Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)

2001-06-24 / 23. szám

SZEKSZÁRDI m VASÁRNAP A zsákutca és a kiút „Én a magam hite szerint csak magyar vagyok" - mondja prof. Balogh János A Szekszárdi Millenniumi Léleképítő Balogh János ökológus professzor, a Magyar Tudományos Akadémia tagja előadásával folytatódott. Az akadémi­kus szellemi és lelki környezetszeny­nyezésünket mutatta be, feltárva az okokat is, és egyben irányt mutatva, hogy veszélyeztetettségünkből szaba­dulhassunk. „Megfeledkeztünk arról az egészről, amibe beletartozunk", fo­galmazott a dr. Tóth Csaba meghívá­sára városunkba érkezett professzor. Balogh professzor örömének adott hangot, hogy betegsége elle­nére is városunkba látogathatott. Szekszárd, híre szerint, olyan hely, ahol foglalkoznak a lélekkel - bó­kolt az előadó - éppen ezért akkora felelősség, hogy erről mer a sorozat keretein belül beszél­ni. Századokkal ezelőtt a kopernikuszi fordulat hozta meg a felismerést (bár az ókorban is je­lentkeztek már hasonló feltevések), mely sze­rint a Föld és a Naprendszer nem a világmin­denség középpontja - ellentétben az addig el­terjedt földközpontú nézettel. A tudósok ekkor mondták ki, hogy bolygónk csak egy a Nap kö­rül keringő (akkori ismereteik szerint) hat égi­test közül; s bár ebben válóban igazuk volt, ez egy hazug „csak". Ugyanis nemcsak naprend­szerünkben, de minden bizonnyal a csillagá­szati mértékkel mért közvetlen közelében sem létezik értelmes élet másutt. Itt, a Földön azon­ban van élet, van tudás, és van hit. Ez a nagy fordulat tehát elvezette az emberiséget a tudo­mány fejlődésének útján az anyagszerkezet szinte tökéletes megismeréséhez, a géntérké­pekhez, a II. világháborúhoz, Csernobilhoz, az igazából megfelelően elhelyezhetetlen atom­hulladékhoz, oda, hogy akik az anyagon túli­ban hisznek, mára háttérbe szorultak. Az akadémikus rámutatott, hogy „megfeled­keztünk arról az egészről, amibe bele­tartozunk. A bioszfé­rát mint egységet kel­lene tanulmányozni, mert leromboltuk ugyan a nagy részét, mégsem vagyunk tisz­tában az alapvető ré­szeivel sem." Ennek a pusztításnak pedig nem más, mint az em­beriség jóléte eshet ál­dozatul. Mára rá kel­lett döbbennünk, véle­kedett prof. Balogh Já­nos, hogy egy barlang­rendszer vakjáratába kerültünk, és két válasz­tásunk maradt csupán: vagy leülünk, és meg­várjuk, hogy elpusztuljunk, vagy pedig megfor­dulunk, visszamegyünk a helyes útig, és a jó irányba kezdünk el haladni újra. Az emberiség számára helyes irányt az elő­adó egyfajta egészséges természetességben lát­ja, amely ugyanakkor nem nélkülözheti a tudo­mány által eddig elért eredményeket sem. Vizs­gáljuk meg a honfoglalás korát! Az emberek halászattal, vadászattal foglalkoztak, de jelen volt már a hegyi pásztorkodás is, és bármily meglepően hangozzék: a gyümölcstermelés szintén elterjedt volt, mint a megélhetés egyik formája. Elődeink komoly ökológiai tudással rendelkeztek. A magyar nép természeténél fog­va a legmesszebbmenőkig képes a túlélésre ­annyi nép fosztogatását túléltük már a tatárok­tól kezdve a németeken át egészen az oroszo­kig, hogy ez igazán nem szorul bizonygatásra. Ez pedig a településszerkezetnek és fajtánk erejének köszönhető, annak, hogy a magyarsá­got lehetetlen kiirtani. Most azonban, figyelmeztetett Balogh pro­fesszor, az emberiség zsákutcába jutott, és a 2001. JUNIUS 24. magyar nép sem kivétel. Vissza kell térnünk az egyszerűbb élethez, amely mindenkit kielégít, nem primitív: minden benne van, ami szüksé­ges, de nincs, ami felesleges volna. Lássuk be: minden alapvető élelmiszer kapcsolatban áll a természet legapróbb építőelemeivel, egysejtű­ekkel, algákkal; és a háziállatok tenyésztésével, a természettől elszakadva elsősorban nem élel­miszert, hanem a népbetegségeket hoztuk lét­re. Muszáj visszatérnünk a természetességhez. Az élővilág megmutatja, hogyan kell sorsunkat alakítanunk - és most, hogy olyannyira eltávo­lodtunk ősi gyökereinktől, halálos veszéllyel vagyunk kénytelenek szembenézni. A jövő felé vezető útnak a családból kell kiin­dulnia. Ez, mint az akadémikus hangsúlyozta, az élet legősibb formája, olyan kis társadalmi egység, melyet kezdőpontként használva eljut­hatunk azokhoz a kis közösségekhez, melyek­ben minden együtt van, ami az alapokhoz szükséges. Ehhez a változáshoz szükség van saját akaratunkra. Meglehetősen sok terén az életnek nem szabad felső intézkedésekre vár­nunk: anélkül is felhagyhatunk önmagunk mérgezésével, vagy például a mozgásszegény életmóddal, ami technikai fejlődésünk előnyte­len eredménye. „Nem szabad lemondani a leg­egyszerűbb, legolcsóbb és legártatlanabb dol­gokról", mondta a professzor, hiszen ha egy­szerűen azt a kérdést tesszük fel csupán gunknak, hogy melyek voltak életünk legs^ro pillanatai, azt fogjuk találni, hogy bizony nem azok, amelyek pénzben mérve a legtöbbe kerültek... Ahhoz, hogy ezen az úton elindulhassunk, vezetőkre is szükségünk van, akik irányítják országunkat - mutatott rá Balogh. Még az sem baj, ha másképp gondolkozik, mint mi; de gon­dolkozzék tisztességesen! És ha megvizsgál­juk, kik ők, legyenek hitelesek, ne hazudjanak sohasem: sem szavakkal, sem példáikkal, sem tetteikkel! „Én a magam hite szerint csak ma­gyar vagyok", mondta a professzor, és ahhoz, hogy túléljük jelen fenyegetettségünket, a ma­gyarság tehetségét is használnunk kell, és itt kell tartanunk a hazánkban. Nincs más mód. Kosztolányi Szekszárd a XXI. század küszöbén A XXI. század küszöbén című sorozat Magyarország 200 telepü­léséről készül el kb. három év alatt. A kiadványrendszer célja az ország jelentősebb településeinek, területeinek megismertetése kül­földdel és belfölddel, a befektetők alapos, szakszerű informálása. A kötet megjelentetésében a Szek­szárdi Vállalkozói Szalon segítő, koordináló szerepet kapott. (Bő­vebb információért forduljanak bi­zalommal Illés Tamás szalonveze­tőhöz, a kiadvány menedzseréhez. 7100 Szekszárd, Arany J. u. 6., vagy a 30/9372-548-as telefonszá­mon.) A Szekszárd a XXL század küszöbén című monográfia színes kivitelben (B/5 változatban) szí­nes borítóval, 4+4 színes, matt műnyomó papíron történő nyo­mással, keménytáblás kötéssel, angol és német nyelvű összefogla­lókkal készül, kb. 200-250 oldal terjedelemben. A könyv a város múltját népszerű tudományos mó­don bemutató mű, de tartalmaz adattárt, befektetési kalauzt. Igé­nyes kivitelezésű szép és hasznos ajándék az üzleti partnereknek, vagy a lehetséges üzleti partnerek­nek. A könyv hiánypótló mű, amely lehetővé teszi Szekszárd tel­jes körű megismerését (múltját, je­lenét, jövőjét), adottságainak, erő­forrásainak, lehetőségeinek komp­lex, tudományos, szépirodalmi színvonalú bemutatását a külföld és a belföld számára, a település társadalmának informálását, a fi­gyelem ráirányítását a kívülálló szemével. A kötetek egységes szemlélettel, egységes szerkezettel és tartalmi megkötéssel készülnek abból a célból, hogy a települések egymással és „külföldi" verseny­társakkal és összehasonlíthatók le­gyenek. Mivel országszerte „bejá­ratott" kiadványról van szó, ezért reklámértéke is nagyobb, mint az egyéb reklámkiadványoknak, szó­rólapoknak stb. A kötet szerkezete dióhéjban: A település általános bemutatása, helye és szerepe tér­ben és időben. A település adottsá­gai, fejlődésének erőforrásai: ter­mészeti adottságok, földrajzi kör­nyezet, helyi társadalom, emberi tényezők. Településszerkezet, inf­rastruktúra. A gazdasági élet jel­lemzői. Oktatási-művelődési-kul­turális intézményrendszer, egész­ségügyi és szociális intézmény­rendszer. A civil társadalom. Tör­ténelmi múlt. A település jövőké­pe. Műemlékek, emlékhelyek, műalkotások, idegenforgalmi lát­ványosságok, sportolási lehetősé­gek. A település neves szülöttei, személyiségei, díszpolgárai. A te­lepülés a számok tükrében. Angol és német nyelvű összefoglalók. Közszolgálati, idegenforgalmi, gazdasági, turisztikai adattárak. Annak ellenére, hogy a könyv nem ingyenes (elővételben Ft, a boltokban kb. 2500 Ft lesJV magas költségek miatt szponzo­rokra, hirdetőkre szükség van. A könyv műfajt tekintve enciklopé­dia, amely jelenkori adattárával ki­egészítve kézikönyvként is hasz­nálható, és kiemelt szerephez jut benne a bor és az idegenforgalom. A kiadvány-menedzser (Illés Ta­más 30/9372-548) arra kéri a cége­ket, vállalkozásokat, helyi szolgál­tatókat, helyi intézményeket, non­profit szervezeteket, hogy a köte­tek elővételben való megvételével, az adattárba kerüléssel, hirdeté­sekkel, szponzorálással legyenek partnerek abban, hogy Szekszárd­ról a lehető legjobb könyv készül­hessen el a saját jól felfogott érde­künkben. Ez a könyv voltaképpen rólunk szól egymásról, tudomá­nyos alapokon, hosszútávra szóló­an. És ne feledjék: aki kimarad, le­marad.. . Bálint György Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents