Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-14 / 34. szám

SZEKSZÁRDI m- vasárnap 2001. OKTOBER 14. ÉRDEKLI? BEMUTATJUK! T—** —.:. .: ­A jegyzőnő hobbija a két település és a két kislánya I ^ Kajsza Béla, az egyik szekszárdi au­tószerviz vezetője arra kíváncsi, hogy dr. Varga Katalin, Sióagárd és Fácánkert körjegyzője két kislánya mellett hogyan tud felelősséget vál­lalni a két településért. - A csudába, mi ez a hang? - Békabrekegés. Engem csöppet sem zavar, ám az idegenek na­gyon meglepődnek... különösen a hangerőn. - De hogy kerülnek békák a sióagárdi polgármesteri hivatalba? - Elég rossz az épület. Falai vi­zesek, itt-ott megrepedtek, potyog a vakolat. A takarítónő minden reggel minden irodában egy jó ku­pac faltörmeléket söpör össze. A békák pedig megtalálják a réseket, s hívatlanul bejönnek. - Elég régi az épület, terjeng a dohszag, egészségtelenül nedves a levegő. Ráférne a rendbetétel. - Most úgy néz ki, sikerül ráven­ni a testületet a felújításra. Eddig lehetetlen lett volna, mert előbb az iskolát, az óvodát kellett reno­válni, most fejeződött be a műve­lődési ház felújítása, s csak most következhet a hivatal, ahol tizen­egyen dolgozunk. - Jegyzőnőnek minimum két irodája van. - Igen, ez itt, illetve a fácánker­ti... Az az épület már nagyon szép, sikerült rendbe tenni. A helyzet az, hogy a fácánkerti irodában az ottani irataim vannak, Sióagárdon pedig az itteniek, otthon pedig mind a kettő. Ugyanis elég gyak­ran kényszerülök otthon is dol­gozni. Napközben jönnek az ügy­felek, akikkel foglalkozni kell. Mi soha senkit nem küldünk el, s nem mondjuk, hogy jöjjenek egy másik napon. Az otthoni munkára különösen a rendeletek írásakor van szükség, mert ahhoz nyuga­lom és telefoncsörgés-mentes csend kell. - Este hány órakor tud íróaszta­lához ülni? - Miután elrendezem a gyereke­ket. Fürdés, fektetés, mese... Csak utána látok neki a munkának. Már otthon is van számítógépem, igaz, nem új, de írni tudok rajta. Gond, hogy nincs internetem. Most ké­szítem a pályázatomat, mert a kormány a pedagógusok és a köz­tisztviselők számára nyújt lehető­séget számítógépek igénylésére. - Milyen idősek a gyerekek? - Flóra nyolc-, Ciliké pedig hét­éves. Mindketten iskolások, első, illetve második osztályba járnak Szekszárdon, a 4. Számú Dienes Valéria Általános Iskolába. - Őket még el kell kísérni regge­lente, délután pedig értük kell menni. Csak ezután indulhat a munkahelyére. Férje be tud segíte­ni mindebbe? - Természetesen igen. De ná­lunk ez sokkal bonyolultabb. Ugyanis mi szekszádiak vagyunk, de három évvel ezelőtt Sióagárdon vettünk egy nyolcvanéves paraszt­házat, ami gyermekkori álmaim megtestesítője. Ekkor még nem itt dolgoztam. Az volt a vágyunk, hogy a lakótelepi lakás mellé a ke­vés pénzünkből vehessünk egy kis házat, ahol a nyári hónapokat tölthetjük, ahol a gyerekek szaba­don futkározhatnak. Bejártuk a környéket és Sióagárdra esett a vá­lasztásunk. Nagyon megtetszett ez az 1400 lakosú, rendezett, han­gulatos település. Többször eljöt­tünk, nézegettük a kis házakat, s egy alkalommal valaki megemlí­tette, hogy van egy eladó ház. Megkerestük, s szerencsénkre ol­csón megkaptuk. A hosszú pa­rasztház alapterülete száz négy­zetméter és hatalmas terület van hozzá. Akkor úgy hittük, nem tudjuk rendbe tenni, de az évek alatt sikerült. - Mennyi időt töltenek Sióagár­don, illetve Szekszárdon? - Igaz, hogy az agárdi házban már megvételekor bent volt a gáz, ám a fűtési időben Szekszárdon lakunk, tavasztól őszig pedig itt. - Elkanyarodtunk a reggeli in­dulástól. - Amíg Sióagárdon lakunk, s itt dolgozom - egy héten három na­pom sióagárdi, kettő pedig fácán­kerti - a férjem viszi Szekszárdra, az iskolába a lányokat, hazafelé pedig összeszedi őket és jönnek. Ha Fácánkertben dolgozom, ak­kor valamennyien együtt me­gyünk, én szállítok mindenkit, ahova kell, végül pedig magamat. Visszafelé pedig fordítva. Nem olyan bonyolult a dolog, legfel­jebb első hallásra. - Férje, dr. Varga Péter, a Szek­szárdi Rendőrkapitányság bűn­ügyi osztályvezetője. Egy rendőr gyakran nem rendelkezik az idejé­vel. - Igen, ehhez alkalmazkodnunk kell, de osztályvezetőként már nincs beosztva a forrónyomos csa­patba. Viszont vezetőügyeletet minden hónapban egy hetet kell adnia. - Megvették Sióagárdon a házat, utána pedig itt sikerült elhelyez­kednie. Hogyan? - Harmadmagammal pályáztam a jegyzői posztra. Nagy örömömre rám esett a választás, 1999. de­cember 30-án neveztek ki Sió­agárd jegyzőjévé. Majd három hó­nap múlva alakult meg a körjegy­zőség, úgyhogy megint pályáz­nom kellett a körjegyzői állásra, amit szintén megnyertem. - A több munkát jelentő feladat elvégzését anyagilag is elismerik? - Valamennyire igen. A Köz­tisztviselői Törvény alapján. - Előtte hol dolgozott? - A Tolna Megyei Közigazgatási Hivatal Gyámhivatalában dolgoz­tam, majd a magánszférába, a Varga-Transfer Kft.-hez igazoltam át jogi képviselőnek. Ott igen so­kat tanultam, hiszen nagyon sok­rétű volt a munkám: a szerződés­kötésektől a munkavállalói ügye­kig mindennel foglalkoztam. - Maradva a köztisztviselőknél, fizetésük rendezésével vajon kiala­kul a stabil gárda? - Megjegyzem, hogy a bérren­dezéssel kapcsolatban sok téves információ jelent meg a médiák­ban. Egyrészt igen nagy a szaka­dék az alapilletményeket illetően a közép-, illetve felsőfokú végzett­ségűek között. A kis települése­ken viszont a köztisztviselők többsége középfokú végzettséggel rendelkezik. Á másik igen nagy gond, az illetmény-kiegészítések körül van: a törvény azt mondja, hogy a községekben csak a felső­fokú végzettségűknek szavazhatja meg a testület a maximum tíz szá­zalékot, a városokban a harminc százalék adható a felsőfokú vég­zettségűeknek, a középfokúaknak pedig tíz százalék. - Néhány emberrel beszélgettem a faluban. Nagy szeretettel beszél­nek a körjegyző asszonyról, s mint mondják, befogadták. - Nagyon jól esik. Bár én is ér­zem az emberek bizalmát, s úgy látom, hogy a testülettel is jó a kapcsolatom. Sióagárdon igen jó összetételű az önkormányzat, s csak olykor fordul elő, hogy nem egyezik a szempontrendszerünk. A beiskolázási támogatás megálla­pításánál én azt javasoltam, hogy az itteni iskolába járókat nagyon támogassuk, a testület pedig úgy látta, hogy kapja meg a támoga­tást minden diák, bárhol is tanul. Végül 4000 forintot kapnak az itt tanulók, a máshova járók pedig 2000 forintot. - Beszéljünk a körjegyzőnőről, mint háziasszonyról. - Nagyon szeretek főzni, de minden otthoni munkát szívesen végzek, s szeretek otthon lenni. Négy évig voltam gyesen, ami éle^ tem nagyon csodálatos ideje vo« Úgyhogy ilyen szempontból nem vagyok egy modern nő. Elmon­dom, hogy a legtöbb barátságunk a "gyeses" időből eredeztethető, vagyis a gyerekeken keresztül ala­kultak ki. Az apukák is összejöt­tek és rendszeres kapcsolatot tar­tanak a családok. Ez természete­sen Szekszárdra vonatkozik, hi­szen ott töltöttük a gyeses éveket. - Menzán étkeznek a gyerekek? - Igen, de főzök is itthon, bár nem minden nap. A hétvégeden áldozok e szenvedélyemnek, bár elég ritkán, mert gyakran me­gyünk szüleinkhez, akik szek­szárdiak, sőt a nagymamámhoz is ellátogatunk. Sütni csak olykor szoktam, mert Péter anyukája el­lát bennünket a legfinomabb édességekkel, de másban is na­gyon sok segítséget kapunk tőlük. - A kvázi két munkahely, a két gyerek, a férj és a rokonság mellett jut ideje valamilyen hobbira? - Az első számú hobbim a gye­rekeim és a család, azt pedig a munkám követi... De a munkám­mal kapcsolatban mégis van vala­mi. Tagja vagyok a mintegy húsz fős Dél-tolnai Jegyző Klubnak, ami önkéntes alapon működik már régóta. Ez arról szól, hogy a két ülésünk között megjelent új jogszabályokat értelmezzük, s az egységes jogalkalmazás érdeké­ben átbeszéljük. Az összejövetele­ket mindig más-más településen tartjuk, ha olyan a téma, előadót is hívunk. A délelőtt mindig a szakmai munkáé, amit közös ebéd követ, ahol visszatérünk a szakmához. - Ki kövesse önt e hasábokon? - Szeretném, ha Tancsa Zoltán, az egyik üzletház tulajdonosa ­aki igen jó munkáltató - arról szólna, miként tudják fölvenni a versenyt a kisebb cégek a multik­kal? V. Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents