Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-06-18 / 24. szám

SZEKSZÁRDI 2000. június 18. VASÁRNAP 11 A Szekszárd Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jeles, érdekes esemé­nyeit, személyiségeit. Itt a Tisztelt Olvasó e filmek szö­vegét kapja kézbe kedv­csinálóul, továbbgondolásra - némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe • 95 éve, 1905. június l-jén limontsits Elemér közgazdasági és társadalomtudományi könyvtárt • lapított, ezzel a Szekszárdi Kaszi­ó elnökeként atyja emlékét kíván­ta megőrizni. A könnyed életstílus csábító kiterjesztése helyett a jö­vendőt a közgazdaság és a társada­lomtudomány jobb megismerésé­ben vélte biztosnak. A modern ipar vizsgálatát emberi és gazdasági ol­dalról, s a minduntalan kiütköző elmaradottság megszüntetésének lehetőségeit egyaránt szolgálta ez a könyvtár, amely hamarosan 2000 kötetre gyarapodott, s a Magyar Tudományos Aka- ________ démia is 700 művet adományozott hoz­zá. Wosinsky Mór vezetésével kidol­gozták a Simontsits Béla Szakkönyvtár szabályzatát is, s Áiz ugyan, hogy ^Rel csak megér­tették, nem megol­dották a felhalmo­zott társadalmi fe­szültséget, mégis méltán őrizte az alapító emlékét márványtábla, amíg le nem verték. (Bodnár István a százéves Szek­szárdi Kaszinóról szóló becses könyvében külön alfejezetet szentelt az érdekes kezdeményezés megörö­kítésére. Eszerint Simontsits Ele­mért mélyen meghatotta, hogy a ka­szinó atyja halálakor, 1904. decem­ber 9-én részvéttáviratot küldött, va­gyis röviden szólva a korabeli fejlett polgári szokáskul­túra jegyében cse­lekedett, figyelem­mel kísérete elnö­ke családjának szomorú esemé­nyét. A gesztust Simontsits részéről hasonlóan nemes hálanyilvánítás kö­vette, amely ráadá­sul „az egyesület tulajdonképpeni hivatásának belső lényegével teljesen megegyezik", te­hát Széchenyi egy­kori elképzelésé­nek nyomdokain jár. ,An"a a meggyőződésre jutottam - uja Simontsits -, hogy bár a kiala­kulóban levő jövő legnagyobb prob­lémái elsősorban a szociológia és a közgazdaság körébe vágó tudomá­nyok igazságos megismerésére utal­nak bennünket, igen kicsiny az értel­miségnek ama köre, mely ebben a két irányban tüzetesebb érdeklődés­sel kíséri a fejle­ményeket", ezért célszerű ez a könyvtáralapítás. Ma már csak az a kérdés, hogy mi­ért tudták ezt ak­koriban eleink, s miért nem tudják ma, továbbá, va­jon ki tud a Simontsits-dom­bormű szomorú sorsáról valamit?) 135 éve, 1865. június 2­án született dr. Rubinstein Mátyás, Szekszárd második s egyben utol­só rabbija. Dunapenteléről indult, s a tehetséges iljú nemcsak a rab­biképzőt végezte, hanem bölcsész­doktor is lett, értekezésében a bib­SpíSlfS BíMEí! KÍEÉp •'ii-OK HÁU.H .JF.LÉÜf.. 1 n. Hl) ViL0>i l A, «Uíá * .HI-tUÍUVM Mt-YUÚNM* A Simontsits-dombormű Rubinstein Mátyás nmno a Korzó Áruház illatszer osztályán! 4 LISA körömlakkok • rúzsok • krémpúderek • szájkontúrok • szemfestékek • szemceruzák • arcpirosítók 690.- Ft helyett 790.- Ft helyett^ 300.- Ft-ért 400.- Ft-ért liko-talmudikus higiénéről fejtette ki magvas gondolatait. A szekszár­di zsinagóga Ungár Simon után őt tisztelhette meg a lelki vezetés munkájával, s hí­vei, bár egyre fogytak, vele együtt vallották az itt hagyomá­nyos ökumeni­kus elveket. A társadalmi bajok és megpróbálta­tások idején az elsők között áll­tak ki a magyar­ság ügye mellett, az alapvető hitel­vek tiszteletén nyugvó közele­dés mindvégig jellemzőjük ma­radt. Az 1944-es deportálásban nyolcvanévesen is osztozott híveivel, akiknek szo­morú és embertelen sorsát ő sem akarta elkerülni. (Még élnek hiteles tanúk, akik nemcsak ismerték a nagytudomá­nyú rabbit, hanem arról is tudnak, hogy elrejtését visszautasította. Szekszárdi működésének kezde­tétől, 1902-től se szeri, se száma azoknak a reformátusokkal, evan­gélikusokkal közös rendezvé­nyeknek, előadásoknak, amelye­ken felekezete helyi hagyomá­nyait ápolta. A Talmudban ez áll: „Midőn az embert a végső szám­adásra vonják, ezt kérdezik tőle: - Becsülettel kereskedtél? - Kije­löltél-e magadnak időt a Thóra /tóra=Mózes öt könyve, ill. az ezt tartalmazó pergamentekercs/ ta­nulmányozására? Teljesítetted-e kötelességedet a családi életben? Vágyakoztál-e az üdvösségre? Behatoltál-e élesen a bölcsesség­be? És igyekeztél-e a dolgokat okaikra visszavezetni?" Aligha kétséges, hogy ezekre a kérdések­re dr. Rubinstein Mátyás 42 évi szekszárdi szolgálat után bátran megfelelhetett.) Dr. Töttös Gábor CSEMPE PADLÓLAP'ir OLASZ PADLÓLAP JOl 1111 twSM FAGYÁLLÓ RAGASZTÓ 999 Ft/25 kg" GYÖNYÖRŰ SPANYOL LAPOK OLCSÓN! SZEKSZÁRD, PALÁNKI ÚT 1. T:416-713 Ódon derű 73. Nyílttéri illemtan (1890) Ha valaki déd- és ükapáink egyko­ri indulataira kíváncsi, bő ismere­teket szerezhet a hajdani hetilapok Nyílt tér rovatából, ahol a becsü­letsértésig, sőt azon túl is kifogá­solták egymás megnyilvánulásait. Ma már nem lehet eldönteni, kinek volt igaza, de ez nem fontos - leg­alábbis az esetek többségében. Egy hamvassá vált gyöngyszemet a Tolnamegyei Közlöny 1890. jú­nius 1-jei számából nyújtunk te­nyerünkön a Tisztelt Olvasónak. „Válasz a Szekszárd Vidéke fo­lyó évi 27. számában megjelent Megint panasz című hírre. Az em­lített lap ugyanis azt újságolja, hogy egy feldühödt cseszkó (gúnyosan: csizmadia) egy fiatal úriemberbe akart belekötni. Ez állí­tás nem felel meg a valóságnak, amennyiben az illető iparos azon fi­atal úri embert tisztességesen fel­szólította, hogy tánc közben a ka­lapját vegye le. Mire jegyző úr azzal válaszolt, hogy neki ilyen ember nem numerizál (nem számottevő), márpedig a polgári olvasókörben a tagok között különbség nem létezik, és Szegzárd nagyközség harmadje­gyzőjénél sokkal magasabb állású hivatalnokok is voltak jelen azon estélyen, akik az illem szabályait szem előtt tartva kalapjukat levették és úgy táncoltak. Én, mint szerény iparos, az esté­lyen is kitűnt, hogy több művelt­séggel bírok, mint jegyző úr, - pe­dig én nem végeztem 8 osztályt (gimnáziumot), mint Ön, állítása szerint, ami nem látszik meg rajta mert sem az estélyen, sem tánc közben az illem szabályait át nem léptem; hogy tehát Ön is legalább annyi műveltséggel bírjon, mint én, becses figyelmébe ajánlom a »Nem illik« című műnek olvasga­tását, melyből meríthet magának annyi tudományt, hogy ily polgári olvasóköri estélyeken megjelen­hessen. Különben az Ön által hasz­nált »ilyen vadakat« szó egészen Önre alkalmazható, mert én nem nevelkedtem az erdő vadonja kö­zött, mint Ön. Az érdekelt." Nincs hírünk róla, hogy az érde­mes iparos és az illemtan olvasásá­ra buzdított harmadjegyző vitája hogyan végződött, de ha egy mai estélyen megjelennének, már alig­ha tűnnének fel. Lanius Excubitor

Next

/
Thumbnails
Contents