Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-02-13 / 6. szám

12 . SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. február 13. r n* yt * A T f* A f Az ALMA NEM ESETT MESSZE A FÁJÁTÓL Szepesi Dávid a válogatott keretben A Tartsayban a technikás dzsúdó hódít Több mint két évtized elteltével újra van felnőtt bajnoki érmese a szekszárdi cselgáncs-sportnak adtuk hírül a közelmúltban. Amikor is a Szekszárdi Rendőr Dzsúdó SE-ről szóló értékelő írásunkban Rikers Attila teljesítményét emeltük ki. Nos, az új versenyévad beköszöntével pedig azt írhatjuk, hogy: „Két évtized elteltével újra van válogatott kerettagja a szekszárdi dzsúdósportnak!" Ami azért valljuk meg őszintén a szakosztály berkeiben is meglepetést keltett. Sem Váradi János vezető edző sem segítője, Szepesi József nem számított arra, hogy az 55 kg-sok között versenyző 16 éves ifjú titán az újpesti évadnyitó versenyen olyannyira mély benyomást tesz az utánpótlás válogatottak szakvezetőire, hogy szinte azonnal meghívást kap a két korosztályt felölelő válogatott keretbe. Mire e sorok megjelennek már a hivatalos értesítést is kézhez vehetik. Hiába no, az alma nem esett messze a fájától. Amikor az úgynevezett Dózsák korszakból neveket próbálunk kiemelni, akkor Varga Ferenc, Papp Endre, Tóth László mellett indokolt megemlíteni Szepesi Józsefet is. Tehát húsz év elteltével Tóth László után újra egy szekszárdi dzsudoka a címeres szerelés közelében. - Igaz, hogy tavaly harmadik helyet ért el a korosztálya bajnokságán, ami remek eredmény volt, de a kerettagságra ekkor még én sem gondoltam. Örülök, hogy a szakma felfedezte. Remek formában versenyzett, négy nagyszerű győzelemmel vétette magát észre, amivel egészen a fináléig jutott - mondja Szepesi József, aki ezt követően sem fogja kisajátítani csemetéjét, továbbra is Váradi János vezető edzővel a legszorosabb együttműködésNem sikerült a korábban remélt nyolcba kerülés a szekszárdi kosaras lányoknak, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a play off kevésbé lesz izgalmas, szurkolói szempontból érdekfeszítő. Igazán kár érte, hogy nincs igazi rájátszásban a gárda, mert relatíve csalódottságunk ellenére azért az mindenképpen respektálandó módon megállapítható: a KSC Szekszárd ennyi többnyire kiegyenlített szoros mérkőzést mint most - benne egy nagy skalpot is begyüjtve - még nem játszott a felsőház náluknál jóval erősebb csapatai ellen az utóbbi években. Még a legeredményesebb évében sem, amikor Újvári Miklós vezérletével a hetedik helyen zártak az alapszakaszban'. Mit ér mindez, ha a két hagyományos rivális, a Kecskemét és a Zala Volán előrébb végzett, s ez a két gárda több skalpot gyűjtött be a nagyok ellen - replikázhat imigyen az olvasó. Való igaz, a krónikákba ez utóbbi kerül be, az előbbi erények az idő múltával a feledés homályába kerülnek. Ám, hogy ne így legyen, ennek érdekében még tehet a KSC. Mindenekelőtt azzal, hogy a maximálisan elérhető kilencedik helyet magabiztosan, meggyőző módon begyűjti a rájátszásban. Aztán itt van ez a Magyar Kupa, amelynek négyes döntőjébe mázlista módon eljutott a KSC. Itt az újabb lehetőség annak prolongálására, hogy a nagyok elleni éles meccsek garmadája nem volt véletlen. Az a csapat, amely vagy féltucatszor harminc percig partiban volt, annak egy-két napos torna erejéig tudnia kell legalább az első, a döntőbe jutásért játszandó nyitó derbin kétszer húszpercessé tennie magát. Mindig azt mondtuk, hogy ezen feladat megoldása csaknem a kör négyszögesítésével egyenlő nehézségű, merthogy a padon csak jó erős B-csoportos kvalitású játékosok ülnek. De most?! Olykor három légióst is találhatunk ott, ami a maga nemében párját ritkító, elgondolkodtatásra késztető kuriózum. A nagy bravúrhoz persze az alaptaktika megvalósítása mellett az is szükséges, hogy a pályán levő ötösből ketten, de inkább hárman kiemelkedőt nyújtsanak. S hullámvölgy érkeztével a más szerkezetben becseréltek úgy folytassák, ahogy Tóth Zsuzsiék abbahagyták. A PVSK ellen valószínűleg nincs orvosság, de a Postás és a BSE ellen kell hogy legyen! B.Gy. ben folytatja fia felkészítését, aki a következő hónapban egy külföldi viadalon debütálhat is a magyar ifjúsági válogatottban. - Az, hogy ez a kis szakosztályunk már itt tart, hogy a fiam mögött, ő mellette, de előtte is volt egy-két kiugró eredményünk, az mindenképpen Váradi János edző, és az ő kitartásának, szakmai felkészültségének köszönhető. Magam is tanulhattam tőle, amit edzőjeként, oktatójaként hasznosíthatok. O e klasszikus, technikás stílus, ha úgy tetszik dzsúdó iskola képviselője, ezt próbáljuk itt Szekszárdon megvalósítani. Az örömbe persze némi üröm is vegyül. Merthogy a keretedzéseken való részvétel, a válogatottsággal járó költségek egy része - nem is kis része - az egyesületet, vagy magát a versenyzőt terhelik. S az év úgy kezdődött, hogy egyik jelentős szponzorát elvesztette a rendőr Dzsúdó SE. Azt meg nem lehet megtenni, hogy az újdonsült válogatott menedzselésének a többiek lássák kárát. Amíg nincs megoldás, marad a szülői önfinanszírozás, arra^ egy darabig járható út. Ám, ha^P szekszárdi fiú a tanulóév után stabil helyet vívna ki magának a válogatottban, akkor ez már komoly dilemma elé állítaná a szülőket és a szakosztályt egyaránt. - Azért abban reménykedünk, hogy az önkormányzati támogatásban megmutatkozik, hogy öt év elteltével hova jutottunk el már a tavalyi évben. A válogatott kerettagságnak forintálisan is jelentkeznie kell, amit természetesen Dávid felkészítésére, versenyeztetésére költenénk - mondta Váradi János, aki kezd cáfolatot adni: annak idején egy vitás ügyben könynyedén, elhamarkodottan lemondtak róla a paksiak... B.Gy. '99 legjobb megyei sportolói Három szekszárdi sportoló, illetve csapat volt érdekelt a Tolna megye legjobb sportolói '99 díjkiosztó ünnepségen, amelyre ezúttal Pakson került sor. A Dinamic SE triatlonistái közül Kroneraff Ágnes a nők versenyében győzni tudott. A zsűri és a közönségszavazatokkal együtt megelőzte a Vébén EB-én pontszerző helyezéseket elérő tolnai maratoni kajakost, Remete Sárát. A férfiaknál a harmadik helyen futott be a szintén dinamicos Szabó János, aki junior világbajnoki hetedik helyezésével ennél egy hellyel azért jobbra számított, a paksi Kozmann első helyét reálisnak tartja. Harmadik lett a csapatkategóriában a Szekszárd Asztalitenisz Klub. A díjat Sáth Sándor és a csapat román vendégjátékosa Larissza Stancu vette át az atom városi sportcsarnokban rendezett díjkiosztó ünnepségen. B.Gy. Helyesbítés Két héttel ezelőtti számunkban, a szekszárdi ökölvívó utánpótlásról szóló írásunkban tévesen jelent meg az egyik reménység neve. Helyesen: Burányi László, aki a kadett korosztályban lett ezüstérmes.