Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-10-17 / 36. szám

1999. október 17. SZEKSZÁRDI 11 Az egyesület célja: emberbaráti segítés A SZEKSZÁRDI MENTŐEGYESÜLET Magyarországon 1876-ban született törvény az el­sősegélynyújtási teendőkről, állami feladattá téve a mentőszolgálat megszervezését. Az ilyen célú szer­vezetek mégis egyesületi formában jöttek létre. El­sőként Budán szerveztek Önkéntes Mentő Egyesü­letet 1887-ben, majd a nagyobb városok mentő­egyesületei alakítottak ki munkamegosztást a Vö­röskereszt egyleteivel. A szekszárdi szervezkedés közvetlen előzménye a Vármegyék és Városok Országos Mentőegyesü­letének életre hívása volt 1926-ban. Szekszárdot dr. Tanárky Árpád, a Tolnavármegyei Ferenc Köz­kórház igazgató-főorvosa képviselte június 26-án Budapesten a megalakuláskor. Több évtizedes pró­bálkozás eredményeként kapott új lendületet a szervezett mentés és segélynyújtás ügye. Szekszár­don 1927. április 24-én a vármegyeháza tanácster­éében tartotta alakuló közgyűlését az országos egyesület városi fiókja. Megismerkedve az orszá­gos tervekkel, a szekszárdi hallgatóság lelkesedés­sel pártolta az új egyesület céljait. Sok példa volt arra, hogy egy jól működő mentőszervezettel men­nyi nagyobb bajt lehetne megelőzni. Az egész vár­megyében megoldatlan volt a sürgősen ellátandók kórházba szállítása. Díszelnökként több közéleti személy állt a kezdeményezés élére, köztük Pesthy Pál igazságügyminiszter, Jankó Ágoston főispán és Szévald Oszkár alispán. Az elnöki feladatokra Ven­del István polgármestert választották meg, alelnök és egyben az egyesület szakmai irányítója dr. Kramolin Gyula vármegyei tiszti főorvos lett. A mentőegylet közérdekű voltát bizonyítja, hogy amikor az alakuló közgyűlés véget ért, szekszárdi­ak nagy csoportja gyülekezett a városháza előtt a korszerűen felszerelt első mentőautó megtekintésé­re. A jármű állomáshelyét a kórház területén jelöl­ték ki, ahonnan éjjel-nappal hívni lehetett a Szek­szárd 4. telefonszámon. Jelentős áldozatot is vállalt i o m A Magas a telefonszámlája? Nem tudják Önt hívni ert lefoglalja a telefonvonalát az internetezéssel? Lassú az internet elérése a modemen keresztül? A RADIQS INTERNET SZEKSZÁRDON MÁR ÖNNEK IS ELÉRHETŐ A rádió ára: 1 db lapantenna: Felszerelés: 284 000 Ft 15 000 Ft 15 000 Ft Összesen: nettó 314 000 Ft De van egy fantasztikus ajánlatunk! Ha legalább két éves előfizetésre köt szerződést, akkor az ár így alakul: TERRA Kft Szekszárd, Ybl Miklós u. 3. • Telefon: 74-501-006, fax: 74-501-004 ezzel a város, az örökös tagság 2000 pengő önkén­tes adomány befizetésével járt. Ezen kívül a szolgá­lat fenntartásához ezer lakosonként további 25 pen­gőt kellett fizetnie évente. A szolgáltatásért a men­tőautót igénylők is fizettek, km-ként 50 fillért, melyből az egyesület tagjai és hozzátartozóik 30 km-en belül 50%-os, azon túli távolság esetén 25%-os kedvezményt kaptak. A kórház által igazolt esetekben ingyen is történt betegszállítás. Országos mintára szervezett mentőtanfolyam in­dult Szekszárdon a Polgári Leányiskolában, ahol 57 jelölt - tanító, kisbíró, leventeoktató, Tendőr és más foglalkozású jelentkező - tanulta a segélynyúj­tási tudnivalókat. Az új szolgálatnak hatalmas körzetet kellett ellát­nia. Működési körébe tartozott Szekszárd város, a Központi (későbbi nevén Szekszárdi) és a Völgysé­gi járás, valamint Dunaszentgyörgy, Belecska, Keszőhidegkút, Udvari, Szárazd, Gyönk, Szakadát, Varsád, Kistormás és Medina. Időközben Önkéntes Mentőegylet alakult Dombóváron (1927) és Dunafoldváron (1929) egy-egy autóval, de az is ke­vésnek bizonyult. Sok vitára adott okot, hogy ha a városban gyors mentő feladatra kellett volna sietni, az állandóan úton lévő szekszárdi autóra nem lehe­tett számítani. Már egy év múlva felmerült a máso­dik autó vásárlásának igénye. Csak 1929-ben sike­rült beszerezni egy pótautót, de az öreg használt masina pár hét alatt végleg elromlott. 1927-ben 340 betegszállítás történt 9600 km teljesítménnyel, 1930-ban már 760 esethez vonult a mentő, majd­nem 33 ezer km-t futva. Minden évben deficites lett az egyleti kassza, pedig sok szekszárdi polgár ­köztük, pl. Fusz Lajos bádogos, Nepp Gyula szíj­gyártó, Seleznik Viktor kárpitos, Szeghy Sándor és Ulrich József gyógyszerészek, Zahratka János hen­tes, Zámbó János lakatos és mások - jelentős tagdí­jat vállaltak magukra. Ők is furcsállhatták, hogy 1930-ban az egylet elnöke és né­hány tisztségviselője 682 pengőt fizetett ki önmaga számára kará­csonyi jutalom címén. Bár a szolgálatot ellátók erőfe­szítése minden elismerést meg­érdemel, valójában az Országos Mentőegyesület 38 vidéki fiók­egylete nem tudott megbirkózni a feladattal, a szakminisztérium már 1930-ban állami fiókállomá­sokká kívánta átszervezni az egyesületek hálózatát, egysze­rűbb adminisztrációt és olcsóbb működtetést ígérve. Az intézmé­nyesítés azonban lassan haladt, a szekszárdi fiókegylet 1936. no­yember 5-én mondta ki megszű­nését és kirendeltséggé alakulá­sát. A hivatali adminisztrációnak további három évre volt szüksé­ge az átszervezések bejegyzésé­hez; a Városok és Vármegyék Országos Mentőegyesületének szekszárdi csoportját a Belügy­minisztérium véglegesen 1939. december 2-án oszlatta fel. A rádió ára: 195 000 FT 1 db lapantenna: 0 Ft Felszerelés : 0 Ft Összesen: nettó 195 000 Ft A rádió bérelhető is (a bérleti feltéte­lekröl felvilágosítást a Terra Kft-től kaphat.; E-mail: info@terrasoft.hu Kaczián János Ódon derű 46. Vasúti sirámok /1909/ Amikor az autó még ritkább volt, mint a fehér holló, s amikor az au­tóbuszjáratokat még csak tervez­ték, valóságos expedíciónak szá­mított Szekszárdról Budapestre utazni. Mivel azonban eleink hit­tek a közvélemény erejében, mind­ezt epés cikkekben tették szóvá. „A baja-bátaszéki összeköttetés még nyomorúságosabb állapoto­kat teremtett a mi szekszárd-sár­bogárdi vonalunkon. A reggeli posta legtöbbször elmarad, ami még hagyján, de a Bátaszékről jö­vő vonat rendszerint egy jó órai késéssel érkezik Szekszárdra, il­letve Sárbogárdra, vagyis akkor, amikor onnan már a fiumei vonat régen elrobogott Budapest felé. így az utasok elszalasztva a csat­lakozást, délután 1 óra 41 perc he­lyett 8 óra 15 perckor este érkez­nek a fővárosba. (...) Az a baj ugyanis, hogy Bátaszéken nincs vízfelvételre alkalmas kútja a vas­útnak, s mióta áll az állomás, nem is volt. A lokomotívhoz szükséges vizet privát ember szívességéből, a malomárokból szerzik be. Ez a víz úgy ahogy eddig megfelelt, legfeljebb a vastag iszap a loko­motívot tette tönkre, most azon­ban a kazánba Bátaszéken felvett iszapos vizet Szekszárdon ki­eresztik, s helyette ártézi vizet bo­csátanak be, amely azonban oly sajátságos oldó hatású, hogy a ka­zán falára lerakódott iszapot telje­sen feloldja - úgy hogy nem any­nyira gőz fejlődik a bebocsátott ártézi vízből, mint valami ki­mondhatatlan színű folyadék", ami a füstkéményen távozik s így a masina „megrokkant inakkal so­ha sem tud befutni Sárbogárdra" ­írták 1909. szeptember 25-én a Közérdekben. Három hét múlva még tovább ment a lap, amikor megírta: „A vérig szekírozott, reggel nyolctól este kilenc óráig tartó budapesti utazásokkal agyoncsigázott kö­zönség egyszer ott Sárbogárdon búsultában - meglincheli ezt a ro­zoga lokomotívot, amely, ha Angliában lenne, már régen a British Museum lomtárjában ál­modnék feltalálójáról, a vele egy­korú jó Stephenson Györgyről." Csoda-e, ha elődeink a rájuk váró tortúra helyett, ha csak tehették, inkább otthon maradtak... Lanius Excubitor

Next

/
Thumbnails
Contents