Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-09 / 14. szám

6 2000. április 2. Március közepén két hetet töltött Szekszárdon egy kb.30 fős olasz diákcsoport. Az apropót a Garay János Gimnázium szolgáltatta, mégpedig azzal, hogy bekapcsolódott az Európai Unió által támogatott Socrates Lingua E programba. A program célja az Unión belüli és a társulásra váró országok fiataljai között úgy hozzon létre kapcsolatot, hogy az egyszerre legyen egy adott tantárgyban (a mi esetünkben a fizikában) való elmerülés, nyelvgyakorlás (angol) és szórakozás. A project eredményeképpen pedig egy kis tanulmányokat-élményeket tartalmazó füzetecske jelenik meg várhatóan a tanév végén. A garaysták és az olaszok projectjének címe: Ezerarcú energia - Harmónia a természettel. A szekszárdi Garay János Gimnázium és a tennoli „Alfana" Líceum között létrejött ez a kapcsolat. Március 6-án érkezett meg a csoport, s kezdődött meg az ismerkedés. Ám a barátság ápolására csak percek-órák jutottak, hiszen az egy családi nap mellett rengeteg változatos programon vettünk részt, melyek témája néha csak kulturális, ám gyakran a projecthez kapcsolódó volt. A városnézésen túl az első napokban fontos, talán közös jövőnket megalapozó barátkozás, Magyarország és a magyarok kultúrájának megismerése történt. Meglátogattuk Budapestet, ahol a várban és a Parlamentben töltöttünk el egy napot. Az ópusztaszeri emlékpark és a Feszty-körkép megtekintése során is sok élménnyel gazdagodtunk. Ám nem csak szórakozásból állt a program - a paksi atomerőmű megtekintése, a pécsi kirándulás során a hőerőműbe történt „beugrás", valamint a gimnáziumban tartott előadások mélyítették tárgyi tudásunk. Legemlékezetesebbre decsi kirándulásunk sikerült, ahol a Művelődési Házban a gyöngyfűzés, a fazekasság és a tojáshímzés rejtelmeinek megismerésén kívül a néptáncból is kaptunk ízelítőt. Ám a két hét, ahogy jött, el is telt. A búcsú nem volt különösebben fájdalmas, hiszen tudtuk, hogy csak három hét választ minket el attól, hogy mi legyünk vendegek Termoliban. Mikor Önök e cikket olvassák, mi már lassan megérkezünk barátainkhoz... De ez már egy újabb történet... DoP EGYENISEGEK Mi az hogy Aluljáró? A választ Simon Levente és Boros Gábor adja meg. Péntek esténként ugyanis ők ketten vezetik a fent említett műsort az Alisca Rádióban. Két tizenéves srác, akiket barátság fuz össze, no meg a rádiózás. Péntekenként kilenc órától övék az éter, ahol az érdeklődő fiatalokat próbálják bevezetni a hip-hop világába. - Fiúk! Hogyan kezdődött ez az egész história? - Mindketten az 505ösbe járunk, osztálytársak vagyunk. Mint minden középiskolában, így ott is van sulirádió. Az Ady Suli Rádiót egy-két éve csináljuk. A csütörtök az állandó napunk. Idővel felvetődött: mi lenne, ha megpróbálkoznánk kicsit magasabb szinten? Veszítenivalónk nem volt. 1999. május 14-én volt az Alisca Rádióban az első önálló műsorunk. - A műfaj, amit képviseltek meglehetősen ritkaságszámba megy a rádiózás terén. Honnét szerzitek az információkat, a vendégeiteket; egyáltalán, milyen a struktúrája a „vállalkozásotoknak"? - A Magyarországon előforduló poplapokban szinte semmi nem található a hip-hop világából. Többnyire az Internetről jutunk hozzá a friss csemegékhez, illetve a személyes utánjárás alap az, ami működik. A tavalyi év decemberében voltunk Budapesten a Fila Rap Jam-en, ahol rengeteg tapasztalatot szereztünk és pár ismeretség is kötődött. Mi a rádióban egyaránt játszunk magyar zenét, absztraktot, külföldit. Soha nem ismételjük magunkat, hiszen ez a műfaj olyan gazdag hogy sokan nem is gondolnák! Sajnos a magyar zenék után bizony utána kell járni. Némelyik zenekarnak, együttesnek nincs stúdiója sem menedzsere. Szerencsére többekkel sikerült felvennünk a kapcsolatot és küldik a zenéjüket. A vendégeinket tehát így szerezzük. - Szerintetek Szekszárdon és környékén mennyire van feljövőben ez a stílus? - Szerintünk nagyon. Itt helyben a HIGH-LIFE és a HOSPITÁL például placcon vannak. Akár országos szintről is beszélhetünk. Egyébként a Zugban volt már közös bulink a HOSPITALlal. Tavaly novemberben került rá sor és érkeztek vendég szereplők Pécsről, Pestről. -A „nagy" rádió mellett mi a helyzet az ADYVAL? - Természetesen nem hagytuk abba. Ameddig lehet, szeretnénk folytatni. Nem felejtjük el. - Ha már a felkészülésnél tartunk, hetente mennyi időtöket veszi igénM be az Aluljáró? ™ - Ez teljesen változó. Ahogy éppen jön. Az a jó, hogy spontán és laza az egész tevékenység. Többnyire a műsortervezés az, ami a legtöbb időt leköti. De ez annál érdekesebb. - Mint tudjuk 1999. augusztusától a műsorotok kikerekedett egyórásra. Azaz, egyre tudatosabbnak tűnik a dolog. Később is szeretnétek ezen a pályán/téren foglalatoskodni? - Ez a tanulmányainktól függ elsősorban, de nem tartjuk elképzelhetetlennek. Ezt soha nem lehet előre pontosan megmondani, hiszen bármi közbejöhet. Mi örülünk, hogy most lehetőségünk van erre a hobbira, hisz talán mondható annak. Szeretnénk minél több fiatalt megismertetni ezzel a zenével. Mert megvan a maga kialakult kultúrája. Saját öltözet, néhol festészet. Csak ezt kevesen gondolják. Mi egyszerűen tesszük a dolgunkat és próbáljuk jól végezni azt. Panyi Zita