Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-14 / 34. szám

SZEKSZÁRDI m- vasárnap 2001. OKTOBER 14. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! T—**

—.:. .: A jegyzőnő hobbija a két település és a két kislánya I ^ Kajsza Béla, az egyik szekszárdi autószerviz vezetője arra kíváncsi, hogy dr. Varga Katalin, Sióagárd és Fácánkert körjegyzője két kislánya mellett hogyan tud felelősséget vállalni a két településért. - A csudába, mi ez a hang? - Békabrekegés. Engem csöppet sem zavar, ám az idegenek nagyon meglepődnek... különösen a hangerőn. - De hogy kerülnek békák a sióagárdi polgármesteri hivatalba? - Elég rossz az épület. Falai vizesek, itt-ott megrepedtek, potyog a vakolat. A takarítónő minden reggel minden irodában egy jó kupac faltörmeléket söpör össze. A békák pedig megtalálják a réseket, s hívatlanul bejönnek. - Elég régi az épület, terjeng a dohszag, egészségtelenül nedves a levegő. Ráférne a rendbetétel. - Most úgy néz ki, sikerül rávenni a testületet a felújításra. Eddig lehetetlen lett volna, mert előbb az iskolát, az óvodát kellett renoválni, most fejeződött be a művelődési ház felújítása, s csak most következhet a hivatal, ahol tizenegyen dolgozunk. - Jegyzőnőnek minimum két irodája van. - Igen, ez itt, illetve a fácánkerti... Az az épület már nagyon szép, sikerült rendbe tenni. A helyzet az, hogy a fácánkerti irodában az ottani irataim vannak, Sióagárdon pedig az itteniek, otthon pedig mind a kettő. Ugyanis elég gyakran kényszerülök otthon is dolgozni. Napközben jönnek az ügyfelek, akikkel foglalkozni kell. Mi soha senkit nem küldünk el, s nem mondjuk, hogy jöjjenek egy másik napon. Az otthoni munkára különösen a rendeletek írásakor van szükség, mert ahhoz nyugalom és telefoncsörgés-mentes csend kell. - Este hány órakor tud íróasztalához ülni? - Miután elrendezem a gyerekeket. Fürdés, fektetés, mese... Csak utána látok neki a munkának. Már otthon is van számítógépem, igaz, nem új, de írni tudok rajta. Gond, hogy nincs internetem. Most készítem a pályázatomat, mert a kormány a pedagógusok és a köztisztviselők számára nyújt lehetőséget számítógépek igénylésére. - Milyen idősek a gyerekek? - Flóra nyolc-, Ciliké pedig hétéves. Mindketten iskolások, első, illetve második osztályba járnak Szekszárdon, a 4. Számú Dienes Valéria Általános Iskolába. - Őket még el kell kísérni reggelente, délután pedig értük kell menni. Csak ezután indulhat a munkahelyére. Férje be tud segíteni mindebbe? - Természetesen igen. De nálunk ez sokkal bonyolultabb. Ugyanis mi szekszádiak vagyunk, de három évvel ezelőtt Sióagárdon vettünk egy nyolcvanéves parasztházat, ami gyermekkori álmaim megtestesítője. Ekkor még nem itt dolgoztam. Az volt a vágyunk, hogy a lakótelepi lakás mellé a kevés pénzünkből vehessünk egy kis házat, ahol a nyári hónapokat tölthetjük, ahol a gyerekek szabadon futkározhatnak. Bejártuk a környéket és Sióagárdra esett a választásunk. Nagyon megtetszett ez az 1400 lakosú, rendezett, hangulatos település. Többször eljöttünk, nézegettük a kis házakat, s egy alkalommal valaki megemlítette, hogy van egy eladó ház. Megkerestük, s szerencsénkre olcsón megkaptuk. A hosszú parasztház alapterülete száz négyzetméter és hatalmas terület van hozzá. Akkor úgy hittük, nem tudjuk rendbe tenni, de az évek alatt sikerült. - Mennyi időt töltenek Sióagárdon, illetve Szekszárdon? - Igaz, hogy az agárdi házban már megvételekor bent volt a gáz, ám a fűtési időben Szekszárdon lakunk, tavasztól őszig pedig itt. - Elkanyarodtunk a reggeli indulástól. - Amíg Sióagárdon lakunk, s itt dolgozom - egy héten három napom sióagárdi, kettő pedig fácánkerti - a férjem viszi Szekszárdra, az iskolába a lányokat, hazafelé pedig összeszedi őket és jönnek. Ha Fácánkertben dolgozom, akkor valamennyien együtt megyünk, én szállítok mindenkit, ahova kell, végül pedig magamat. Visszafelé pedig fordítva. Nem olyan bonyolult a dolog, legfeljebb első hallásra. - Férje, dr. Varga Péter, a Szekszárdi Rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője. Egy rendőr gyakran nem rendelkezik az idejével. - Igen, ehhez alkalmazkodnunk kell, de osztályvezetőként már nincs beosztva a forrónyomos csapatba. Viszont vezetőügyeletet minden hónapban egy hetet kell adnia. - Megvették Sióagárdon a házat, utána pedig itt sikerült elhelyezkednie. Hogyan? - Harmadmagammal pályáztam a jegyzői posztra. Nagy örömömre rám esett a választás, 1999. december 30-án neveztek ki Sióagárd jegyzőjévé. Majd három hónap múlva alakult meg a körjegyzőség, úgyhogy megint pályáznom kellett a körjegyzői állásra, amit szintén megnyertem. - A több munkát jelentő feladat elvégzését anyagilag is elismerik? - Valamennyire igen. A Köztisztviselői Törvény alapján. - Előtte hol dolgozott? - A Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalában dolgoztam, majd a magánszférába, a Varga-Transfer Kft.-hez igazoltam át jogi képviselőnek. Ott igen sokat tanultam, hiszen nagyon sokrétű volt a munkám: a szerződéskötésektől a munkavállalói ügyekig mindennel foglalkoztam. - Maradva a köztisztviselőknél, fizetésük rendezésével vajon kialakul a stabil gárda? - Megjegyzem, hogy a bérrendezéssel kapcsolatban sok téves információ jelent meg a médiákban. Egyrészt igen nagy a szakadék az alapilletményeket illetően a közép-, illetve felsőfokú végzettségűek között. A kis településeken viszont a köztisztviselők többsége középfokú végzettséggel rendelkezik. Á másik igen nagy gond, az illetmény-kiegészítések körül van: a törvény azt mondja, hogy a községekben csak a felsőfokú végzettségűknek szavazhatja meg a testület a maximum tíz százalékot, a városokban a harminc százalék adható a felsőfokú végzettségűeknek, a középfokúaknak pedig tíz százalék. - Néhány emberrel beszélgettem a faluban. Nagy szeretettel beszélnek a körjegyző asszonyról, s mint mondják, befogadták. - Nagyon jól esik. Bár én is érzem az emberek bizalmát, s úgy látom, hogy a testülettel is jó a kapcsolatom. Sióagárdon igen jó összetételű az önkormányzat, s csak olykor fordul elő, hogy nem egyezik a szempontrendszerünk. A beiskolázási támogatás megállapításánál én azt javasoltam, hogy az itteni iskolába járókat nagyon támogassuk, a testület pedig úgy látta, hogy kapja meg a támogatást minden diák, bárhol is tanul. Végül 4000 forintot kapnak az itt tanulók, a máshova járók pedig 2000 forintot. - Beszéljünk a körjegyzőnőről, mint háziasszonyról. - Nagyon szeretek főzni, de minden otthoni munkát szívesen végzek, s szeretek otthon lenni. Négy évig voltam gyesen, ami éle^ tem nagyon csodálatos ideje vo« Úgyhogy ilyen szempontból nem vagyok egy modern nő. Elmondom, hogy a legtöbb barátságunk a "gyeses" időből eredeztethető, vagyis a gyerekeken keresztül alakultak ki. Az apukák is összejöttek és rendszeres kapcsolatot tartanak a családok. Ez természetesen Szekszárdra vonatkozik, hiszen ott töltöttük a gyeses éveket. - Menzán étkeznek a gyerekek? - Igen, de főzök is itthon, bár nem minden nap. A hétvégeden áldozok e szenvedélyemnek, bár elég ritkán, mert gyakran megyünk szüleinkhez, akik szekszárdiak, sőt a nagymamámhoz is ellátogatunk. Sütni csak olykor szoktam, mert Péter anyukája ellát bennünket a legfinomabb édességekkel, de másban is nagyon sok segítséget kapunk tőlük. - A kvázi két munkahely, a két gyerek, a férj és a rokonság mellett jut ideje valamilyen hobbira? - Az első számú hobbim a gyerekeim és a család, azt pedig a munkám követi... De a munkámmal kapcsolatban mégis van valami. Tagja vagyok a mintegy húsz fős Dél-tolnai Jegyző Klubnak, ami önkéntes alapon működik már régóta. Ez arról szól, hogy a két ülésünk között megjelent új jogszabályokat értelmezzük, s az egységes jogalkalmazás érdekében átbeszéljük. Az összejöveteleket mindig más-más településen tartjuk, ha olyan a téma, előadót is hívunk. A délelőtt mindig a szakmai munkáé, amit közös ebéd követ, ahol visszatérünk a szakmához. - Ki kövesse önt e hasábokon? - Szeretném, ha Tancsa Zoltán, az egyik üzletház tulajdonosa aki igen jó munkáltató - arról szólna, miként tudják fölvenni a versenyt a kisebb cégek a multikkal? V. Horváth Mária