Szekszárdi Vasárnap 2000 (10. évfolyam, 1-44. szám)

2000-04-02 / 13. szám

12 2000. április 2. MEGVÉTELRE AJÁNLJUK Könyvbe emelt szekszárdi aranycsapat A kilencvenes évek közepe felé nem a kordivat ultimátuma alapján vulkánszerűen tör felszínre futball okán a nosztalgia. Részint azért, mert megkezdődik a felnőtt szintű szekszárdi labdarúgás erőteljes hanyatlása. Másrészt pedig küszöbön minden idők legjobb szekszárdi csapatának, a NAGY DÓZSÁNAK negyedszázados jubileuma. Amikor az akkor nagyon is értékmérőnek számító harmadik vonalban a méltán fennkölten emlegetett NB II-ben bajnok lett a kéthetente négy-ötezer embernek rendszeresen szórakozást nyújtó NAGY CSAPAT. A helyi szinten korszakalkotó, többnyire a Lipovszky Csordás, Kalász, Freppán-Török nevekkel fémjelzett. Amely csapatnak meccsei valóságos népünnepélyeknek számítottak, amelynek közönség akkor sem pfujolt, ha esetleg becsúszott egyegy döntetlen, hovatovább vereség a magasabb osztályban, az NBI B-ben. Kevés olyan öregfiúk csapat van az országban, amelynek mérkőzéseit a szűkebb baráti körön kívül többen látogatnák szurkolók. A mi Dózsánk ezen ritka kivételek közé tartozott. Jól emlékszem a két évvel ezelőtti május elsejére. Több mint két évtizede felhagytak már az aktív futball-al Freppán Mikiék, ám az igazi hívek még mindig kijöttek miattuk több százan. Óriási dolog ez, párját ritkító empatikus kötődést sejtet vidéki viszonylatban, de akár még országos összevetésben is! (Nem vagyok benne biztos, hogy a WK győztes Albert-féle ferencváros old boy-ainak hasonló alkalomból fogant fellépése nagyobb közönséget vonzana. Pedig ők aztán veretes klasszisok voltak.) Néztem a „fiúkat" azon a május elsején, leperegtek az emlékezés időzónáján azok a meccsek, amelyeket hátulgombolós nadrágos kisgyerekként a stadionban végigélhettem. Hogy vártam a következő hazai meccset! Ahogy ez a valóban gyönyörű futballt produkáló csapat modellezte, megjelenítette valamennyi generáció képviselőnek a világ legnagyobb játékvilágát, a világ játékát. Valahogy így, vagy még ennél jobban csinálhatják a brazilok, vagy a világ élvonalába tartozó magyar nagyágyuk - morfondírozhattunk. A Dózsa, a szekszárdi a miénk volt senki másé! Néztem a „fiúkat" és töprengtem: vajon ki fogja megörökíteni a szekszárdi aranycsapatot, ki fogja az anekdoták, sztorik, tények, összefüggések szőlőszemeit szőlőfürtté alakítani, aminek sosem jár le a szavatossági ideje, mert örök becsű. Mint a sportújságírói új nemzedék tagja, kínálom önmagam is a témával, ám több mint ezer újságcikk megírása tapasztalatával is tartok tőle, hogy az az inteijú füzér, amit könyv formájában prezentálhatnék, olyan lenne, mint a legtöbb egy csapathoz kötődő feldolgozás, száz és unalmas. S ebbéli önmarcangolás közepette jelentkezik a NAGY CSAPAT szakosztályelnöke, Szentgyörgyi Kálmán bácsi lapunk hasábjain egy-egy nagy egyéniséget bemutató riport fűzésével. Hát ez az! - törtem ki ujjongva, amikor az „Öreg" újságírókat lekörözően avatott tollal, a riport minden műfaji erényével, a szeretettől, az empátiától áthatottan tud szólni a nagy korszak helyi tanúiról. Már akkor tudtam, hogy ez könyvet kíván, s a szorító anyagi gondok ellenére az is lett belőle. Köszönjük, Kálmán bácsi, köszönjük nagyváradi nyomda! Ezzel a remekművel tartoztunk önmagunknak és az utókornak. B.Gy. AZ ITTENI TRIATLON LEGALÁBB ANNYIRA VONZOTTA, MINT A SZŐLŐS TANYA ff Dinamic „i Hogy idősebb Sáthy Istvánt a triatlon elnyűhetetlennek látszó harcosát felfedeztem az elmúlt hétvégi szekszárdi úgynevezett felkészülési versenyen, ebben nincs semmi rendkívüli! A honi triatlonban meghatározó Budai XI még mindig versenyző trénere készül az új évadra, punktum... Ám, amikor a szövetségi elöljárók Czencz Péter országos főtitkár és Módos Emő a megyei szakszövetség vezetője elpöttyöntik, hogy a korát minimum egy évtizeddel meghazudtoló, a korosztályában a seniorok között világ és Európabajnok Sáthy úr akár már a jövő héttől a szekszárdi triatlon palántákat és a serdülőket edzi, ez már többeket felvillanyozó hír. A mende-mondákat megelőzendő mindjárt szögezzük le: nem Szabó Péter jelenlegi edző helyett, hanem mellette, ha úgy tetszik mellérendeltségben, de egy célért dolgozva. Vagyis: a szekszárdi Dynamic jövőbeni sikereiért. Mert a piramis csúcsán nincs gond, Szabó tette S athv litvánt János, Kroneraff Ági, Szilágyi Edit és még több a tágabban vett honi élvonalba tartozó triatlonista minden bizonnyal az idén is viszi a prímet, de mégis ott aggodalmaskodik a kérdés: mi van, ha ők eligazolnak, abbahagyják, vagy éppen felsőfokú tanulmányokba kezdenek. Látják, érzékelik ezt a Dynamic és a helyi szövetség vezetői. A sportágra fogékony gyerekek változatlanul jönnek a versenyekre, a 89-9l-es korosztály apróságai az elmúlt hétvégi idénynyitó versenyen is ott voltak, de ez egy dolog... Á lurkókat meg is kell tartani, a triatlonra rászoktatni, ez pedig edzőt, szakembert kíván. Ezt pedig Szabó Peti, mint a felnőttekkel továbbra is foglalkozó a praktizáló orvos triatlonista már nem tudja fölvállalni. Itt jön a képbe Sáthy úr, aki amúgy híve a triatlonnal foglalkozni kívánó sajtónak, de csak akkor kíván már bővebben megszólalni, ha már valami beindul. Ám ama témakörben, hogy miként kerül egy tősgyökeres pesti Szekszárdra? - nos erről azért „megnyílik". - A dolgok, ha úgy tetszik szerencsés egybeeséséről van szó. Én vágyom a vidéki életmódra. Most hatvanegy évesen vágyom egy tanyára, hogy hozzá kapcsolódó kertem, szőlőm legyen. - Noha a szekszárdi borvidék legalább olyan híres, mint triatlonban a Budai XI, de aligha ez motiválhatta... - Az az igazság, hogy Pest környékén a csillagászati árak miatt nem tudnék venni semmit. Itt Szekszárdon annál inkább. No, és a triatlon szakosztály felkérése, megkeresése is fontos szempont volt. Mindezt erősítette az a meglehetősen kellemes tapasztalat, hogy úgy tetszik élmény, amit az elmúlt másfél évtizedben az itteni versenyeken szereztem. - Akkor már most hírré röpíthetjük, hogy idősebb Sáthy István a szekszárd Dynamicnál? Azok a klubok, amelyeknél legalább egy évre előre láthatnak, ott már ezidőtájt megkezdődnek a tárgyalások a jelenlegi játékosokkal, nemkülönben a kiszemeltekkel. Különben a véletlen, a szerencse, vagy a szerencsétlenség lehet a sorsfordító. Mintahogy az volt a tavalyi évben Szekszárd két kirakat klubjánál, a KSC Szekszárdnál és a Ferropatent SE-nél egyaránt. Eme szeszélyesség, kiszámíthatatlanság elkerülése okán a háttérben már serénykednek a kézisek, kosarasok egyaránt, ám valamiféle konkrétumokról ezidáig keveset hallani. Mértékadó körökben regélik, hogy a politikailag jobban preferált kosarasokhoz meghatározó szponzorként visszatérne a Gemenc Volán. De nem olyan szponzorként, mint évekkel ezel^r Emiatt „ nem fáj a feje " a szekszárdiaknak, mert egy igazi, újnak számító nagy mecenással már előrehaladott tárgyalásokat folytatnak, s ebbéli értesülésünket a KSC elnöke - noha nem árulta el a cég nevét - nem cáfolta. Ha így lesz, akkor akár a PVSK újsütetű szabadlistásaira - Zsakuláról, Aniticsről és még Zsolnayról is hallani - vadászhatnak is a szekszárdiak. Hallani arról is, hogy mindkét klub tett vagy tesz kísérleteket a Bábolna Rt. szekszárdi származású vezérigazgatójának megszólítására. Versenyeznek, vagy közös stratégiával előszobáznak? - vetődik fel a kérdés. A kéziseknél jó hír, hogy támaszuk, alappillérük, a Ferropatent Kft. cáfolva egy korábbi „Kulisszánkat" mégis marad a csapat mellett, és... A spij^fc ág népes tábora reménykecNF hogy gyümölcsöző kapcsolat lesz a Cornexivel, valamint a Westel-lel is olyan megállapodás születik, mint '07-98 tájékán érvényben volt. Igaz, akkor szponzorilag is még más szelek fújdogáltak. - Ezt még ne írják le, mert még a beszélgetés közepén járunk, és van egy fontos feltételem. -Abban biztos vagyok, hogy nem anyagi kérdésről vitatkoznak. - Nézze, én csak úgy vállalom, ha segítenek az indulásban, elvisznek, bemutatnak az itteni triatlonos közegnek, segítenek az első tíz gyerek toborzásában. A többit én úgy, ahogy a Budai Vl-ben megoldom. -Apropó, mi lesz a BudaiXl-el? Mint „édesgyermekét", csak ilyen könnyűén ott tudja hagyni? - Minden bizonnyal nagy dilemmába kerültem volna, ha nem a nagyobbik triatlonista fiam venné át a stafétabotot tőlem... B. Gy.