Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-13 / 6. szám

14 2000. február 13. SZEKSZÁRDI p t» 11 EMLÉKKÉPTÁR A Szekszárd Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jeles, érdekes eseményeit, személyiségeit. Itt a Tisztelt Olvasó ezeknek a filmeknek a szövegét kapja kézbe kedvcsinálóul, tovább gondolásra - némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe. Hegedűs Gyula 130 éve, 1870. február 3-án született Kétyen Hegedűs Gyula, kora meghatározó színésze. A megyeszékhelyen polgárista diákként szökött át a szomszédos Szegzárd Szállóba, ahol először látott színi előadást, majd - mivel matematikából megbukott beállt vándorszínésznek. Önéletrajzi könyvében megírja, hogy a feloszlott társulat adta össze a pénzt színiiskolai képzésére, s •

kimarosan a legkülönbözőbb zerepekben tette ismertté nevét, természetes játékával egyaránt meghódítva a közönséget és a szakmát. Az ekkor alakult Vígszínház vezető művészeként rk Ék é '48-as honvéd zászló tisztelte, így tért vissza Szekszárdra, ahol negyedszázados pályáját a régi csodák helyén ünnepelte. Tudását a színiiskola tanáraként és kézikönyvírójaként is sokak számára hozzáférhetővé tette, derűs egyénisége kortársai és színésztársai emlékezetében sokáig megmaradt. (Tudjuk, hogy akkoriban a polgárista diákoknak tilos volt színházba járniuk, különösen nem volt ez ajánlatos Heckmann postamester bukásra álló fiának. A corneville-i harangok azonban oly édesen csilingeltek, hogy elfeledtették Kovács Dávid matematikatanár feddő tekintetét. A bukás persze meglett, de a javítás is bekövetkezett, méghozzá külön vizsga nélkül. Amikor 25 éves színészi pályáját ünnepelte a szállóban Hegedűs, a tanár úr felállt, elővette régi kis noteszét s kijelentette, hogy őt az itt látott előadás is meggyőzte, s aki ekkora színész, megérdemli matematikából a jelest. Ki is javította a jegyet. Azt már boldogult Debulay Antal mesélte, hogy másnap, amikor Hegedűs a vonatra sietett, egykori osztálytársa, Debulay Imre háza ablakán kikönyökölve szólította meg s invitálta be egy pohár borra. Mivel azonban csak váró utas és váró terem van, de vonat nem, ott koccintottak az ablakban.) 110 éve, 1890. február 9én hunyt el Albanich János György szekszárdi kereskedő. Az óvoda 1836-os létesítésekor éppúgy ott találjuk az alapítók között, mint a forradalom, majd a szabadságharc támogatóinak sorában. A délceg honvédtisztek ekkor még alig néhány századnak vezényelhettek, ezért fontos szerep hárult a nemzetőrés honvédtoborzás munkájára, valamint a fegyver-, puskapor- és lőszerellátás megszervezésére, ami Szekszárdon Albanich feladata volt. A lövészegylet sebtiben átalakított zászlaja alatt az ő vezetésével indultak Jelai megyénken átvonuló és garázdálkodó hadai ellen, s Ozoránál megadásra késztették a jól felszerelt, harcedzett horvátokat, akiket aztán Pécsre kísértek és megeskettek, hogy nem fognak fegyvert a magyarság ellen. Minderre az Albanich javaslatára Széchenyiről elnevezett utca gyászházában, a mai iskola helyén emlékeztek elődeink. (Albanich halálakor megemlítették, hogy cége az első volt Szekszárdon, amelyet az új törvény szerint 1840-ben jegyeztek be. A Nagykanizsán 1802. április 9-én született férfiú 1826-tól volt önálló kereskedő megyeszékhelyünkön. A köztiszteletnek örvendő, művelt kereskedőt 1848ban nemzetőr századosi ranggal .;.\"C!ÍI: í:s uor.i NFR rciAn.t.sa iirn.u'i'!.n:s' ismerte el a közbizalom. A mai Ady Endre Iskola helyén álló háza, amelynek helyén a polgári leányiskola épült, rövid ideig a Szegzárdi Kaszinó otthona is volt. Ennek és az egykori hadi dicsőségnek emlékét őrzi az akkoriban ültetett, de városunk belterületi tölgyfái közül ma is álló legrégibb óriás. Ezt néhány éve a tűzoltók szabadították meg a koronáját elborító fagyöngytől, jobbanmondva fakíntól. A mai iskolától nemes gesztus lenne, ha a földjét egykort járt nagy elődről valamilyen formában megemlékezne, netán márványtáblával tisztelné meg Albanich János György emlékét.) Dr. Töttős Gábor Ódon derű 61. Ki legyen a pénztáros? Szekszárdra még leggaládabb ellenségei sem foghatták rá az idők folyamán, hogy egyhangú és unalmas lett volna a pénzügyi helyzete. Amikor még nagyközségként volt megyeszékhely, megesett, hogy derék bírója, aki zsebből fizette a fizetendőket, a pénzügyi vizsgálat hírére öngyilkos lett. Több pénztárosról és gyámpénztárosról is hasonlót regélhetnénk, ha a pénzt (csepp) folyósító jóbarátok nem csavarják ki kezükből idejekorán a pisztolyt. Utóbb már a megtévedt pénztárosok nem csináltak ekkora ügyet bukásukból: 1940-ben például február 10-én átkisérték az átellenes műintézetben a 2480 pengővel nehezményezett urat s-a többiről már idősb Szakály Ferenc írt a Tolnamegyei Hirlap február 17-i számában. „Két öreg gazda megy adót fizetni. Persze nem eshetik ott sem másról szó, mint hogy hát újra sikkasztottak. - Hajnye! Pedig milyen erős dróthálót is csinyátak már ide! lapogatja a drótot az egyik. - Nem vót arra szükség - súgja oda a másik, — eddig se kívülről loptak... Mondani sem kell, hogy alig zárult be a fogház ajtaja a városi pénztáros mögött, máris megindult a korteskedés és a pénztárosi állásra való aspiránsok sorba látogatják már a városatyákat, mert kérem az ilyenkor úgy van, hogyha sohase, de ezúttal megismerik ám a Pista meg a János bácsikat is. Az egyik városatya nagy gondolkodóba esik a két jelölt között, mert mind a kettőnek mégsem akarja szavát adni, ha egyiknek adná, akkor meg igazságtalan lenne, mert őszintén szólva az addigi jelölteket mind alkalmatlannak találja az állásra. így aztán a szavazatkérő jelölttel is így okoskodik: - Én jobbnak látnám, ha olyan kerülne oda, aki már hasonlóért volt büntetve, mert az már biztosan nem csinálna bajt." Azt mindenesetre nem tagadhatjuk meg hajdani polgártársunktól, hogy gondolatmenete nem nélkülözött némi elemi logikát... Lanius Excubitor