Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-16 / 15. szám

6 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. r Érdekli? Bemutatjuk! A HÁZ NYITOTTAN, A KÖZÖNSÉG IGÉNYE SZERINT MŰKÖDIK Két hete arról is beszélgettünk dr. Csordás Jenőné nyugalmazott tanárnővel, a város kulturális rendezvényeinek egyik törzstagjával, hogy művelődési intézményeink milyen rendezvényeket kínálnak a közönségüknek. A tanárnőnek bizony vannak kifogásai a választékot és a színvonalat illetően. Ezért is kérte, hogy Halmai Gáborné, a Babits Mihály Művelő­dési Ház igazgatója mondja el, mivel szeretné Szekszárd irodalmi életét felpezsdíteni. -Azért köszönöm meg a kérdést, mert nagyon jó hallani, hogy van­nak olyanok ebben a városban, akik rendszeres látogatói a külön­böző előadásoknak, s e mellett van üzenetük is ebben a témában. Dr. Csordás Jenőné fölvetése nem csak egy nekem szóló kérdés, hanem ki­csit figyelmeztetés is Szekszárd­nak, hogy Babits városában vajon megfelelő-e az irdalom közvetíté­se. Sokunknak érdemes elgondol­kodnunk azon, hogy ennek érdeké­ben megtettünk-e mindent? -A Művelődési Ház vezetője mit válaszol erre? - Néhány dolgot megtettünk és megteszünk. Azt gondolom, hogy egy művelődési háznak e területen sajátos eszközei és lehetőségei vannak, amire mondok is példákat, ám előtte hangsúlyozom, hogy ná­lunk minden korosztály és minden téma jelen van. Ahogyan az egész humán szférára, nálunk is jellemző, hogy kik alkotják a házban a „csa­patot", nekik miről vannak ismere­teik, milyen az ízlésük, s ők kikkel állnak kapcsolatban, s így kiknek az ötleteit hozzák be. Tehát az itt dolgozó emberek és a velünk kap­csolatban lévők közösen formálják a ház programjait. - Az is fontos tény, hogy a ház mindenfélére nyitott. - Ez így van, s ezt komoly ered­ménynek tartom, s hozzáteszem, hogy ebbe a „mindenfélébe" meg­próbálunk valamilyen irányt vinni, igyekszünk az értékeket preferálni. Nyitottságunkra példa, hogy van Polip Ifjúsági Irodánk - szolgálta­tásokkal és konkrét programokkal - ami válasz arra, hogy a mai idők­ben a fiatalok sok problémával küzdenek. De említhetem, hogy amikor a mentálhigiéné központi probléma volt, akkor elindult tő­lünk egy mentálhigiénés műhely, ami ma önálló egyesület, s orszá­gos viszonylatban is komoly ered­ményeket ért el. Ide - és konkrétan az irodalomhoz - tartozik, hogy 1994-től újból indítottuk a Pódium­bérlet sorozatot, pedig nem voltak hozzá megfelelőek a feltételek, hi­szen nincs kamaratermünk. - Ezt a közönség kívánságára tették? - Igen, mert igényelték a művé­szekkel a személyesebb kontaktust és a sajátosabb találkozási lehetősé­get. Nagy sikere volt Bálint András Inri című előadói estjének, Székhe­lyi József saját írásaiból való össze­állításnak, vagy amikor Lukács Sán­dor a saját verseit adta elő... Ra­gaszkodunk ahhoz, hogy a közönség visszajelzésének eleget tegyünk. A hetvenes évek végén működött a Holló klub, de megszűnt. Ám lett helyette a most is funkcionáló Mo­zaik klub, ahol fiataloknak és felnőt­teknek vannak táncházak, koncer­tek, baráti beszélgetések. - Mennyire ismerik a városban a Mozaikot? - Eleinte húszan, harmincan jöt­tek, ma már van, hogy száznegyve­nen vannak. Egy hete szombaton country est és táncház volt. -És mit tud tenni az igazgatónő az irodalmi élet felpezsdítéséért? - Minden ősszel, az évad kezdete előtt munkatársaimmal átgondol­juk, hogy mi az, amit a színházban meg tudunk mutatni. Szisztemati­kusan törekszünk arra, hogy min­den évben legyenek kötelező-iroda­lom feldolgozások, hogy minden évben találkozzék a közönség mai magyar szerzőkkel, s minden évben legyenek az egyre inkább megkí­vánt könnyű műfaj mellett veretes előadások. E mellett rendszeresen rendezünk versmondó versenyeket a diákoknak. Most, például a Föld napjára a természetről szóló versek­kel lehetett pályázni. - Mi a helyzet a rétegigényekkel? - Azt gondolom, hogy nagyon széles kínálatot kell adnunk, s ab­ban az értékeket meg kell mutatni. A múlt héten az Art Contact Kor­társ Művészeti Fesztiválon Teában Hold címmel versek és zenék nyúj­tottak izgalmas szórakozást az ér­deklődőknek. Tavaly Baka István Korinthoszi menyasszonya került bemutatásra, ami a város számára igen nagy értéket jelent... Ez olyan, mint a pedagógusok eseté­ben a nevelés, ami a feladatuk is, ám hatékonysága nem nagyon mér­hető, viszont aki ezt tisztességgel csinálja, jó indítást ad a gyerekek­nek, akkor tesz valamit. - Nagy sikere volt a Szinkron bulinak - Számosan jöttek el, akik más rendezvényekre ritkán járnak el. Ez egy nagy kérdés a kultúrában, hogy a kevesebbeknek kell-e folyamato­san a jó minőséget biztosítani, vagy a sokaságnak? Mindkettő egyaránt fontos és soha nem sza­bad feladni azt az önmagunkkal szembeni elvárást, hogy minél több embernek biztosítsunk igen tág ér­telemben vett kulturális lehetősé­geket. Arra is törekednünk kell, hogy azoknak is biztosítsunk in­gyenes lehetőséget a házban, akik végképpen nem tudnak pénzt ál­dozni a belépőjegyekre. - Mit tudnak tenni, hogy a ház­ba szelídítgessék a közönséget? - Egyrészt szívesen fogadjuk az ötleteiket, s ezt meg is szokták már. Például tegnap jött egy fiatalember, s azt mondta, fantasztikus ötlete van: Szakony Attilának van egy re­mek fotó-sorozata a jazz zenészek­ről. Még nem tudom, hogy mikor, de megcsináljuk ezt a kiállítást. De említhetek a közelmúltból is, példá­ul Kaczián Tibor belsőépítész kiál­lítása volt, vagy tavaly megkeresett bennünket egy szülő azzal az ötlet­tel, hogy a pécsi Művészeti Szakkö­zépiskolában tanuló szekszárdi diá­kok mutatkozzanak be, s bizonyára emlékszik a márványteremben megrendezett kiállításra. Fontos, hogy a közönség érezze, hogy véle­ményt nyilváníthat, s azzal befolyá­solhatja a programjainkat. A másik dolog, amivel becsábíthatjuk a kö­zönséget, az a reklám. - Hány éve igazgatja a művelő­dési házat? - Hét éve. - Ráadásul az első női igazgató, s tegyük hozzá, hogy a város kép­viselő testületében ön az egyetlen nő, a Tolna Megyei Természetvé­delmi Alapítvány Kuratóriumának is egyetlen nő tagja. Ennek van je­lentősége, netán előnye, vagy hát­ránya? - Igazgatónak lenni nem könnyű, de úgy gondolom, hogy az ház stí­lusán ez bizonyos fokig érezhető. Női vezetőnek lenni azért nehe­zebb, mert a nők empátiás képessé­ge általában sokkal erősebb, mint a férfiaké. Ezért nehezebb a követke­zetes követelmény megfogalmazá­sa, elvárása, ellenőrzése és behajtá­sa. Ugyanakkor ennek a másik ol­dalon lehetnek hozadékai: köny­nyebben tud az ember együtt dol­gozni a kollégákkal, több mindenre tudja serkenteni, bíztatni őket. Úgy látom, nem jobb és nem rosszabb a helyzetem, mint a férfi vezetőké, de hiszem, hogy ebben is a sajátos lehetőségeket kell kihasználni. -És a testületben? - A megszólításon - mert a leg­gyakoribb a „tisztelt uraim" - kívül más szempontokat is fölvet, hogy nő vagyok, hiszen más stílusban, talán finomabban beszélek, mint a férfiak. Ráadásul a hozzászólásokat nemcsak képviselőként, hanem pe­dagógusként és anyaként is hallom. - És milyen vezetőnek lenni anya­ként? Ugye, két fia van? - Igen, az idősebb angol szakos egyetemi hallgató, a másik fiam gimnazista. Az a szerencsénk, hogy az én családom állandó Babitsba já­ró, a fiaimnak mindig volt színház bérletük, a nagyobb fiam táncolt a Bartinában, s mi a férjemmel és a barátainkkal együtt sok-sok év óta bérletesekként járunk a színházba. - Ezen kívül mennyi időt tudnak együtt tölteni? -Keveset, de mi rendszeresen kerékpározunk együtt a családdal és a barátokkal. Elkarikázunk Györkönybe, Sötétvölgybe, Ge­mencbe, Grábócra, Óbányára. A fi­uk horgászni is járnak, de oda saj­nos én nem jutok el. Mi minden év­ben együtt nyaralunk. Én azt mon­dom, hogy mindig meg kell terem­teni a családdal való együttlétnek olyan időszakát, amikor abszolút együtt vagyunk. - Ki kövesse önt ezeken a hasá­bokon? - Szeretném, ha Andor Ágnessel, a Garay János Gimnázium negye­dik osztályos diákjával beszélget­ne. Ágnes az Ifjú tudor versenyen remek eredményeket ért el, megle­pő témát választott és a Népfőisko­lán tartott előadást. V.Horváth Mária

Next

/
Thumbnails
Contents