Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-06-06 / 22. szám

/ SZEKSZÁRDI 12 VASARNAP 1999. május 30. FiitballőrUIet a köbön Hova ment a Real elnöke - Hova, hova? - kérdezi az útleveleket rutinszerűen átnéző tiszthelyettes a Ferihegy II terminálon a mögöttünk nyomuló feltűnési viszketegségtől szenvedő csoport testes vezérétől. - Barcelonába a BEK-döntőre - jön a válasz a legnagyobbtól, a legizmosabbtól, aki a futball, de elsősorban Fradi-berkekben járatosnak igencsak ismerős lehet. Ha máshonnan nem, akkor a gól-gól című műsor december 20-i adásából biztosan. Ő volt az aki a Fradi-Újpest szurkolói békéltető tárgyaláson a zöld sasokat képviselte. Aki az eddigi zöld-lila atrocitások ellenére ígérte: legközelebb nem feltétlenül lesz balhé. Már ott a tranzitban is irigyeltekké váltak a mintegy tucatnyi magyar különítmény tagjai. Merthogy van jegyük az év mérkőzésének titulált Bayern München Manchester United Bajnokok Ligája fináléra! Mindenkinek persze nem lapul a zsebében a jegy, de ha már belelovalták őket az egyik magyar utazási irodánál, hogy ott lehetnek a spanyol futball egyik legnagyobb szentélyében, a barcelonai Nou Campban, akkor... Nem érdekes az, hogy az UEFA a meccs előtti napokban kitört jegymizéria miatt drasztikusan csökkentette a semleges országok szurkolóinak ígért jegyszámot. Ők a magyar „áldozatok", ha a fene fenét eszik is, kiutaznak Barcelonába, és ötszázmárkás középárfolyamon - a fekete piacon - valahogy jegyhez jutnak. Kétségtelenül a tehetősebb futballhívők közül valók ők, akik summasummárum közel kétszázezres kiadást is megengedhetnek maguknak, hogy elmondhassák: voltam a Nou Campban, a kontinentális futball ezévi csúcsán, ott voltam Smeichel, Berchkam, Giggs, illetve a Mattháus, Effenberg, Basler közelében. Félúton, a régebbi Párizstól igencsak távoli hangulattal légi kikötőben már igazándiból semmi sem emlékeztet a fináléra, de a futballra sem. Hol van már a tavalyi francia vébé mindenre kisugárzó hatása?! Aztán, várakozván az Air Francé újabb gépére, feltűnik három jól öltözött nagyköveti eleganciájú idősebb úriember. Nekünk újságíróknak sem különösen gyanúsak a fentebb említettek, ám a szintén velünk Barcelonába tartó volt újpesti válogatott kapuvédőnek Szendrei Józsefnek felettébb. Naná, hogy a több évig a spanyol élvonalban védő útitársunk felismerte a főurat, aki nem volt más, mint Lorenczo Sanz, a tavalyi BEK-győztes, a Barcelona ősi riválisának számító Real Madrid elnöke. Vajon hova tart a Real elnöke - vetődik fel bennünk. Talán oda, ahová mi - nyugtázzuk, ám spanyol „szakos" útitársunk cáfol: „Az, hogy megint a katalánok a bajnokok alig elviselhető neki. íme egy nyilatkozata: „Újból nem spanyol fóldre került a bajnoki cím." Most ugyan a bajnokok Ligájáról van szó, aminek a Real a címvédője, és az odahaza nagy rivális katalánok a mostani kiírásban előbb elbúcsúztak mint a madridi királyi fehérek, így a Bayern és a Manchester óhatatlan reflektorfénye okán igazán szunnyadhatna az ellentétek parazsa, de élek a gyanúperrel Sanz úr ha valamikor akkor most nem fog élni az UEFA-által biztosan gondosan elküldött VIP - kártya lehetőségével. Mert spanyol földre érve a már idő előtt megszerzett bajnoki címüket ünneplő katalánok tömegével is találkozik az ember. Amint hírlik, a ceremóniájuk több hétig is eltarthat. Számukra elhanyagolható tényező, hogy százéves centenáriumuk évében a Nou Campban nem csapatuk a BL-finálé egyik résztvevője. De elnökük Josip Luis Nuneznél is ez értékrend: fő a spanyol bajnokság, a többi nagyságrendekkel hátul kullogva csak ezután következik. Barcelona, május 26 délelőtt tíz óra. A még enyhe kis túlzással belvárosainak számító Nou Camp maximálisan felkészült a szurkolói áradat fogadására. Mindenekelőtt elkülönített egymástól távoli a szekszárdi piactér többszörösét kitevő parkolót fedezünk fel. így egészen más irányból egészen más kapun hat be a stadionba a dominánsan pirosfflP burkolódzó csapatonként húszezres csoportokba szerveződött szurkolósereg. A maradék tíz-tíz ezer majd a meccs előtti órákban egyénileg érkezik. Ám ez a fajta, mindenkinek például szolgáló elővigyázatosság ezúttal túldimenzionált. Mindkét tábor igazolja előzetes békés hírét: bizonyos csoportok a coubertini eszmének újfent érvényt szerezve („Béke vagy te sport") egymásba gabalyodva, egymás közt elvegyülve járkáltak vagy éppen heveredtek le a stadion környékén. Némi pikirtséggel azért megjegyezzük, hogy az önfeledt szurkoláshoz, a meccs élményének befogadásához ilyen irdatlan mennyiségű sör (németek), és letaglózóan kemény tömény /angolok/ azért nem szükségeltetik. Vagy talán én lennék tói finnyás? Időközben jelt adnak magukról. A házigazda spanyoloknak szánt jegykontingensből ötezret - csaknem a felét - felvásároló jegyüzérek. Legfelülre ötszáz, középmagasságban hétszáz, a VIP-hez, sajtóhadállásához közeliek ezer. Arra, hogy dollárról vagy éppen márkáról van-e szó, látva nem komoly érdeklődésemet nem kapok választ, de mindkét ese^^ ben egy átlagdrukker pénztárához viszonyítva hatalmas összegekről van sz^P Éppen ezért örül egyik honfitársunk, amikor mindössze negyvenezer pezetáért (hatvanezer magyar forintnak megfelelve) kínálnak neki jegyet. Aztán a sajnálatos sztoriról már csak bent értesülünk.: középkorú honfitársunknak egy nagyon könnyen kiszűrhető hamis jegyet adtak el - nem is annyira olcsó árfolyamon. (Folytatjuk) Kulissza Meglehetősen gyér azoknak az egyéni sportágakban készülő szekszárdi versenyzők száma, aki az elkövetkezendő hetekben, hónapokban nívós nemzetközi versenyeken vehetnek részt. Gyaníthatóan az atléta reménység Németh Máté és néhány feltörekvő triatlonistán kívül másnak nem igazán lehet sansza. Talán még az országos érdeklődést kiváltó fiatal szekszárdi kosaras tehetségnek Császár Andreának. De ő körülötte olyannyira nagy a sürgés-forgás, hogy nem igazán lennénk meglepve, ha már ősztől valamelyik nagy klub - a PVSK-át rebesgetik - lecsapna a jövő centerének aposztrofált szekszárdi lányra. Éppen ezért felettébb szurkolunk, a Szekszárdi Asztalitenisz Klubnak, hogy az országos negyedik felnőtt női gárda találjon forrást arra, hogy elindulhasson az általa kiharcolt rangos kontinentális vetélkedések egyikében. Mert már tavaly adva volt a sansz az indulásra, a második számú kontinentális kupában az ETTU-ban, de Sáth-mester akkor nagy dillemába került, és az anyagiak behatároltsága okán inkább a csapatépítésnek adott egy újabb sanszot. Vélhetően most is dillemában lehet, hiszen nem mondott le arról, hogy egy ászt igazoljon, ugyanakkor ott van kihívásként megint a nehezen kalkulálható, de biztosan nem kis költségvetést igénylő ETTU kupa. Am, mint hírlik: a láthatáron egy elfogadhatónak tűnő közbülső megoldás. Elképzelhető, hogy a szűkebb női elitbe tartozó szekszárdik besorolást kapnak a nívós magyar-szlovák-cseh-osztrák- külön bajnokságba, amelyet Szuper Ligának hívnak, amelybe három évvel ezelőtt - Sáth Gyula nagyszerű csapatépítő munkájának következtében - már belekóstolhattak a szekszárdiak. Ez ugye hosszabb távon és viszonylag költségkímélő módon prezentálná a nemzetközi megméretést. És nem utolsó sorban: lenne folyamatosan hírnöke a szekszárdi csapatsportnak valahol Európában. Csak valahogy bírja el ezt is a pinpongos eklézsia. €