Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-16 / 15. szám

6 SZEKSZÁRDI 2000. április 23. r Érdekli? Bemutatjuk! A HÁZ NYITOTTAN, A KÖZÖNSÉG IGÉNYE SZERINT MŰKÖDIK Két hete arról is beszélgettünk dr. Csordás Jenőné nyugalmazott tanárnővel, a város kulturális rendezvényeinek egyik törzstagjával, hogy művelődési intézményeink milyen rendezvényeket kínálnak a közönségüknek. A tanárnőnek bizony vannak kifogásai a választékot és a színvonalat illetően. Ezért is kérte, hogy Halmai Gáborné, a Babits Mihály Művelődési Ház igazgatója mondja el, mivel szeretné Szekszárd irodalmi életét felpezsdíteni. -Azért köszönöm meg a kérdést, mert nagyon jó hallani, hogy vannak olyanok ebben a városban, akik rendszeres látogatói a különböző előadásoknak, s e mellett van üzenetük is ebben a témában. Dr. Csordás Jenőné fölvetése nem csak egy nekem szóló kérdés, hanem kicsit figyelmeztetés is Szekszárdnak, hogy Babits városában vajon megfelelő-e az irdalom közvetítése. Sokunknak érdemes elgondolkodnunk azon, hogy ennek érdekében megtettünk-e mindent? -A Művelődési Ház vezetője mit válaszol erre? - Néhány dolgot megtettünk és megteszünk. Azt gondolom, hogy egy művelődési háznak e területen sajátos eszközei és lehetőségei vannak, amire mondok is példákat, ám előtte hangsúlyozom, hogy nálunk minden korosztály és minden téma jelen van. Ahogyan az egész humán szférára, nálunk is jellemző, hogy kik alkotják a házban a „csapatot", nekik miről vannak ismereteik, milyen az ízlésük, s ők kikkel állnak kapcsolatban, s így kiknek az ötleteit hozzák be. Tehát az itt dolgozó emberek és a velünk kapcsolatban lévők közösen formálják a ház programjait. - Az is fontos tény, hogy a ház mindenfélére nyitott. - Ez így van, s ezt komoly eredménynek tartom, s hozzáteszem, hogy ebbe a „mindenfélébe" megpróbálunk valamilyen irányt vinni, igyekszünk az értékeket preferálni. Nyitottságunkra példa, hogy van Polip Ifjúsági Irodánk - szolgáltatásokkal és konkrét programokkal - ami válasz arra, hogy a mai időkben a fiatalok sok problémával küzdenek. De említhetem, hogy amikor a mentálhigiéné központi probléma volt, akkor elindult tőlünk egy mentálhigiénés műhely, ami ma önálló egyesület, s országos viszonylatban is komoly eredményeket ért el. Ide - és konkrétan az irodalomhoz - tartozik, hogy 1994-től újból indítottuk a Pódiumbérlet sorozatot, pedig nem voltak hozzá megfelelőek a feltételek, hiszen nincs kamaratermünk. - Ezt a közönség kívánságára tették? - Igen, mert igényelték a művészekkel a személyesebb kontaktust és a sajátosabb találkozási lehetőséget. Nagy sikere volt Bálint András Inri című előadói estjének, Székhelyi József saját írásaiból való összeállításnak, vagy amikor Lukács Sándor a saját verseit adta elő... Ragaszkodunk ahhoz, hogy a közönség visszajelzésének eleget tegyünk. A hetvenes évek végén működött a Holló klub, de megszűnt. Ám lett helyette a most is funkcionáló Mozaik klub, ahol fiataloknak és felnőtteknek vannak táncházak, koncertek, baráti beszélgetések. - Mennyire ismerik a városban a Mozaikot? - Eleinte húszan, harmincan jöttek, ma már van, hogy száznegyvenen vannak. Egy hete szombaton country est és táncház volt. -És mit tud tenni az igazgatónő az irodalmi élet felpezsdítéséért? - Minden ősszel, az évad kezdete előtt munkatársaimmal átgondoljuk, hogy mi az, amit a színházban meg tudunk mutatni. Szisztematikusan törekszünk arra, hogy minden évben legyenek kötelező-irodalom feldolgozások, hogy minden évben találkozzék a közönség mai magyar szerzőkkel, s minden évben legyenek az egyre inkább megkívánt könnyű műfaj mellett veretes előadások. E mellett rendszeresen rendezünk versmondó versenyeket a diákoknak. Most, például a Föld napjára a természetről szóló versekkel lehetett pályázni. - Mi a helyzet a rétegigényekkel? - Azt gondolom, hogy nagyon széles kínálatot kell adnunk, s abban az értékeket meg kell mutatni. A múlt héten az Art Contact Kortárs Művészeti Fesztiválon Teában Hold címmel versek és zenék nyújtottak izgalmas szórakozást az érdeklődőknek. Tavaly Baka István Korinthoszi menyasszonya került bemutatásra, ami a város számára igen nagy értéket jelent... Ez olyan, mint a pedagógusok esetében a nevelés, ami a feladatuk is, ám hatékonysága nem nagyon mérhető, viszont aki ezt tisztességgel csinálja, jó indítást ad a gyerekeknek, akkor tesz valamit. - Nagy sikere volt a Szinkron bulinak - Számosan jöttek el, akik más rendezvényekre ritkán járnak el. Ez egy nagy kérdés a kultúrában, hogy a kevesebbeknek kell-e folyamatosan a jó minőséget biztosítani, vagy a sokaságnak? Mindkettő egyaránt fontos és soha nem szabad feladni azt az önmagunkkal szembeni elvárást, hogy minél több embernek biztosítsunk igen tág értelemben vett kulturális lehetőségeket. Arra is törekednünk kell, hogy azoknak is biztosítsunk ingyenes lehetőséget a házban, akik végképpen nem tudnak pénzt áldozni a belépőjegyekre. - Mit tudnak tenni, hogy a házba szelídítgessék a közönséget? - Egyrészt szívesen fogadjuk az ötleteiket, s ezt meg is szokták már. Például tegnap jött egy fiatalember, s azt mondta, fantasztikus ötlete van: Szakony Attilának van egy remek fotó-sorozata a jazz zenészekről. Még nem tudom, hogy mikor, de megcsináljuk ezt a kiállítást. De említhetek a közelmúltból is, például Kaczián Tibor belsőépítész kiállítása volt, vagy tavaly megkeresett bennünket egy szülő azzal az ötlettel, hogy a pécsi Művészeti Szakközépiskolában tanuló szekszárdi diákok mutatkozzanak be, s bizonyára emlékszik a márványteremben megrendezett kiállításra. Fontos, hogy a közönség érezze, hogy véleményt nyilváníthat, s azzal befolyásolhatja a programjainkat. A másik dolog, amivel becsábíthatjuk a közönséget, az a reklám. - Hány éve igazgatja a művelődési házat? - Hét éve. - Ráadásul az első női igazgató, s tegyük hozzá, hogy a város képviselő testületében ön az egyetlen nő, a Tolna Megyei Természetvédelmi Alapítvány Kuratóriumának is egyetlen nő tagja. Ennek van jelentősége, netán előnye, vagy hátránya? - Igazgatónak lenni nem könnyű, de úgy gondolom, hogy az ház stílusán ez bizonyos fokig érezhető. Női vezetőnek lenni azért nehezebb, mert a nők empátiás képessége általában sokkal erősebb, mint a férfiaké. Ezért nehezebb a következetes követelmény megfogalmazása, elvárása, ellenőrzése és behajtása. Ugyanakkor ennek a másik oldalon lehetnek hozadékai: könynyebben tud az ember együtt dolgozni a kollégákkal, több mindenre tudja serkenteni, bíztatni őket. Úgy látom, nem jobb és nem rosszabb a helyzetem, mint a férfi vezetőké, de hiszem, hogy ebben is a sajátos lehetőségeket kell kihasználni. -És a testületben? - A megszólításon - mert a leggyakoribb a „tisztelt uraim" - kívül más szempontokat is fölvet, hogy nő vagyok, hiszen más stílusban, talán finomabban beszélek, mint a férfiak. Ráadásul a hozzászólásokat nemcsak képviselőként, hanem pedagógusként és anyaként is hallom. - És milyen vezetőnek lenni anyaként? Ugye, két fia van? - Igen, az idősebb angol szakos egyetemi hallgató, a másik fiam gimnazista. Az a szerencsénk, hogy az én családom állandó Babitsba járó, a fiaimnak mindig volt színház bérletük, a nagyobb fiam táncolt a Bartinában, s mi a férjemmel és a barátainkkal együtt sok-sok év óta bérletesekként járunk a színházba. - Ezen kívül mennyi időt tudnak együtt tölteni? -Keveset, de mi rendszeresen kerékpározunk együtt a családdal és a barátokkal. Elkarikázunk Györkönybe, Sötétvölgybe, Gemencbe, Grábócra, Óbányára. A fiuk horgászni is járnak, de oda sajnos én nem jutok el. Mi minden évben együtt nyaralunk. Én azt mondom, hogy mindig meg kell teremteni a családdal való együttlétnek olyan időszakát, amikor abszolút együtt vagyunk. - Ki kövesse önt ezeken a hasábokon? - Szeretném, ha Andor Ágnessel, a Garay János Gimnázium negyedik osztályos diákjával beszélgetne. Ágnes az Ifjú tudor versenyen remek eredményeket ért el, meglepő témát választott és a Népfőiskolán tartott előadást. V.Horváth Mária