Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-09 / 14. szám

2000. április 2. 7 Szerencsére egyre több hír érkezik szer­kesztőségünkbe a különböző oktatási, ­nevelési intézmények azon próbálkozá­sairól, mi módon lehet fejleszteni, élén­kíteni a családdal való kapcsolattartást, aktivizálni az odajáró gyerekek szülei és az in­tézmény együttműködését. A Kinizsi óvoda út­kereső kezdeményezéséről egyre többet hal­lunk. Arról, hogy anyukák és apukák tevékeny­kednek együtt az ott dolgozó pedagógusokkal a gyerekek érdekében és egyben példát is mutat­barát környezet széleskörű tájékoztatás után a Kinizsi óvodára esett a választás immáron 7 éve. Ennyi idő eltelte után bátran merem mon­dani, hogy jól választottunk. A „kis" létszám miatt itt mindenki ismer mindenkit. A csoportok barátságosak, kellemesek, az óvónők ötleteitől, szorgos kezeitől mindig szépülnek. Eb­ben az óvodában minden a gyerekekért történik. Nagyon jó a kapcsolat a szülök és pedagógusok között, mindkét tábor nyitott a jó ötletekre, melyekkel a gyere­keknek szereznek örömet. Hajdúné Varga Andrea, nagycsoportos szülő Én röviden csak annyit mondhatnék, hogy a pedagógusok hozzáállásában ke­resendő a „dolgok nyitja". Ötletesek, kreatívak, segítőkészek és tudnak szeret­ni. Nem csak a gyerekeket, a családokat, a szülőket. Úgy gondolom, ez manapság nagyon fontos. Nekem a harmadik gyermekem jár ebbe az óvodába. A fiam 4. osztályos és még mindig „ haza jön ", ha a húgaiért jön az óvodába. András Zoltánné, kiscsoportos szülő va. Az óvodában rendszeresek a közös kirándu­lások, szüreti munkák, ünnepek előtti közös ké­szülődés, munkahelyek látogatása, kerti mun­kák, udvar-szépítés, közös szalonnasütések. A hírek felkeltették érdeklődésünket: mi lehet a nyitja a gyümölcsöző együttműködésnek a Ki­nizsi óvodában? A leghitelesebb választ az óvo­dábajáró gyerekek szülei adták: Gyermekeim óvoda választásánál fő szempont volt a nyugodt, családias közösség, a természet­Az óvodáról nincs több éves tapasztala­tom, csak szeptember óta járunk ide, de ez idő alatt is kiderült, hogy jó döntés volt. Az óvoda légköre családias, barát­ságos, szeretetteljes. A pedagógiai munka magas színvonalú, a lehetőségek adottak, hogy a gyerekek testileg és szellemileg megfelelően fejlődjenek. Meg kell említe­nem az óvodában dolgozó logopédus munkáját is, akinek nagyon sok köszönettel tartozom türelmé­ért, kitartó munkájáért. Az óvónénik kedves me­séi, megértő figyelmes gondoskodásuk, a közös kirándulások, a vidám farsangi bál, az uszodai órák, a teknős vásárlás és névadó verseny és még sorolhatnám a sok-sok emléket, ami elkíséri az is­kolába induló nagycsoportosokat. Szép emlékek­kel távozunk majd nyár végén és átadjuk helyün­ket a most óvodába készülő kicsiknek. Sós Tamásné, nagycsoportos szülő Véleményem szerint az itt dolgozó felnőttek mindent megtesznek azért, hogy gyerekek és szülök jól érezzék magukat ebben a közösség­ben. A mai rohanó világban jól esik néha leülni és együtt játszani, felszabadultan szórakozni és nyugodtan beszélgetni egymással -ez a Kinizsi­ben fontos szempont és élő hagyomány. Minden reggel nyugodtan megyek el dolgozni, mert tu­dom, hogy gyermekem a legjobb helyen van. Balla Mártonné, középsőcsoportos szülő Megyénk három sarkából három alkotó ör­vendeztette meg műveivel a megyeszékhely szépre és emberire fogé­kony közönségét. Stekly Zsuzsa Bony­hádról üde, életvidám, de emberi mélységekre leg­alább ennyire fogékony tűzzománcaiban anyagát meghazudtoló könnyed­séggel és biztos mester­ségbeli tudással, művészi erővel mutatja be a nő szemével látott világot. Reisz Tamás képei a hétköznapok rohanásából emelik ki és teszik csodá­latunk tárgyává sokszor a legegyszerűbbet, amelyre életünk taposómalmából alig figyelünk, vagy amit nélküle nem, vagy nem így látnánk. Gyurgyonovics Gyula polgári foglalkozá sára nézve juhász vállalkozó, szellemi atyjá­nak a valaha szintén juhász Sinka Istvánt és a szobrász Henry Moore-t vallja, mesterének Bakó Lászlót: mélyértelmű formái a valóság újjáérté­kelését mutatják. A három művész opti­mális egységként ható ki­állítását minden érdeklő­dőnek melegen ajánljuk. t-g­„Az ember me­legségre vágyik" „A kályhás szakmáért" Alapítvány 2000. április 14-19. között kiállítással egybekö­tött szakmai tanácskozást rendez Szek­szárdon a Művészetek Házában. A kályhás szakma hagyományainak ápolását és megújítását, fejlesztését egy­aránt célul tűző szekszárdi székhelyű civil szervezet „A cserépkályha múltja, jelene és jövője" rendezvénye szakmabeliek és helybeli érdeklődők figyelmére egyaránt számot tarthat. Az április 14-én (péntek) 10.00 órakor nyíló, s április 19-ig (szerda) megtekinthe­tő szakkiállítás sajátos színfoltját jelenti a Tolna megyei kályhás dinasztiákat bemu­tató történeti-néprajzi kiállítás. Az április 15-16-án megrendezendő szakmai ankét vendége lesz Péter Strassberger, a bajor kályhások egyesületének elnöke, a tanács­kozáson előadások hangzanak el a kály­hásszakma történetéről, a természetbarát fűtésről, technológiai kérdésekről, s ta­pasztalatcserére is alkalom nyílik. -njt-szg-

Next

/
Thumbnails
Contents