Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-02 / 13. szám

2000. április 2. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 EMLÉKKÉPTÁR A Szekszárdi Városi Televízió Naptár rovatában egy-egy percben idézi föl a megye és a város jelen, érdekes eseményeit, személyiségeit. Itt a Tisztelt Olvasó ezeknek a filmeknek a szövegét kapja kézbe kedvcsinálóul, tovább gondolásra - némi toldalékkal, ami már nem fért a képbe és időbe. 160 éve, 1840. március 17-én született Sopronban Bezerédj Pál, a magyar selyemtenyésztés megújítója. Atyja a Theresianumban taníttatta, Bajorországban pedig gazdasági főiskolát végzett. Nagybátyjától, Bezerédj Istvántól nemcsak a birtokot, hanem a haza önzetlen szolgálatának eszméjét is örökölte. A hidjai ősszövőszék megőrzött szerkezete 1880-tól már kormánybiztosként láthatta őt, aki nevezetes irodájából 37 évig ingyen irányítot«

|i világhírűvé fejlesztett selyemdolgozást. A felügyelőség központja a megyeszékhelyen új távlatokat nyitott a foglalkoztatásban, amelynek Bezerédj oly szívesen és oly sokszor volt érdeklődő szemlélője. Az itteni munkát öt világkiállításon ismerték el nagydíjjal, a század elején már a japánok jöttek ide a nagy titkot kifürkészni. Mindez jelentős jövedelmet hozott a filoxérától ínségben élő helybelieknek, akik az új, impozáns gombolyítóban és gubóbegyűjtőben szívesen dolgoztak. A rendezett tanácsú város mindezért 1909-ben Bezerédj Pált választotta első díszpolgárául is. (Ritka eset, ha valaki társadalmi állástól függetlenül minden rendűrangú ember tiszteletét kivívja. Bezerédj ilyen volt. Négyszáz mikroszkóp vizsgálta a selyempeték fertőzetlenségét, amelynek nyomán hosszabb és dúsabb selyemszálak óvták a bábokat, amelyek Saint Louistól Párizsig, Brüsszeltől Tokióig hódították meg a világot. S minő véletlen: Japánból éppen egy Suzuki nevű professzor érdeklődött itt. Mikszáth Kálmán Bezerédj valóságos belső titkos tanácsosi kinevezésekor írta: „Ő Felsége egy belső tanácsost nevezett ki. Egy tanácsost, akit a felismerhetetlenség szürkeségéből nem a kortesek..., nem a kocsik felé fogott népszerűség paripái vittek fel olyan magasra, ahonnan a trónról látható lenne, hanem millió és millió szép fehér hernyó fogta be magát a járművébe s szép lassan, nagyon lassan levontatta oda, éppen oda, ahova a többi eljutott, csak azzal a különbséggel, hogy a bogarai csúsz tak-másztak, nem pedig ő.") 125 éve, 1875. március 22-én a báró Jeszenszkycsalád Csibrákon ülte lakodalmát. A gazdag hagyományú lengyelmagyar barátság szálait vonták még szorosabbra, amikor a zenészek tüzel te díszes vendégsereg és a násznagy szerepét betöltő magyar parlamenti alelnök, Bánó József a mátkapárt, Jeszenszky Saroltát és gróf Poninski Lodzia Romuladot, a galíciai birtokost oltár elé vezette. Az örömapa, Jeszenszky Sándor, Csibrák, Murga és Jánosmajor birtokosa egyaránt örülhetett a hagyományos díszruhában megjelent lengyel rokonoknak, valamint a díszmagyarban pompázó hazai násznépnek. A hajdani fényes frigyeket méltán idéző lakodalom természetesen több napig tartott a két nemzet barátsága jegyében, de népünnepéllyel kijutott belőle a csibráki és környékbeli parasztságnak is. (Mivel az akkori egyetlen jelentősebb helyi újság, a Tolnamegyei Közlöny számai nem maradtak fenn, az érdekes házasság részleteiről a Fővárosi Lapok című szépirodalmi napilapból értesülhetünk. Más újságok talán többet is írtak, Budapesten tanuló ifjaink akár utána is nézhetnének. A Jeszenszky-családról Nagy Iván jeles művében olvashatjuk, hogy hazánk egyik legrégibb nemesi famíliája, amely a XII. századig vezeti viszsza őseit s Túróc vármegyéből származik. Kun László király mellett ott vitézkedtek a dörnkrúti csatában, amely aztán a Habsburgok felemelkedését tette lehetővé. Az 1888ban kiadott Főrangú családok című kötetből megtudjuk, hogy a vőlegény „a kowalowkai birtok tulajdonosa Galíciában", 1852. február 14-én született. E műből azonban az is kiderül, hogy Jeszenszky Saroltának nem lettek gyermekei és. 1886 májusában elhunyt - valószínűleg lengyel földön, hiszen a Fővárosi Lapok szerint odaköltöztek.) Dr. Töttös Gábor smmmo FAISKOLA Szekszárd, az 56-os út mellett a Deltánál Tel.: 74/412-051 Gyümölcsfák Dióoltványok Bogyósok Tuják, fenyők Borókák Ciprusok Díszcseijék Díszfák Kúszók Futók Rózsák ,Ct • Jé PARKTERVEZÉS - PARKOSÍTÁS Növényültetés, füvesítés garanciával Kínálunk még ágyásszegélyeket, vadászkerítéseket, virágládákat, virágfóldet, egyéb kerti fatermékeket, fenyőkérget, kerámiaedényeket I^KSTUDIO Húsvéti tojások, nyuszik, bárányok, szalvéták Nyitva: hétköznap 8.00 - 17.00 szombaton 8.00 -12.00 on derű 67. Pletykaper Azt szokták mondani, mindenkinek a saját foga fáj a legjobban, így van ez a pletykával is: amíg másokról szól, vagy továbbadják, vagy mosolyognak rajta, de amikor valaki közvetlenül lesz érintett benne, mindjárt másként viszonyul hozzá. A Tolnavármegye 1900. március 25-i számában, Monstre per címmel írt meg egy ilyen esetet. „Társadalmunk egyik köztiszteletben álló és kiváló állásban levő előkelő tagja ellen már hetekkel ezelőtt ostoba és gyalázatos pletykák keltek szárnyra, amelyek fölött minden jóízlésű ember megbotránkozott és egyszerűen napirendre tért. A megrágalmazott azonban annyira a szívére vette ezen hitvány és badar pletykát, hogy a bírósághoz fordult jogorvoslatét és a pletyka terjesztői közül többeket rágalmazás miatt följelentett. A megtartott tárgyalás során a terheltek egyhangúlag azt adták elő, hogy ők csak mint közönséges mendemondát adták tovább a hírt, és mindnyájan megnevezték az illetőket, akiktől a mendemondát hallották. A bíróság mármost mindezeknek a kihallgatását elrendelte, úgyhogy egyhamar nem lesz vége ennek a pernek, hacsak - ami kívánatos volna - a panasz visszavonásával be nem szüntetik a további eljárást. Ilyen kisvárosi pletykáknál ugyanis a bírósági beavatkozás megtorlásra nem vezet, mert az egymagában véve, ha valaki valamit szállongó hír vagy mendemonda gyanánt továbbad, büntetendő cselekményt nem képez, az pedig, hogy ki volt az első, aki a pletykát kieszelte és először mással közölte, legszorgosabb nyomozás mellett is kideríteni szinte lehetetlen. A bírósági eljárás tehát nemcsak, hogy nem vezet célra, hanem csak az igazi pletykagyártóknak szolgál gyönyörűségére. Az bizonyos, hogy Szekszárd, ha másban nem is, de a csúf pletykák terjesztése terén elölj ár.' Csoda-e ezután, ha Babits a Halálfiai című regénye végére odaírta: „ő bizonnyal nem hamisított váltót, s anyja sem szökött meg egy fiskálissal": biztos, ami biztos! Lanius Excubitor