Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-05-14 / 19. szám

8 , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 2000. május 14. A közös nyelv: a tánc A „KIS BARTINA" FRANCIAORSZÁGBAN Vajon mi köthet össze különböző nemzethez tartozó, egymás nyelvén nem beszélő gyerekeket? A válasz roppant egyszerű: a zene, a mozgás, a tánc, még akkor is ha más-más tőről fakad. E három dolog elegendő ahhoz, hogy gyerekek egymásra találjanak, és a másikban barátra leljenek. Az Eiffel toronynál 10 napot töltött a Bartina utánpótlás csoportja áprilisban a franciaországi Bezons városában. Az utazás előzményei egy évvel ezelőttre nyúlnak vissza. Akkor ugyanis Bezons gyerektánccsoportja a település ír testvérvárosába, Downpatrickba látogatott, ahova elhívta a „kis Bartinát" is. A francia, magyar és ír néptánc-növendékek a tavalyi találkozó után most Bezonsban randevúztak. - A cél most is csak az volt - meséli Radnai Lászlóné, Erzsike, a csoport vezetője -, hogy a gyerekek tovább ismerkedjenek egymás kultúrájával, zenéjével és táncaival. így pl. a franciák a magyar, a szekszárdiak a francia táncot tanulták. - El kell ismerni, hogy a franciák jól táncolnak és könnyen tanulnak. - állapítja meg Thraun Dávid, az egyik ifjú táncos. A közös tánc mellett jutott idő bőven a francia táj felfedezésére is. Meg kell adni, a bezons-iak kitettek magukért. A bartinás gyerekek a kirándulások közül főként az Északi-tengerhez tett kiruccanást, Párizs esti fényeinek felfedezését és a Francia Zenetörténeti Múzeumot emlegetik. - Nekem a Szajna tetszett a legjobban - meséli Drégely Zoli. - A hajókirándulás mellett nagy élmény volt az Eiffel torony is, ahol a második emeletre mentünk fel. Amikor a búcsúra került sor az újdonsült barátok könnyes szemmel integettek egymásnak. Attól azonban nem kell félniük, hogy az itt született barátságok a távolság miatt félbeszakadnak, hiszen jövőre a A Notre Dame kapujában Bartina látja vendégül a francia, illetve az ír csoportot viszonozva a mostani francia illetve a tavalyi írországi meghívást. Ami a vendéglátást illeti Bezons és Downpatrick feladta a leckét: Szekszárdnak nem lesz könnyű dolga a kapott kedvességet és odafigyelést viszonozni. Dörmer Csaba UM - k QtWé SZIGET Két hetet töltött a Bartina Tajvan szigetén. Volt szerencsém velük felfedezni ezt a csodálatos távol-keleti országot. Mégis most, mikor írni kell az élményekről, csak apróbb, mozaikszerű élmények jutnak eszembe. Caroline Kuo Caroline-nak jelentős szerepe volt abban, hogy a Bartina eljutott Tajvanba. A filigrán alkatú, ugyanakkor energikus Caroline 1995-ben a kanadai Drumonville-ben találkozott először a szekszárdi táncosokkal. Mint mondja, már akkor eldöntötte, hogy a Bartinát egyszer el kell vinnie Tajvanba. A csoport meghívását ennek megfelelően ő kezdeményezte, és amikor a fesztivál előkészítése során bizonytalanná vált a Bartina részvétele, Caroline felemelte szavát a szekszárdi táncosok érdekében, így megoldódott a kérdés. Krisztián kezében még a bot is széttört A Miaoli-ben zajló nemzetközi fesztiválon Magyarország mellett 8 másik ország képviseltette magát: Izrael, Mexikó, Kanada, Korea, Olaszorsz^^ Malajzia, Görögország és Törökország. A rendkívül színes mezőnybeMr Bartina nem vallott szégyent, sőt a táncosok mindenhol nagy sikert arattak. Persze mondanom sem kell, hogy a legnagyobb tapsot az üveges és a botos tánc érdemelte ki. Ez utóbbinál a fiúk nem kímélték a botokat: ennek következtében nem egy husáng lelte halálát a Miaoli Culture Plaza színpadán. Meg lehet szokni, sőt... A kínai konyha egyre népszerűbb Magyarországon, így különösebb meglepetés nem ért bennünket az étkezőben. A magyar étlapokon hiába is keresnénk rántott poliplábat, bambuszrügyet, kagylót, édes-savanyú mártást és társait, mégis olyan természetesen fogyasztottuk el ezeket, mintha otthon gyermekkorunk óta csak ilyen várt volna minket az asztalon. Persze azért hiányzott a megszokott só (számunkra minden tajvani étel sótlannak tűnt) és a péksütemény (kenyér, kifli, zsemle), ami végre nem édes. Tajpej és a vidék Felfedezni egy idegen országot roppant nehéz, főként ha korlátozottak az ember lehetőségei. A Bartina a két hetet elsősorban a fesztivál helyszínein főként „vidéken" - töltötte, így a táncosok egy oldalát ismerhették meg ennek a csodálatos országnak. Hazafele a repülőgépen két magyar üzletemberrel utaztunk, akik egy hetet töltöttek a fővárosban, Tajpejben. Az általuk elmondottak alapján döbbentünk rá, hogy mi mennyivel többet láttunk és tapasztaltunk, mennyivel pontosabb az általunk összerakott Tajvan-kép. Tajpej ugyanis nem más, mint egy erősen amerikanizálódott metropolisz, ahol angol beszéddel, feliratokkal majdnemhogy gyakrabban lehet találkozni, mint kínaival. Tajpejben a szupermarketek, MacDonaldsok, és multiplexek mellett már egyre nehezebb felfedezni az eredeti kínait, illetve tajvanit.