdeményezését ma már mások viszik tovább, például a tájfutás szervezését Mittler József, a paksi gimnázium igazgató-helyettese, a TTT (Tolna Tájakon Túrázók) szervezését, amelynek keretében minden évben egy új erdőt mutatnak be Gergely Péter szervezi és irányítja, és Bodor Árpádnak nagy örömére és megelégedésére szolgál az, hogy sikerült a stafétabotot átadni olyan lendületes, hozzáértő és lelkiismeretes 40-es fiataloknak, akik tovább viszik, tovább fejlesztik ezeket a kezdeményezéseket. Bodor Árpád elmondja, hogy „szíve csücske" a történelem és tizenéves kora óta minden szempontból példaképe Körösi Csoma Sándor, őt is rendkívüli módon izgatja az a kérdés, hogy vajon merre ringhatott a magyarság bölcsője. Bodor Árpád a Körösi Csoma Sándor-emlékversenyt, amelyen kárpát-medencei magyar középiskolai diákok vesznek részt, még nem adta át senkinek. Ezt a magas színvonalú, elismert és a diákok körében igen kedvelt versenyt minden bizonnyal egészen addig fogja vezetni, amíg csak erejéből futja. Bálint György Lajos AZ EV TŰZOLTÓJA Az első díjazott: Kapronczai Imre A Szekszárd városáért tevékenykedők sorában mindenképpen meg kell említeni a tűzoltókat, akik, ha bajba kerülünk, jelen vannak, segítenek. Elsőként 2001-ben került átadásra az a díj, amellyel a még közöttük is kiemelkedő teljesítményt nyújtó személynek: az év tűzoltójának érdemeit ismerik el. Az idei kitüntetett: Kapronczai Imre tűzoltó zászlós. - Hogy egy egyszerű és megszokott kérdéssel kezdjem: Miért lesz valakiből tűzoltó? - Igazából nem voltak olyan álmaim, hogy „nekem mindenképpen tűzoltónak kell lennem". Mégis, a tűzoltókra valahogy mindig felnéznek. Felnéztek már akkor is, mikor még gyerek voltam. Hiszen mások védelmében már akkor is az életüket tették kockára, ha kellett. Ezenkívül természetesen ez a megélhetés egyik módja. A 24/48 órás munkarend pedig (vagyis az, hogy egy teljes szolgálatban töltött nap után kettő szabad) nem annyira kellemetlen, mint sokan gondolnák. - Rendfokozatát tekintve ön zászlós. Hogyan érte el ezt a rangot és a beosztást, amelyet betölt? - 1979 óta vagyok a tűzoltóságnál. Mint a legtöbben, először én is egyszerű „vonulós" tűzoltó voltam. Érthetően fogalmazva: a vonulósok azok, akik kimennek és eloltják a tüzet. Bár ez persze nem ilyen egyszerű, hanem csapatmunka eredménye. 1984-ben aztán szerparancsnok lettem. Ezt újra magyaráznom kell. Szernek a tűzoltóságnál a gépjárműveket nevezzük. A fecskendőket, amelyeket a köznyelv egyszerűen tűzoltóautónak hív, a vízszállító kocsit, a létrásautót stb. Ezeken vannak sofőrök, beosztottak és felelős vezetők: ez utóbbiak a szerparancsnokok. Én tizenhét éve vagyok szerparancsnok. Ezt elérni a nyolcvanas években elég volt az érettségi, a szakmunkás-bizonyítványaim, na és persze az alapfokú tűzoltó tanfolyam elvégzése. - Feltételezem, hogy akkoriban más technikai szint jellemezte a tűzoltóságot... - Természetesen. Az egész országot, sőt a világot is más technikai szint jellemezte. Itt, a tűzoltóságnál a jelenlegi állapothoz viszonyítva sokkal kezdetlegesebbek voltak a járművek. És sokkal kezdetlegesebb volt a technológia is, a felszerelések is. Sokkal kezdetlegesebb volt minden az egész tűzoltólaktanyában. De azt hiszem, ez természetes. Húsz év múlva a jelenlegi szint lesz elmaradott. Az akkori, 80-as évek elején bekövetkezett nagy fejlesztések persze az atomerőmű közelségének is köszönhetők voltak. Egy ilyen létesítmény természetesen jelentős veszélyforrás. Bár igazán komoly baj szerencsére eddig nem adódott. - Ez a kitüntetés jelentős elismerése a végzett munkájának. Mivel érdemelhető ki „Az év tűzoltója" cím? - Azt hiszem, ezt pontosabban tudják azok, akik engem találtak rá érdemesnek. Az évek során igyekeztem mindig becsülettel elvégezni a munkámat, a problémákat, a nehéz helyzeteket megoldani. Fontos tulajdonságnak tartom a kitartást is: minden területen szükség van rá, de itt, a tűzoltóságnál különösen. Összefoglalva: úgy gondolom, hogy az itt eltöltött éveim, a kitartás, a becsületes munka indokolhatta, hogy engem választottak. Nagy megtiszteltetésnek veszem. - Munkájához további kitartást kívánok, és természetesen: „Erőt, egészséget!" K. P. * f