Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-10 / 1. szám

8 r SZEKSZÁRDI YASAIÍWI* 1999. január 10. o 10.000 km sportrepülőgéppel... „El kell mennem Amerikába!" Mert mi „fityfene" az, átugrani az ifjabbik földrészre, átvenni egy kis 2 motoros luxusrepülőgépet, levizsgáztatni „amerikaiul

1', majd levizsgázni rá szintén „amerikaiul", aztán beleülni /ez mehet magyarul is.../ és nekivágni annak a „csöppnyi" Atlanti óceánnak, annak a „pirinyó" 10 ezer kilométernek... hisz ennek a kis csodagépnek 260 km/óra a maximális sebessége... és ugye a maximálison nem igen utazgat az ember... Mindezt nem egy bimbófakasztó májusban, hanem bimbókat fagyasztó télben... Nyugi kérem, mert mindez már megtörtént pontosan öt esztendővel ezelőtt! A Szekszárdon született, Garayban érettségizett, jelenleg MALÉV pilóta, az őcsényi repülőtér egykori növendéke, Szentgyörgyi György volt a gép pilótája. Most már még a babonás is meg meri írni ennek a nem mindennapi útnak, nem kacifántos, de nem is túl egyszerű történetét. Irány Amerika A hatalmas Boeing 767-es 1993. december 8-án 9 órakor magabiztosan röppentett bennünket a ködös, nyálkás, fagyos „földszintről" a felhők fölé - a szikrázó napsütésbe!... Az Alpok csúcsai élményt nyújtó látványa után egyszercsak minden kizöldült... Rómában 18 fok meleg volt. Napsütés! Kék tenger! „Gépápolás" és új utasok felvétele után már neki is rugaszkodtunk a 9 órás útnak Franciaország-AngliaIrország-Izland-GrönlandBoston-New York útvonalon... Meglepően felhős volt az idő. Filmeket néztünk, 6-7 zenecsatornából válogathattunk. Kétszer étkeztünk. Leszállás után hosszú sorba kényszerülve vártam a Bevándorlási Hivatal előtt. Két kérdés és válasz után 8 hónapra kaptam beutazási engedélyt. A reptér -NEWARK- iszonyatos méretű! Több mint 100 beszállókapuja van s ebből többnek van Á/B változata is... Később kiderült, hogy csatlakozó gépem „műszaki okok miatt" csak reggel fog indulni... A Légitársaság mindenkinek adott „tisztasági" csomagot és szállodát. Nekem még enni sem volt erőm. Megfürödtem, kiborulva lefeküdtem és „Szerbusz Amerika" jelszóval már aludtam is... Gépem fél 9-kor indult Burlingtonba. A forgalom akkora volt, mint a Keleti pályaudvaron karácsonyi csúcsidőben! Biztonsági vizsgálat után 25 perces csendes gurulás a starthelyre... /Méretek!!!!/ Három pár gép állt egymás mögött felszállásra várva. /Mindenki percre felszállt/ Amerikai George /későbarra megy, az lezseren meglökdösi kicsit. A salátakölteményt az üzletből hozzák. Ja és két garázs is ott szerénykedik még a telken. Ezután minden nap „megkínált" valamilyen rendkívüli élménnyel. Az egyik reptéren 20 computer működött. A világ összes meteorológiai adata rendelkezésükre állt! Pillanatok alatt mindenkit kiszolgálnak! „Töltik" a reptereket adatokkal... Másik alkalommal sétáltam egyet Burlingtonban. Nagy tér, négy belefutó utcával. Ez nem újság. De mindegyik „Stop-táblás"... Mondták - az először érkezőnek van előnye vagy jobb kézszabály van... A forgalom zökkenőmentesen biekben csak -G.!/ barátom várt a reptéren. G.-nak szép nagy háza van „kétfutballpályányi" területen, 6-7 lakószobával, „egyteres" étkezőkonyha-nappalival. Ennek az „egyteresnek" nem egészen a közepén széles, hosszú asztal áll. Kevesebb mint fele konyha és főzőlap! Erre csak „rácsapják" este a vacsora sütnivaló husikáját és aki éppen gyors! /Úristen, mi lenne így a Kálvin-téren.../ viszont, ha egy repgép pilótafülkéjében találnak egy LEJÁRT térképet - szigorúan büntetnek!... Az AZTEC Egy-két nap után elindultunk átvenni - amiért jöttem az AZTEC-ot! Burlingtonból (Vermont állam), átrepültünk Newark repterére (New York állam.) Itt átszálltunk - irány Cincinnatti (Kentucky állam). Innen egy jó barát autóval átszállított bennünket Cincinnatti másik repülőterére (ez már Ohió állam)... éiájí állt Ő A GYÖNYÖRŰlP GES GÉP! Papírok átadásaátvétele. Ebéd, majd repülés haza. Kigurulás közben vettem észre, hogy baloldalon nincs fékünk... Vissza a hangárba! Egyórányi matatás... Van fék! Mehetünk! A gépben kellemes meleg. A finom kis motorok fenségesen duruzsolnak. Most van időm „kitalálni" hogyan is működik az a fránya kis „robot"? A „kíváncsi" jutalma a siker! Most már csak nézegetünk, mert „Robi" dolgozik... Fenn a csillagok, lent a városok gazdag fényei. Mert nem mondtam még, hog^^; „egyszerűség" kedvéért siWPben ballagunk hazafelé... Leszállóhelyünk megközelítésekor „kiforgatnak" bennünket, mert hátul jön egy óriásgép! Semmi gond! Van itt másik pálya - ugrás oda! Aztán mi is, meg gépünk is tankol. Már mennénk is tovább, de nem tudjuk kinyitni kis repgépünket. Hiába nyitja a kulcs a zárat, a kilincs nem mozdul, mert belül az a fránya kis gomb le van nyomva... Bizony... G. barátom amolyan Bud Spencer alkat, tehát arra, hogy a csomagtéren át előrefúrja magát a pilótakabinig, nem bizonyult alkalmasnak... Itt veszem első ízben hasznát „deli-termetemnek"... bekúsztam és kinyitottam, amit kellett... i