Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-04 / 37. szám

, SZEKSZÁRDI USARNAP 2001. NOVEMBER 90. állatmenhely szervezettsége kiváló, országos szinten is magas az örökbeadott állatok száma, nagyon jó a kapcsolatunk az önkormányzattal és a médiával. Ami pedig a legfontosabb: nem altatjuk el az állatokat, mint egyes menhelyeken, inkább meggyógyítjuk őket és megpróbálunk becsületes gazdát keresni nekik! Majd hozzáteszik, hogy a Szekszárdi Állatmenhely nem jöhetett volna létre Szekszárd Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatalának segítsége nélkül. - Az állatmenhelynek nyújtott önzetlen támogatásukért szeretnénk köszönetet mondani dr. Kilián Orsolya jegyzőnek, Szeleczki József irodavezetőnek, a Szekszárdi Kisállat Klinika munkatársainak és dr. Kocsis Beáta állatorvosnak. Az alapítvány tagjai 1997 óta mintegy 750 kutyáról gondoskodtak, közülük több mint 500 új gazdira talált. Az állatmenhelyen je^fc lenleg 209 kutyust és 30 egyél^^ kisállatot gondoznak. A magas létszám miatt az állatotthon csak a városban talált gazdátlan kutyusokat tudja befogadni. Az állatmenhely szívesen fogad üzletektől száraz kenyeret és lejárt szavatosságú élelmiszereket, magánszemélyektől használt edényeket, bútorokat, törölközőket, ágyneműt, rongyokat. „Egy nemzet nagysága és erkölcsi fejlettsége híven tükröződik abban, ahogyan az állatokkal bánik." (MAHATMA GANDHI) Országos elismerés a Szekszárdi Állatmenhelynek Egy hónapja, október 4-én minden társadalmilag fejlett országban megemlékeztek az élővilág csodálatos teremtményeiről, az állatokról. A Tolna Megyei Állat- és Természetvédő Alapítvány tagjai is gyertyát gyújtottak mindazokért az állatokért, melyek az emberiség kegyetlensége miatt szenvednek vagy annak estek áldozatul. A megemlékezésen túl a Szekszárdi Állatmenhely vezetői egy megtisztelő meghívásnak is eleget tettek. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Állat- és Természetvédő Szakosztálya tagjainak szavazása alapján a Szekszárdi Állatmenhely nyerte el „Az Év Állatotthona" címet. A díj átadására a MUOSZ-székházban került sor Kovács Violetta újságíró vezetésével, akit elszánt állatvédőként ismernek az országban. Fiáth Szilvia elnöknek és Nagy Piroska titkárnak munkájuk elismeréseként gratulált dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke, dr. Hanzséros Ferenc, a Földművelési és Vidékfejlesztési Minisztérium országos állatvédelmi felügyelője és dr. Csányi Vilmos professzor is. Az elismerés mellé a Pedigree Pal 70 kg tápot, a Primavet Kft. állatgyógyászati termékeket ajánlott fel. - Nagy öröm és megtiszteltetés számunkra - mondja Fiáth Szilvia -, hogy országos szinten is elismerik tevékenységünket, de igazán akkor lennénk boldogok, ha nem lenne szükség a munkánkra. Sok időnek kell még eltelni ahhoz, hogy az emberek méltó módon bánjanak az állatokkal Magyarországon. - Ezt a megtisztelő kitüntetést azért kapta az alapítványunk folytatja Nagy Piroska mert az A Pécsi Szimfonikus Zenekar hangversenye M "u • •.• - Maa^i^ A pécsi zenekar október 26-i hangversenyén ezúttal is világszínvonalon játszott. Szép hangzásának kvalitásai az átszellemült puha tónustól a lelkesítő érces zengésig igen széles skálákat jártak be. Igazi zene töltötte be a termet és birtokba vette az emberek szívét. Szerencsés együttes, amely hosszú évek óta kiváló karmesterek keze alatt dolgozik. Jelenlegi dirigensük: Hamar Zsolt egyenesen zseniális, sokoldalú és mindig autentikus. Nincs egy fölösleges mozdulata sem, de ha kell, szélesen és fergetegesen kitárulkozó, aki bravúrosan építi fel egy-egy nagy forma csúcspontjait. Friss és feszes tempókat vesz. Szakmai felkészültségén túl tud egy titkot, amit oly kevesen tudnak: tud lelkesíteni. Műsorukat Glinka: Ruszlán és Ludmilla nyitányával kezdték. Előadásukban a Rossinira emlékeztető könnyedség, lendület és a sajátosan robusztus orosz karakter érvényesült. Mozart kétzongorás Esz-dúr zongoraversenyét két fiatal drezdai zongoraművész játszotta: Christián Meinel és Johannes Unger. Kezük alatt a két zongora úgy szólt, mintha egy ember játszott volna négykezest fegyelmezetten és felkészülten. Kár, hogy játékuk nagyon viszszafogott volt, a hangzás szürke és az előadás unalmas, nyilván valamilyen stílustörténeti félreértés miatt az élményháttér ezúttal elmaradt. Szerencsére ráadást is adtak a kortárs lengyel zene kiemelkedő alakjának, Lutoslawszkinak egy Paganini-átiratát, amelyben elegánsan és virtuózán brillíroztak. A XIX. század nagy operaszerzőjének szimfóniáját őszintén bevallom, még sosem hallottam (bár sok ezer koncerten vettem részt). Először nem is értettem miért kell egy 17 éves kezdő zeneszerző művét - legyen az bármilyen zseniális - műsorra tűzni, annál is inkább, mert a kiadása nyolcvan évig várt a mű megírása után? A második tétel oboaszólója után, amely boldogító szépséget sugárzott, megértettem, hogy ^^ mű kivételes csoda és a karmeste^P rünk ezúttal is tiszta forrásból merített. A koncert legemlékezetesebb perceit a záró számául játszott Kodály: Galántai táncok jelentették. Tóth Aladár így írt a bemutató után 1933-ban: „E remekbeszabott kompozíció népének valóságos tündérkertjébe vezet bennünket, amelyben egy rég eltemetett magyar világ alakjait idézi és amelyben érezzük a nagy zeneszerző teremtőerejét. A rondóformában írt műben a mozgás, a sodró ritmikus játékban főleg a vonósok és fafúvók osztoznak." Számomra ez az előadás a legnagyobb karmesterekre emlékeztetett. Például a záró témát úgy indította el, mintha az valami túlvilági üzenet lenne, amely fokról fokra erősödve diadalmámorrá vált. Hűsek Rezső t