Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-11-04 / 37. szám

SZEKSZÁRDI 2001. NOVEMBER 11. VASÁRNAP 3 Egy nevezetes szekszárdi nap XIX. l'

MMWBMHMB^^ Szinte mesébe illenék, ha azt mondaná valaki, hogy egy mindössze fél-egy milliméteres rovar képes megváltoztatni százezrek életét. Pedig így van, csak azzal a különbséggel, hogy a filoxéra (szőlőgyökértetű), amely nemzéssel és ősnemzéssel egy év alatt 22-24 millióra képes szaporodni, nem kétségbe ejtette, tettekre sarkallta eleinket. A Tolnamegyei Közlöny 1886. október 31-én Beteljesedett című vezércikkében drámai hangon írt a képviselő-főszerkesztő, Boda Vilmos: „Ami a szegzárdi szőlőbirtokosoknak éveken át réme volt, aminek terjedéséről megjelent minden tudósítás oly aggódó figyelemmel kísértetett, itt van közöttünk, hogy ^fckezdje vészes munkáját s sok szegény családnak ^^élhetési módját, a birtokosságnak jövedelmi forrását aránylag rövid idő alatt megsemmisítse. Kedden délután terjedt el a rémhír, hogy dr. Roboz Zoltán filoxérabiztos az Iván-völgyben Prantner János polgár szép fekvésű, rosszul mívelt szőlőjében megállapította a vészes rovar jelenlétét. A hírre a derült arcok, melyek a legutóbbi jó szüret hatása alatt állottak, komoly, aggódó érzelmeknek lettek tükrei, s mindenki szorongó kebellel kezdett gondolkodni a teendők felett... Szekszárdnak nem szabad meghátrálnia, hanem lépésről lépésre kell védekeznie, s kérdésessé kell tenni minden talpalatnyi tért, melyet az ellenség lábai alól elhódít. Szerencsére a küzdelemben nem áll egyedül. A baj nem is éri készületlenül. S itt kell, hogy elismeréssel emlékezetbe hozzuk, hogy a megyei hatóság már a vész első (tegyük mi hozzá: ez országosan értendő!) fellépése alkalmával megalakította a bizottságot, melynek a küzdelem vezetése a feladata, megválasztotta az egyént, kinek folytonos ellenőrzés a hivatása •

egteremtette a pénzalapot, mely legalább a védess bevezetésére elégséges. A kormánynak sem lehet elzárkóznia segélykérés elől, midőn oly nagy kiterjedésű adóalap létéről vagy nem létéről van szó..." Boda helyesen látta a teendőket, de a kormány segélyében tévedett, azt már akkor is Tokaj és Eger kapta. Ők tönkrementek, Szekszárd szűk tíz évre szorította az ínséges időket, s végül fényesen megújhodva került ki a filoxéra elleni védekezésből. Ehhez már Boda megadta cikkében az első lépést: „Ha, ami óhajtandó lenne, még csak egyes területeken mutatkoznék a filoxéra, azokat a területeket a lakosságnak meg kell vásárolni s a kiirtást haladéktalanul végrehajtani." Valóban így tettek, előzményként pedig már minden dűlőben két nagyítóval fölszerelt értelmes birtokos vizsgálta rendszeresen a szőlőket. Igen előrelátónak bizonyult dr. Roboz Zoltán filoxérabiztos tanácsa is, hogy nem kell esztelenül kivágni az európai gyökerű szőlőket, mert ezeket a jövedelem miatt célszerűbb szénkéneges gyérítéssel megvédeni. (A talajba bevitt illó, mérgező anyag elpusztította a gyökeret szívogató filoxérákat, de a műveletet éveként kétszer kellett ismételni.) Az amerikai direkttermőket bár ezek védettek - nem javasolta, de maguk a gazdák is, ha csak egyszer megkóstolták a tiszta Othellovagy Delavári-bort, alighanem rögtön helyeseltek. Az amerikai alanyok ekkoriban még igen drágán és bizonytalan minőségben kínálkoztak oltásra, ezért helyesen - előbb az itteni szaporítást és a minél nagyobb eredési százalékot mutató oltási módokat kellett elterjeszteni. Ebben jelentett nagy segítséget a Nits István vezetésével megszervezett vincellérképző, amelynek résztvevői nemhogy ingyenesen lehettek hallgatók, de rászorulóknak még fizettek is! Emellett megszerezték a szénkéneg forgalmazási jogát, s ha kellett, külföldről hozták be a védekezéshez kellő anyagot. Dr. Roboz Zoltán tanulmányúton győződött meg Franciaországban a legjobb módszerekről, s hamarosan több, országosan keresett szakkönyvet is írt. A sors azonban kegyetlen tréfát űzött elődeinkkel: hiába készültek föl előre, védekeztek előzetesen és a filoxéra megjelenésekor, az időjárás meghiúsította reményeiket. Az első öt év alatt sikerüket mutatja, hogy csupán 1,5 százalék szőlő pusztult el részben vagy egészében 1890-ig. A következő öt év alatt azonban irtózatos jégverések és felhőszakadások tették lehetetlenné a gazdaságos védekezést. A gazdák mégis találtak megoldást: jégverte szőlőjüket filoxéra lepettnek jelentették be, ezzel adómentességet kaptak. Ez az oka annak, hogy új telepítésű szőlőik hivatalosan 50-60 hektoliter mustot hoztak holdanként. Kegyes csalásuk bocsánatos bűn: csak így alapozhatták meg jövőjüket - jövőnket. Dr. Töttős Gábor Ami ellen Nits és Roboz küzdöttek: a filoxéra és kártétele Filoxérás szőlő kezelése szénkéneggel ODON DERU 119. A tetű tettetett tettesei A filoxéra, azaz a szőlőgyökértetű, amely az európai gyökérzetű ültetvényeket végpusztulással fenyegette, arra ösztönözte Tolna vármegyét, hogy a Somogy szerkesztőjének fiát, dr. Roboz Zoltánt alkalmazzák. A francia tengerkísérleti állomásról hazacsábított ifjú tudós egyéves működése után fölkerekedett, s Luppa Péter pomázi honatyával visszament a szabadság-egyenlőségtestvériség hónába, hogy némi szénkénegszállítást megbeszéljen, és mellesleg tanulmányozza a francia eredményeket. Ebből lett a baj. A kor kedvelt élclapja, a Borsszem Jankó rímekbe szedve meg is írta történetüket 1888. október 28-án. „Amely borát megissza, még meg sem terme bár: / Pomázi Luppa Pétert bántotta a bogár. // A fillokxera ellen irtó szert hozni kész, / És látnoki szemekkel frankok honára néz. // Serényen útra készül. Mi kell? Por és doboz, / S István szerkesztő fia tolmácsul: kis Roboz. // Sokára értek célhoz, sokára bíz nagyon, / Mivel Páris Pomázhoz szörnyű távol van vagyon. // Sokára értek célhoz, mivel hogy sok helyen / Bőségesen kóstolták, miféle bor terem. // De Grenoble vidékén fog mindenik papírt, / S míg Luppa Péter rajzolt, Roboz naplóba írt." A gyanús alakok föltűntek az ottani rendőrnek: „Meg kellett ülni szépen a frank polícián, / Míg meg nem szabadultak bizonyíték híján." S a legszebb, hogy ez igaz is volt... Itthon a szekszárdiakat az eredményes védekezés elbizakodottá tette, ez érződik a Palást álnéven író Brozsák Endre 1890-es verséből, amit dr. Roboz Zoltán végleges távozásakor írt. „Mostan igyál, amíg vagyon benne módod, / Mert a phylloxera becsukja a bótot / S árpalére szorulsz pompás vörös helyett, / Tehát addig mulass boron, amíg lehet! / Igaz, högy Roboz úr amint a hír mondja - / Elpárolog tőlünk a szomszéd Somogyba, / És így valószínű, hogy kedves állatja / Az ittléteit tovább szintén nem állhatja / S vele megy hűséggel minden phylloxeránk - // Akkor derülne ám boldog idő reánk! // De ez bizonyos - sőt mert elmegy Roboz, / Lehet, hogy e féreg még több bort elkoboz... / Ne hagyd, hogy borodat megigya a féreg, / Téged meg emiatt megegyen a méreg." . Lanius Excubitor / >