Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-01-10 / 1. szám

1999. január 10. r SZEKSZÁRDI VASARMAP 9 Másnaptól megkezdődött kiképzése gépnek és pilótájá­nak... „Indulás" „egyik motor rán „kiharcolta" magának ez a kis aranyos a „szárnytan­kok" cseréjét... Négy újat kel­leau , „másik motor leáll", „átesés", „leszállások", „fel­szállások", „elhárítások"... Magyarul: izzadok mint a ló... G. egy elektromos cégnél dolgoztunk két órát, majd irány a reptér: Portland. Ez Maine állam egyik reptere közvetlen az Atlanti óceán partján! Hát a „látás" ezer ki­lométeres észak felé Kanada feléig... a rádió „szélnyirást" jelez és a finálon lévő gépek egymás után jelentik a külön­böző erejű turbulenciákat. Ilyen dübörgő, viharos oldal­szélben csináltuk mi is a meg­közelítést és a leszállást... ^ A helyi FAA hivatalban ma­gyar papírjaim alapján egy kérdőívet kellett kitöltenem. így minden papíromat „ame­rikanizálták". az irodában számítógépek tömkelege. A légkör barátságos, amolyan „pilóta-légkör". Mese az elő­fordult balesetekről... Izmo­sodjon a kis magyar lelke... Ezután öt napon keresztül, napi 10-12 órában MUNKA és MUNKA az én kis gépe­men... Fel kell készítenem egy „ÉVES ÁTVIZSGÁ­LÁSRA". Ez lesz az alapja az „EXPORT LÉGIALKALMASSÁGI" vizsgának!... Ezenkívül akad egy kis „su­nyi" ok is... át kell repülnie az Atlanti óceánt... hiába, no ez is szempont... mert „AZ A vizsga a vizsga"... Ennek so­lett rendelnünk! Közben há­rom is műszer is beépítésre került... s.k.... A karácsonyi hangulat idő­közben szinte észrevétlenül eluralkodott, de én 24-én dé­lig kitartottam „hangár nevű műhelyemben"... Aztán „átfürdetése testnek és léleknek" lett a következő műsor. kai! /Még én - az idegen - is háromszor kerültem sorra... Rendkívül kedves, hangula­tos ez az üdvrivalgás... Este vacsora közben G. fia pohárköszöntőt mondott. Egyszer csak egy lélegzetvé­tel közben bejelentette, hogy nősül... /arája ott ült mel­lette.../ aztán mintha misem történt volna folytatta „az ősök illető méltatását" és könyvelte el az ősök öröm­puszijait... A Karácsonyt is „átvészel­vén", újabb kemény munka­napok jöttek. Ezek egyikén, ragyogó, száraz időben mí­nusz 40 fokos hidegecske kö­szöntött ránk. Olyan volt ez, mint egy tévesen beállított mélyfagyasztóban. Ha vissza­megy az ember a lakásba, úgy érzi aszalt szilva telepedett a feje helyére.... Viszont: 28-án KÉSZ a GÉP! A NAGY PRÓBA napja kö­vetkezett! megtankoltunk, orvosi műszereket gyártó cégnél. Ez a cég 3 személyes, de még Japánba is szállít mű­szereket. Pár órát dolgozhat­tam itt... tehát kezem nyomán lehet, hogy valahol Japánban felordít egy kis sárga ember­ke... ha netán hibáztam.../ szinte kizárt persze!/ Szilveszterkor felkereked­tünk az én kis gépemmel New Yorkba. Ezúttal Long Island „Republic" repterén landol­tam. Egyébként New York „városka" területén 15 db nagy repülőtér van. Ide kijött elénk G. anyósa autóval és el­mentünk hozzá szilveszterez­ni. Semmi parádés nem tör­tént. Bugyuta műsorok a TV­ben. Vacsora egy étteremben. Éjfélkor egy kis bohém pezs­gőzés. Aztán aludni tértünk... Újév napján az utcákon egy árva lélek sincsen. Mindenki autóval döcög... A reptéren tankolás és „huss..." New York akkora a levegőből ­Amerikai Karácsony G. mamája egy 1800-as években épült faluban lakik, egy közel 200 éves faházban! mely azóta nem igényelt nél­külözhetetlen tatarozást /Hát ezt ugyancsak jól megfabri­kálták a lelkes elődök.../ Itt karácsonyoztunk kb. tí­zen. Egyszerű - a háziasz­szonyt nem kifárasztó - va­csora volt. Sonkával, egyéb húsokkal, süteményekkel és finom borokkal. Valami rend­kívül bohém, kedves, anekdo­tázó hangulat volt ennek a va­csorának pompás körítése... másnap reggel a svédasztalos reggelit toporogtuk körül, majd egy valaki odaült a ka­rácsonyfa alá és a rengeteg íz­lésesen csomagolt ajándék közé /mely egy jóforgalmú magyar bolt teljes ajándék­készletének megfelelt/ és egymás után szólította, adta át mindenkinek az ajándékát. Azonnali kíváncsi bontás nagy közös örömkiáltások­hogy kipróbáljuk. Aztán kide­rült, hogy megint kizártuk magunkat... ráadásul a hátsó ülés ki volt-belülről-támaszt­va... nyilván csak azért, hogy talányosabb, érdekesebb le­gyen számomra a behatolás Gyönyörűen repült a gép! Minden jól MŰKÖDÖTT! Ilyen repülőgép - NINCS IS... /„Szerelem... szerelem" szép magyar népdal jut e so­rok bütykölőjének eszébe.../ G. barátom heti két napon fejlesztési munkát végez egy mint Magyarország. Készülődés a visszaútra Másnap a rádió „ürömhírt" mond: éjszakára megjön az évszázad havazása. Mindenki tömje meg a házát élelemmel, vegyen elemeket, akkumulá­torokat és „imádkozzon"... /milyen jó nekünk, hogy ép­pen egy jó kis 10 ezer km-es útra akarunk indulni.../ folytatás a 11. oldalon I

Next

/
Thumbnails
Contents