Szekszárdi Vasárnap 2001 (11. évfolyam, 4-43. szám)
2001-02-18 / 6. szám
SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2001. FEBRUÁR 18. A BÖK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA Pályázat az életünk A rendszerváltozással együtt változott az életünk. Manapság már Koncz Zsuzsának is ezt kellene dalolni, hiszen már nem jelbeszéd az életünk, mint az „átkosban", ma már mindenről nyíltan, egyenesen beszélhetünk, bizonyíték erre ez a sajtótájékoztató is, viszont pályázatok nélkül „meg vagyunk halva" magánszemélyként is és (önkormányzati) jogi személyként is egyaránt. Ennek alapvetően az az oka, hogy a pénz szó a nincs szóból származik (Karinthy Frigyes kutatásai szerint), ezért ha van, akkor sincs belőle elegendő, így aztán az önkormányzatok kénytelenek pályázatok útján plusz pénzekhez jutni, amelyekkel kötelező közfeladataikat finanszírozni tudják. (De ez nem ilyen egyszerű dolog, ahogyan ezt most leírtam). A Baloldali Önkormányzati Közösség Tolna Megyei Szervezetének (BÖK) sajtótájékoztatóján Csáki Bélán, az MSZP megyei elnökén kívül meghívott előadóként részt vett Sárszentlőrinc, Simontornya, Tamási polgármestere és Tóth Gyula, a BÖK megyei elnöke is. A sajtótájékoztató témája nagyon kényes téma volt: az önkormányzatok 2001. évi költségvetése. Hajdics József, Tamási polgármestere szerint az egyre romló tendencia a mostani költségvetésben is tükröződik. Ennek ellenére mégis közepesnek ítélte az idei költségvetést, mert reálértékben rosszabb az előző évinél, de előreláthatólag jobb lesz a következő évinél. Tamási önkormányzata a teljes ellehetetlenülés felé halad, a város állandó pénzügyi gondokkal küzd, mivel a településre mind több kötelező állami feladat hárul, de ezzel párhuzamosan nem érkezik elegendő támogatás a központi költségvetésből. Hetesi Károly, Sárszentlőrinc polgármestere pontos, hiteles számadatokkal bizonyította azt, hogy egy kistelepülés önkormányzata lassanként képtelen lesz a kötelezően előírt minimum feltételeknek eleget tenni. Az iskola működtetéséhez több mint 20 millió forintot kellene átcsoportosítani, ami azt jelentené, hogy nem jut pénz semmi másra. Cserháti Péter, Simontornya polgármestere elmondta, ha egy település többlet bevételhez akar jutni, növelnie kell a helyi adók mértékét, de ez komoly érdekellentétekhez vezethet, végső soron a vállalkozók tönkremenetelét is okozhatja. A hitelfelvétel több szempontból sem járható út, maradnak a pályázatok (minden út ide vezet), de önerő hiányában ez sem járható út, és ezzel bezárulni látszik a kör. Egy újságírói kérdésre válaszolva többek között elhangzott az is, hogy a központi költségvetésből származó normatív önkormányzati támogatások vonatkozásában nincs különbség „kormánypárti-ellenzéki" önkormányzatok között, a politikai hovatartozásnak a pályázatok elbírálása területén viszont már döntő szerepe van a jelenlévő polgármesterek egyöntetű véleménye szerint, és ezek a plusz pénzek már meghatározó szerepet játszhatnak a költségvetésben. Csáki Béla összegezve az elmondottakat arra mutatott rá, hogy az önkormányzatok többségénél komoly problémák fognak jelentkezni, illetve már jelentkeznek is az intézmények működtetésében, aminek nem kis részben oka a fedezet nélküli minimálbéremelés. Nem tartható a jövőben az új hatáskörtelepítés úgy, hogy ahhoz nem rendelnek forrást. Arra az újságírói kérdésre, hogy ez mióta van így, Csáki Béla (kicsit önkritikusan) ezt válaszolta: „száz éve". Remélhetőleg (a nagy számok törvénye alapján is), nemsokárai lesz egy olyan kormányzati ciklus is, amikor végleg szakítani fognak ezzel a korántsem halandó hagyománnyal. Én még azon sem csodálkoznék, ha abban a kormányzati periódusban döntő többségben „ellenzéki" önkormányzatok nyernének a különböző pályázatokon. Bálint György Lajos Ország, állam, régió, egyetem Ezt a címet adta előadásának dr. Tóth József, a Pécsi Tudományegyetem rektora, a Tolna Megyei Tudományos Egyesület meghívott előadója. Ez a rövid felsorolás tükröz egy bizonyosfajta nagyon logikus szemléletet. Felületes szemlélődő számára „kakukktojásnak" tűnhet a felsorolás végén az egyetem, sokan talán bosszankodva meg is vakarják a kobakjukat, hogy hogyan kerül a csizma az asztalra. De ez egyáltalán nem így van. Valaha egy ország fejlettségét az acéltermelés nagyságával mérték, "de talán még ennél is pontosabb eredményre vezethet az, ha a felsőfokú iskolák, egyetemek számával mérjük. Aki nem hiszi, számoljon utána, és meglepődve fogja tapasztalni, hogy az így kapott eredmény megegyezik a GDP szerinti rangsorral. És ez egyáltalán nem a véletlen műve, minél fejlettebb egy ország, annál kisebb térség tart el egy egyetemet, hogy ki tudja elégíteni kvalifikált szakember-szükségletét. Arról már nem is beszélve, hogy a legjobb hosszú távú befektetés az oktatás, csak az a baj, hogy általában a politikusok, a politika rövid távú érdekei sokszor nagyobb súllyal esnek a latba. Pedig a régiók Európájában fontos stratégiai szerepe van az egyetemeknek. Az egyetem segíti a régiót, a régió segíti az egyetemet. Ez ilyen egyszerű, és mindenki jól jár. Hiszen köztudomású dolog, hogy a jó egyetem mindig mindenben elöl jár, és ezáltal előre viszi a régiót, az országot is, ha az egyetem „ellustul", a régió szóljon rá, hogy más régiókban gyorsabban alkalmazkodnak a kor követelményeihez. Európa-szerte újra kell gondolni az egyetemek szerepét, működését, kooperációját, hogy a porosz vagy az amerikai minta, a széttagoltság vagy az egységesülés elve diadalmaskodik-e, Európa egységes rendszerré áll-e össze. A globalizációról szólva, az interkontinentális kapcsolatok taglalása közben dr. Tóth József röviden kitért arra is, hogy hátborzongató az „amerikai kultúra" agreszszív térhódítása. Az 5-6 ezer éves kultúrával rendelkező Kína belsejében járva elképedve látta azt, ahogy két kínai öregasszony öszszeverekszik egy Barbie-babáért, hogy melyikük vehesse meg az unokájának. És most - a régiók Európája ürügyén - térjünk rá röviden néhány fogalom tisztázására. Település, vonzáskörzet, régió, ország - ezek objektív fogalmak, egy-egy térség térszerkezetétől függő dolgok. Község, járás (statisztikai kistérség), megye, állam - ezek szubjektív fogalmak, emberek (politikusok) által meghatározott (meghúzott) közigazgatási határok. A valóságban egy-egy régiónak nincs vonalszerűén meghúzható határa. A térszerkezet és a közös történelmi múlt és kultúra nem politikai erőviszonyok és körülmények függvénye, ezért van az, hogy Magyarország esetében is a természetes régiók határai átnyúlnak a szomszédos országokba. Az I. István király által létrehozott megyerendszer mára már elavult, hiába volt a maga korában szükségszerű és korszerű, mostanra már anakronisztikus. Ez komoly szakmai körökben nem is képezi vita tárgyát, de a mai választási rendszerünk erre épül, megváltoztatása felborítaná a jelenlegi politikai erőviszonyokat, így aztán amíg a választási rendszer nem változik meg, addig a megyerendszer sem változik meg. Pedig abszurd és humoros dolgok is adódhatnak ebből, például Somogy és Veszprém megye határa kb. a Balaton vizének a közepe táján húzódik, és nem tudom, megvan-e még az a kocsma, amelyik ivójának az egyik fele Zala megyében van, a másik fele pedig Vas megyében. | Ámde ez nemcsak magyar jelenség. Svájc, Belgium stb. ország, de nem régió, nem állam. A jelenlegi politikai, társadalmi viszonyok közepette államokból országokat, megyékből régiókat nem szabad (nem lehet) csinálni. Olyanokat kell(ene) csinálni, amelyek megfelelnek a térszerkezetnek (ami - mint tudjuk - nem politikai kérdés), mert csak így életképesek, még az unión belül is. Ámde máris fölvetődik a dilemma: hogyan él meg (és milyen jól!) Svájc, Dél-Tirol? Úgy látszik, vannak kivételek... Végezetül felvetődött (többek között) Szekszárd régión belüli helyzetének a kérdése. Örömmel jelenthetem, hogy dr. Tóth József (a PTE rektora, egyetemi tanár) szerint Szekszárdnak jó a térszerkezeti pozíciója, és ezt a jó pozíciót tovább erősítheti a felépülő szekszárdi Duna-híd, a 6-os (ősi) út kiépítése. A lehetőség tehát adott, élni kell(ene) vele... B.Gy.L.