Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-10-14 / 34. szám

SZEKSZÁRDI 2001. OKTOBER 14. VASÁRNAP M Gemenci bőgés - gyulaji barcogás •HHE A vadászatról, halászatról, erdő- és vadvédelemről, környezeti kultúráról (október 5-7.) tartott nemzetközi kon­ferenciának és főzőversenynek a jel­mondata is jelzi, hogy Gemencnek a gímszarvas, Gyulajnak a dámvad a jelképe. Nyúl Bertalan erdőmérnök Gemenc értékei, jelene és jövője című előadásában először a gemenci tájvé­delmi körzet múltjáról beszélt, a Duna szabályozása előtti állapotokról, arról, hogy bizonyos területeket rendszere­sen elöntött a Duna, aztán visszahúzó­dott a medrébe, és a nyári aszályo­sabb időszakokban az ártérbe lehetett terelni legeltetés céljából az állatokat. Azokban az időkben nagyvad nem volt ezen a vidéken, csak ap­róvadak, szárnyasok és meglehető­sen sok farkas. Eléggé nyomorúsá­gos állapotok uralkodtak errefelé • sak a folyamszabályozás vége indulhatott meg a fejlődés. El­ső ízben az 1886-ban terítékre ke­rült és a düsseldorfi vadászati kiál­lításon bemutatott kapitális gím­szarvas kezdte megalapozni a ge­menci vadászterület hírnevét. Az­óta rendszeresen kerülnek teríték­re ehhez hasonló vadásztrófeák, amelyek a világ minden tájáról vonzzák ide a vadászokat. Gemenc jelene és jövője az emberi tevé­Nyúl Bertalan kenység által létrehozott és előidé­zett és az embertől függetlenül be­következő változások függvénye. Ennek a tájegységnek nagy előnye (és szerencséje) az, hogy a folyam­szabályozás ellenére is vannak olyan őserdőszerű, csak a termé­szet önszabályozó rendszere által alakuló területei, amelyek függetle­nek az ember káros vagy saját cél­jainak megfelelő hasznosítási tevé­kenységétől. Mindemellett azt is el kell mondani, hogy a gemenci vi­lágszínvonalú szarvasbikák tuda­tos és magas színvonalú vadgazdál­kodásnak az eredményei. Főleg a II. világháború után történt nagy előrelépés ezen a területen, amikor egységes kezelésbe került a vad­gazdálkodás és megkímélték az egyenes szálú, szimmetrikus agan­csú bikákat. Gemenc hírét-nevét, szépségeit a Gyöngyvirágtól a lombhullásig című film tette na­gyon széles körben ismertté. Ez az élőhely vízben gazdag adottságai és speciális növénytársulásai révén nagyon kedvező életfeltételeket biztosít a szarvasoknak. A gemenci táj növényvilága rendkívül kedvező és bőséges takarmánnyal látja el a nagyvadakat. Gemenc 1996-tól nemzeti park, olyan ritka és szigorúan védett ka­tegóriába tartozó állatok élőhelye mint például a feketeharkály, a réti­sas, a hód stb... Jelenleg a legfonto­sabb feladat a fenntartható fejlődés biztosítása: az értékmegőrzés, a természeti egyensúly fennmaradá­sának a biztosítása. Mindezeket ve­szélyeztetik a határon túlról érkező vízszennyezések, az illetéktelen szemétlerakás, építkezés, halászat, vadászat, az etikai magatar­tás/gondolkodás hiánya. (Bár már többnyire sport lett a vadászat, a vadvédelem nem lehet rablógaz­dálkodás.) Nyúl Bertalan szerint kedvező jel, hogy az értékmegőrzés terüle­tén pozitív az együttműködés a ter­mészetvédelmi hatóságokkal. Vannak az embertől független veszélyek is, például a rendszeres árvizek elmaradása miatt szárad a Gemenc, vagy ha a „legendás" ge­menci szúnyoginvázió szarvasbor­jadzás idejére esik, akkor a szarva­sok a milliárdnyi szúnyog elől a vízbe menekülnek, így aztán a bor­jak védtelenül maradva a szoptatás hiánya és a vérveszteség miatt el­pusztulhatnak. A természetes egyensúly biztosítása sem egysze­rű feladat, mivel a szarvasbikákon nincs digitális kijelző az életkoru­kat illetően, így legtöbbször ez csak a lelövésük után derül ki a fo­gazat vizsgálata alapján. Mindezek ellenére elmondható, hogy az idén jó vadászidényt zárt a szarvasvadászat, és általában a töb­bi megyéhez viszonyítva Tolna me­gyében a vadászat kiemelkedő eredményeket" ért el, kár, hogy ugyanez a halászatról nem mond­ható el. Bálint György Lajos A vadászatot érintő szabályozások az Európai Unióban ...miért fenyegeti ez a vadászokat? ­tette hozzá az előadása címéhez ezt a kérdést dr. Csányi Sándor professzor, • ödöllői Szent István Egyetem tan­kvezetője. Erre a kérdésre a válasz röviden az, hogy a hazai jogharmoni­zációban fellelhető értelmezési héza­gok és csúsztatások miatt. A derogá­ció nem vadászat, még ha puskával történik is. Ide tartozik még az adatok, kutatások hiánya, a pénzértékek önké­nyessége, az elhallgatások, negligálá­sok (FVM-programok), a vadászok szervezetlensége, felkészületlensége (nagy a létszám, de rossz a kommuni­káció, az érdekvédelem), ebből adódik egy bizonyos fokú szerepzavar: az ál­latvédelmi és egyéb szervezetek cse­kély létszámuk ellenére is hatéko­nyabbak. Van a vadászatokat érintő szabá­lyozásoknak egy sarkalatos pontja: A vadászható fajok is védettek. Eh­hez kapcsolódik egy másik általá­nos tiltás, ami a tiltott módszerekre (például milyen jármű vehető igénybe) és eszközökre (például lábcsapda) vonatkozik. S vannak szigorúan védett állatok, például ­a teljesség igénye nélkül - a farkas, medve, vidra, hiúz, aranysakál, nyuszt, hörcsög és ha nem is a szi­gorúan védett, de a védett állatok kategóriájába tartozik manapság már Magyarországon is a veréb. Csányi Sándor az EU-s szabályo­zás jellegéről elmondta, hogy ab­ban a történeti-kulturális elemek dominálnak és a felügyeletet a me­zőgazdasági vagy a környezetvé­delmi tárca gyakorolja. Lényegé­ben nincs érdemi igény a vadászati rendszerek uniformizálásra. Álta­lában a vadászati hagyományoké a meghatározó szerep. Az önálló va­dászati törvényekben szerepelhet az is, hogy „a vad uratlan jószág", de az is, hogy „a vadászat földtulaj­donhoz kötődik". A szabályozásokban többnyire az általános irányelvek, ajánlások a mérvadók, de vannak úgynevezett közvetlen hatású jogszabályok is, amelyeknek az élővilág értékeinek a fennmaradása és a biodiverzitás megőrzése a célja. Ezek a jogsza­bályok vonatkoznak a trófeák ki- és bevitelére, a fegyvertartás szabá­lyaira (például fegyverútlevél), a vadhús feldolgozására és piacra vi­telére. De kiterjednek ezek a jog­szabályok a lábfogó csapdák tilal­mára, az egyes állatok bőrének, szőrének behozatalának a tilalmá­ra, a vad elejtésének és kereskedel­mének köz- és állategészségügyi szempontjaira is. (Bár az is igaz, hogy minden egyes nyulat, fácánt Dr. Csányi Sándor stb. lelövése előtt meg kellene vizs­gálnia egy állatorvosnak, ami eset­leg csak Bubó doktornak sikerül­hetne.) A másik átfogó irányelv a mada­rak és az élőhelyeiknek a védelmé­ről szól. Ennek célja az, hogy az európai népek közös örökségét ké­pező vonuló madárfajok mint ter­mészeti erőforrások fennmaradá­suk érdekében védettséget élvez­hessenek. Mint tudjuk, a vadászha­tó fajok is védettek, ez az alapvető irányelv a korlátlan és szabályozat­lan irtás megakadályozását szolgál­ja. Derogációt (mentességet) ez alól a szabály alól közegészség­ügyi, közbiztonsági okokból lehet adni, illetve életbiztonsági érdek­ből vagy súlyos kártétel bekövet­keztének megakadályozása érde­kében lehet elrendelni. A természetvédelmi irányelvek a növény- és állatvilág biodiverzi­tásának a megőrzését szolgálják. A védett területekre kezelési terveket kell készíteni, a védelem eredmé­nyeit nyomon kell követni és a finanszírozási rendszert is ki kell dolgozni, illetve meg kell határoz­ni. Végezetül: a vadászatokat érintő alapvető jogharmonizációs önálló 31. fejezetet 1999. május 18-án Ma­gyarország lezárta/aláírta az Euró­pai Unióval. Bálint György Lajos /

Next

/
Thumbnails
Contents