Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-26 / 33. szám

1999. szeptember 26. , SZEKSZÁRDI VASÁRNAP 11 AlKfilDéMIIKUSOGf A Tudományos Akadémia Tolna megyéből származó tagjai között ma biológus és matematikus foglalkozásúak vannak. Ha a múltbeliekről a hivatásuk szerint kellene különbséget tenni, 6 írótköltőt, irodalomtörténészt és nyelvészt számolhatnánk össze, az orvosok száma 5. Őket 3-3 fővel a mérnökök és közgazdászok, ill. a kémikus, botanikus, geológus foglalkozásúak követnék. Kis statisztikánk sorát 2 jogtudor és 1 régész zárhatná. Lehetnének köztük több helyre sorolhatók is, mint pl. a mezőgazdász, jogász és gazdasági szakíró GALGÓCZY KÁROLY • aki Lápafőn született 1823. január 27-én. Jogi tanulmányai után az ország jelentősebb uradalmainak gazdálkodását tanulmányozta. 1843-tól Fényes Elek mellett dolgozott. Ügyvédi oklevelet is szerzett, 1848-ban a Belügyminisztériumban dolgozott, majd századosként vett részt a szabadságharcban. '48 veresége után földet bérelt és néhány évig gazdálkodást folytatott. Amikor Pestre költözött, megválasztották az Országos Magyar Gazdasági Egyesület titkárának, az Iparegyletben is tevékenykedett. Ő szerkesztette az OMGE Emlékkönyvet, és számos, szakmatörténeti szempontból is jelentős tanulmányt közölt. 1858-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, abban az időben a pesti református papneveldében vállalt tanári állást. 1914-ben az akadémia rendes t^^vá választották. Székfoglaló előadását a mezőgazdálkodás tudományos kérdéseiről tartotta, többek között a váltó-gazdaságot meghaladó folyamatos termelési rendszerről. Több népszerű gazdászati könyvet írt és szakmai lapokat is szerkesztett. Liberális közgazdasági és mezőgazdasági gondolkodású, nagy tekintélyű szakíróként tartották számon. Kertészeti kézikönyve, erősítési programja ma is forrásértékű. 1896-ban elkészítette a gazdasági egyesületek monográfiáját. Galgóczyt nem csak a tudomány iránt érzett szeretetéért, vagy szorgalmáért és szerénységéért becsülték akadémikus társai, hanem mint aki majdnem hat évtizedik volt a tudós társaság tagja, 8 évig a legidősebbje. Hajlott korában egy alapítvánnyal anyagi áldozatot is vállalt az Akadémia javára. Megyénk jeles tudósa 1916. október 23-án hunyt el Budapesten. Két évvel fiatalabb kortársa, a Theodorovics névről magyarosító mérnök és tanár TOMORI ANASZTAZ a megye akkor legnépesebb mezővárosában, Dunaföldváron született 1824. május l-jén. Óhitű szerb kereskedő családból származott, korának leglelkesebb magyaijai közé emelkedett. Tanárként Nagykőrösön Arany János és Szász Károly volt a kollégája. A magát viccesen muszka professzorként emlegető Tomori gyakran mondta barátainak: „Hát biz én vér szerint alig számíthatnám magamat közétek, de lelkem egészen a tiétek. Ha jó magyar népdalt hallok, vagy szép magyar verset olvasok, kivált az Aranyéit, úgy dagad a magyarságom, hogy alig férek a bőrömbe." Amikor jelentős örökséghez jutott, Pestre költözött, otthona a költők, politikusok találkozó helye lett. Galgóczyval egy időben, 1858-ban választották az akadémikusok közzé azzal a reménnyel, hogy a tanárként elkezdett matematikusi pályán fog tovább haladni. Székfoglalója a mérnöki érdeklődést mutató víz- és gőzmalmokról szólt, de egész további életútjára úgy emlékeztek, mint az irodalom és a művészetek bőkezű mecénáséra. Emlékkönyv címmel megjelent irodalmi antológiája (1852) több mint száz költő verseiből állt össze, köztük a Hidjapusztán élő Bezerédj Amália, a szekszárdi Garay János, a paksi születésű Jámbor Pál írásaiból is válogatva. Arany János hatását nem felejtve, saját költségén sikerre vitte az 1864-1880. között megjelent teljes magyar Shakespeare-kiadás ügyét. Vörösmarty, Petőfi és Arany 1848 már indított ilyen vállalkozást, de csak egy kis füzet jelent meg belőle, a Corionalus Petőfi fordításában. Tomori pályázati díjakat ajánlott fel drámai művekhez, így született meg többek között Jókai Mór Könyves Kálmánja is. O finanszírozta a fővárosban írónak emelt első köztéri szobrot, Katona Józsefét. Vörösmarty nagy tisztelőjeként, vendégeinek mindig megmutatta azt az üvegszekrényt, amelyben a költő utolsó éveinek becses emlékeit, szürke köpenyét, kopott kalapját és sétabotját őrizte. Kegyelete jeléül ő vásárolta a Vörösmarty-sírboltot. Nem tartotta magát igazi akadémikusnak, amit azzal is kimutatott, hogy mindinkább visszavonult a nyilvános közélettől. A névtelen támogató volt az ő igazi szerepe és érdeme. Ezt példázza a halála előtt pár hónappal írt végrendelete, melyben tízezer forintot hagyott az akadémiára, matematikai pályaművek díjazására. Tomori aszerint választotta barátait, ahogy Eötvös Józseftől tanulta: „Jobb olyanhoz ragaszkodni, kinek tévedése a főből, mint olyanhoz, kinek hibái a szívből erednek." 1894. október 8-án halt meg Budapesten. jr .. j. ° ' Kaczian János Ódon derű 43. Babits-cseppben a tenger Babits Mihály Halálfiai című regényében szó esik egy bizonyos Wintersberg Gida báróról imígyen: "Gida báró a pénzét folyatta ezeken az orgiákon, mint más a vért és bort, aranyat hozva áldozatul a magyar Krisztusnak. Szívét megejtette a magyar ópium: s mint renegát vitéz, túlzón pecsételte rettenthetetlenségét. Osztrák voltának furdalása sarkantyúzta folyton, mutatni, hogy magyar! S bús magyarként omlott az asztalra könyökkel, míg a tanító, s mind aki a férgesből még maradt, elpárolgott, mint megkésett éji kóborló a dzsinnek utaiból. A báró, mint egy duhaj Sobri, sötét lángot vetett, a dzsinnek hiúsága fantasztikus számokat dobált fel." Vajon ki lehet az ezreseket dobáló báró? Ha nem is Wintersberg /Télihegy ahogy Babits szójátékában/, de Wimmersbergként létezett, ráadásul szekszárdi volt, leányai Babits anyjával éltek hoszszabb ideig a költő jövendő szülőházában. Arra, hogy miért, a Tolnavármegye 1909. május 30-i száma ad magyarázatot, amikor az 1840. LI. törvénycikkel honfiúsított Wimmersberg-családot a magyar állam kötelékéből elbocsátják. „Wimmersperg/!/ Nándor Károly báró cs. és kir. százados nejével, sz. Steinfrecher Ilona Máriával és két fiával: Tasziló Hugó Nándor Máriával és Henrik Nándorral a magyar állam kötelékéből elbocsáttatott és osztrák állampolgárok lettek, Wolfsbergben laknak. Az elbocsátott a Mórágyon született Wimmerberg Nándor Tolna megyei földbirtokosnak volt fia, 1867-ben Pekkingben/!/ született és atyja után eddig szekszárdi illetőségű volt és a 90-es években Magyarországon lakott Nyíregyházán, hol idősb fia született, ifjabb fia pedig Prá-' gában. A Wimmerberg-családból Antal Sebestyén 1728-ban kapta VI. Károly német császártól /mint magyar király III. Károly/ a lovagi rendet - elődei érdemeiért is - Csehországban." /Azt már csak mi tesszük hozzá, hogy már előtte Wimesperg /!/ Mátyás Miklós osztrák honossági esküje 1712. május 3-án elhangzott. Egyébként alighanem jutalmat érdemel, aki ezt most hibátlanul elmondja... Wessely