Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-11-07 / 39. szám

1999. november 7. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 5 Ez évben ünnepelte megalakulásának huszadik évfordulóját a Szekszárdi Kertbarát Kör, melynek munkáját, szakmai és emberi közösségteremtő és -formáló tevékenységét augusztus 20-án Közjóért kitüntetéssel ismerte el a város közgyűlése. A kis közösség múltját eddig is nyomon követhették az érdeklődök, mi ezúttal inkább a tervekről, a soron következő vállalt feladatokról kérdeztük a Kör vezetőjét, Ferenc Vilmost - A Kertbarát Kör folyamatosan és ma is 50-60 fős tagsággal tevékenykedik, akik közül sokan már az alapításnál is itt voltak. Tulajdonképpen kikből áll a tagság, és mi tart öszsze ennyi embert két évtizeden keresztül? — Amikor megalakult a Kör, hasonló szakmai szervekészülnek. Ezekben visszatérően szerepelnek metszési bemutatók, minősítő borversenyek, aktuális előadások a termesztés - fajta - növényvédelmi témakörből, ahol az érdeklődők választ kaphatnak kérdéseikre. Az eltelt évek során kapcsolatokat építettünk ki más kertbarát körökFerenc Vilmos átveszi a kitüntetést zet nem volt. Hiányzott a gazdáknak egy olyan fórum, ahol szaktanácsot kérhettek volna, ahol szakmai, szemé^Ves és egyéb dolgaikat megoeszélhették volna hasonló érdeklődésű társakkal, szakemberekkel. Talán ezt a vákuumot éreztük meg annak idején, amikor több mint 50 fővel megalakítottuk a Kertbarát kört. - Mit jelent ebben az esetben a szakmaiság? - Eves programjaink éppen a szakmaiság igénye alapján kel, ma már nemzetközi kapcsolataink is vannak. Sokan jönnek hozzánk, legutóbb éppen Pápáról, Pécsről, Bicskéről, Temerinből. Ilyenkor elmegyünk egy-egy kertbaráthoz, megnézzük szőlőjét, ültetvényét, borkóstolót tartunk. Emellett persze a várost is bemutatjuk, kulturális programot is szervezünk az idelátogatóknak. - Mik a következő terveik, feladataik? - Minden évben igyekszünk valami újabb és újabb ötlettel előállni. Most azt tervezzük, hogy összeállítjuk az évezred Bikavérét. Ehhez minden tag ingyen felajánl legalább öt liter bort, természetesen minősítés után. Ezt lepalackozzuk, címkézzük, lesz egy jelképes értéke. Forgalomba nem kerül, esetleg majd csak évek múlva, ha egyszer úgy dönt a Kör vezetősége, hogy valamennyit elad belőle. Másik nagy tervünk, hogy meghirdetjük a Kertbarát Körök országos borversenyét. Ilyen eddig még csak egyetlenegyszer volt, akkor mi, szekszárdiak voltunk a szervezői, azóta sem merte más felvállalni. Hogy még nagyobb legyen a tét, nemzetközi kékfrankos borverseny lesz ez, mert a hazai termelők mellett a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával egyeztetve meghívjuk azokat a szlovák, osztrák és horvát termelőket is, ahol a fajta ismert és elteijedt. Reméljük, nagy érdeklődés lesz. Úgy gondoljuk, ezt a versenyt három- vagy négyévenként rendezné Szekszárd, a közbeeső években más ország. - És miért éppen a kékfrankosok versenyeznek? - Magyarországon, illetve a mi borvidékünkön ebből a fajtából van a legtöbb. Szekszárdot kikiáltották az egyik legjobb termőhelynek. Menedzselni kell ezt a fajtát, és mi reméljük, komoly marketing értéke lesz ennek a rendezvénynek. Vdud Rendőrségi felhívás A Szekszárdi Rendőrkapitányság Bűnügyi Osztálya eltűnés miatt rendelte el országos körözését a képen látható FÜRI IVETT 13 éves Területi Gyermekvédelmi Szolgálati gondozottnak, aki otthonról 1999. szeptember 23-án ismeretlen helyre távozott és azóta életjelet nem ad magáról. Személyleírása: kb. 178-180 cm magas, vékony testalkatú, barna szemű, feketére festett rövid hajú. Ruházata: fekete nadrág, lila pulóver, sportcipő. Kérjük, aki az eltűnt kislány tartózkodási helyével kapcsolatban bármilyen információval bír, jelezze azt a 107-es, a 112-es vagy a 06/74/501141-es telefonszámok bármelyikén, illetőleg személyesen a Szekszárdi Rendőrkapitányság Megelőzési Osztályán (Szekszárd, Várköz u. 4.). Őt dicsérem én, korunk bátor emberét, aki legyőzi a kicsinyes akadékoskodást, és végre neki mert állni kivágatni/kivágni azt a Keselyűsi úti eperfasort, amely 115 éve rontja közérzetünket. Akkoriban - eléggé el nem ítélhető módon - Bezerédj Pál, a Szekszárdon lévő országos selyemtenyésztési központ kormánybiztosa ötéves fácskákat ültettetett, mert később, amikor öt világkiállításról hozták el a nagydíjat a selyemtermékek, bizony jól jött, hogy a selyemszálat eresztő hernyóknak volt mit enniük. Hála istennek, ez a barbár időszak elmúlt, nem sikerült a selyemtenyésztés újjáélesztésének kísérlete sem, ideje tehát leszámolnunk a múlt nyűgös örökségével. Szerencsére Baranyai Decsi János már 1598-as közmondásgyűjteményében megadta a receptet: „Amelyik kutyát el akarják veszejteni, előbb veszett hírét költik." Tudja ezt a mi fanyűvőnk, korunk bajnoka, megbízza tehát saját magát, majd megállapítja, hogy a közlekedésre veszélyesek ezek az eperfák. Igaz ugyan, hogy soha, egyetlen sem dőlt az útra, ez ugyanis nem olyan, mint az általuk ültetett nyárfák, de ha egyszer ő kimondja a veszélyt, akkor majd az ellenőrző is igazolja. Az ugyanis szintén a mi emberünk. Kimegy a terepre, megállapítja, hogy belógnak az útra az ágak. Ilyesmit azonban nem mond érvként - okos ember ő -, hiszen akkor azt tanácsolnák, hogy gallyazza le a fákat, az pedig drága, ráadásul faanyag sincs belőle télire. Ezért aztán megállapítja, hogy az eperfáknak tőrothadása van. Ismét önmagát ellenőrzi, nekiáll vágatni. A régi fanyűvők persze tövestül tépték ki a fákat, ő már megelégszik a láncfűrész engedte magassággal, ahogy kényelmes: 15 év múlva már egy fa sem lesz... Ha valaki veszi a fáradságot most, elautózik a gemenci csárda előtti kilométerre, láthatja, hogy az eperfáknak ritka kemény és tömött tövük maradt: csak velük nem tudatták a tőrothadás tényét. Nagy előny azonban, hogy sem ők, sem a környezetvédelem felkent illetékesei nem szólnak. Egyik nem tud, a másik nem akar. Éljen tehát a fanyűvő, esetleg készítsenek róla diadalmas fotót. „ _.. „ _ „ Dr. Tottos Gábor KOZJOERT '99 A fanyűvő dicsérete Hobbi + szakmaisag 20 éves a Szekszárdi Kertbarát Kör