Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-06 / 22. szám

1999. június 06. SZEKSZÁRDI 11 EMLÉKTÁBLÁK SZEKSZÁRDON A város köztéri szobrainak, épületdíszeinek és emléktábláinak néhány részben történt közlését az épületbelsőkben-elhelyezett megemlékező sorokkal folytatjuk. A Garay János Gimnázium bejáratánál álló táblán az iskola első világháborúban elesett tanárainak és diákjainak névsorát örökítették meg: A szekszárdi m. kir. állami főgimnáziumot végzett tanulók diákszövetsége a világháborúban elesett társaik emlékére közadakozásból készítette. Hősi halottak: Scharbert Vilmos tanár Csizmazia László Fricsi Konrád Kayos Károly Kiesztling Géza Pápé Gyula Abay Béla Csillag József dr. Gehring István Kovács László Lausehmann Ödön Pápé Lajos Balla Dezső Fábián József dr. Gunszt János Lehner Hugó Lipovszky Imre Salamon Lajos Balla Sándor Fischof Géza Horváth Ferenc dr. Wagner Lőrinc Mohai Sándor Siling István Benedek János Forgács Béla Járó István Kovács Jakab Müller János Szabó Sándor DULCE ET DECORUM EST PRO PATRIA MORI! (A latin mondás magyarul: Édes és ékes dolog a hazáért meghalni!) A Városháza kapualjában elhelyezett díszes emléktábla 1956 helyi eseményeit és szereplőit idézi: Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban, október 30-án a város polgárainak lelkes akaratából alakult meg Szekszárdon a 100 tagú Nemzeti Bizottság és annak elnöksége Dr. Tóth Lajos elnök Dr. Saárossy István és Töttös Pál alelnökök, Bánhidy Gyula, Bencze József, Bóvári Lajos, Budai Mátyás, Csuka Ferenc, Főglein Ferenc, Dr. Hadnagy Albert, Heidt Dömötör, Hradek Lajos, Ormoshegyi Zoltán, Siklósi Lajos, Szakály Ferenc, Szántó Ferenc, Vesztergombi Antal elnökségi tagok. ^ Nemzetőrparancsnok: Székelyhídi Géza P A szabadság lángja csak 1956. november 4-ig loboghatott, de minden tevőleges résztvevő emléke örökké élni fog. Az evangélikus templom kapuján belépve Németh Gyula lelkész portréjával ékesített megemlékező sorok olvashatók: Krisztus szolgája evangélikus egyházközségünk első lelkésze NÉMETH GYULA 1882-1965 Félévszázados áldozatos munkássága idején alakult a gyülekezet 1908-ban és épült fel templomunk 1928-ban. Hálaadással a gyülekezet. + „Emlékezzetek meg lelkipásztoraitokról, akik Isten igéjét hirdették nektek: Figyeljetek életük végére és kövessétek hitüket.!" Hebr. 15. 7. • A régi szekszárdiak csak Zöldkeresztként emlegették azt a Vörösmarty utca 7. szám alatti épületet, melyet a Polgármesteri Hivatal szociális ügyeket intéző irodája lakja. Az előcsarnokban emléktábla fogadja a belépőt: A szeretet és egészségház épült az Úr 1940. évében, a M. Kir. Belügyminisztérium, Tolna Vármegye cs Szekszárd M. város közönsége anyagi támogatásával, vitéz Vendel István polgármestersége alatt. Tervező: Telepy Miklós építészmérnök. Vállalkozó: Diczenty László építőmester. Építési ellenőr: Haidekker János városi főmérnök. (Mutshembacher) Ismereteim szerint megsérült, és ezért ideiglenesen elkerült a helyéről az az emléktábla, amelyet a hajdani Pénzügyi Palota, ma a Tolna Megyei Önkormányzat épületének sarokoszlopán helyeztek el, több mint fél évszázada. Pótlását is segítendő, álljon itt az eredeti szöveg: Ezen a téren áldozták életüket a magyar nemzet szabadságáért 1919. augusztus havában Aranyos György Kovacsics György Bertók Róbert Kovács Sándor Bertók Róbertné Kecskés Ferenc Bencze Ferenc Mautner Gyula Csébi József Oszkó László Csébi László Prantner János Deák Mihály Soós Sándor Gróf Pál Dr. Táncos Vendel Wachtl Károly Gábor Dicsőséges haláluk emlékére állította, a vértanúság színhelyét örök idők emlékezetére Mártírok terének nevezte Szekszárd város közönségének kegyelete. 1947. X. 31. Kaczián János ÍM- '' jWySp • - iMB Iskolalátogatás faluhelyen... ... vagy a tíz filléren vett felele

t címmel a Tolnamegyei Közlöny 1916ban mosolyogtatta meg olvasóit Sió álnevű munkatársa jóvoltából július 2-án. Az egykorú cikkíró ugyan mentegetőzött, hogy háborús időkben humorizál, de alighanem ráfért eleinkre egy szusszanás, amikor elfelejthették nehézségeiket. Mindössze annyit kell még tudnunk az eset jobb megértéséhez, hogy akkoriban minden év végén sorsdöntő vizsga volt, amelynek legfontosabb tantárgya a vallás- és erkölcstan... „Iskolalátogatáson volt egyik plébánosunk a sz..i vegyes iskolában. A nebulók illedelmesen fogadták a látogatót, aki többek között azt a kérdést intézte a hittan óra alatt a növendékekhez, kit kell mindenek fölött szeretnünk a földön

? Néma csend lett a felelet helyett. A plébános felszólít három-négy nebulót, de csak nem kapott kielégítő választ. Hogy jobb kedvet adjon a növendékeknek, kivesz a zsebéből egy tízfillérest s azt felmutatva odaígéri annak a nebulónak, aki a kérdésre meg tud felelni. A tízfilléresnek megvolt a hatása; a hátulsó padban egy göndörhajú gyerek keze emelkedik a levegőbe, erősen billegteti az ujjait, hogy kész a felelettel. A papnak öröm sugárzott az arcáról, odamegy a fiúhoz, megismétli a kérdést: kit kell mindenek felett szeretnünk a földön? - A mi Urunk Jézus Krisztust! - hangzott a helyes felelet. A plébános megdicséri a fiút, átadja neki a tízfillérest s aztán további szorgalomra inti. Már már távozóban van a pap, de még egyszer viszszafordul a fiúhoz: - Mondd meg csak, hogy hívnak, kisfiam? - Kohn Dávid, tisztelendő úr kérem!" Biztosan ugyan nem tudjuk, ki lehetett Kohn Dávid, de aligha volt római katolikus, igaz, ez a jutalomnál nem is volt kikötés. Ráadásul könynyen lehet, hogy az eset tényleg megtörtént: Szedresben még az 1937. évi adattár szerint is volt Kohn nevű vegyeskereskedő. Lanius Excubitor