Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-26 / 33. szám

12 SZEKSZÁRDI , 1999. szeptember 26. A fiatalság, a tehetség minden erényével, hibájával Nekivág az élvonalnak a Ferropatent SE Nagy Kaland lesz, annyi biztos... Azért - ha nagyon nehezen is - de valami körvonalazódik. Hogy pontosan mi, és az mihez lesz elég, arról csak egy-két hónap múlva lehetnek sejtéseink. Amikor stabil középmezőnybe tartozóval, majd a hasonszőrű bentmaradásáért harcol a Ferropatent Szekszárd SE fiatalsági rekordot felállító csapat. A fiatalok további acélosodása, rutint, tudást hozó új játékosok (Bernát, Csendes) érkezése mégis valamiféle halovány reménysugarat jelentenek július közepéhez, a felkészülés első napjához képest, Azidőtáj optimizmusunk a soron következő NBI-es szereplést illetően kincstári volt csak, „A remény hal meg utoljára" jegyében fogant. Persze túlontúl messzire a fellelhető pozitívumok, a most kényszerbevetett fiatalok vitán felülálló tehetsége ismeretében sem tekinthetünk. Az NB I bizonyos értelemben még a már korábban epizodistaként szóhoz jutó Müller Mártinak és Tamás Editnek is mélyvíz, nem beszélve a nyolcvanas években születettekről Steiner Éviről, Simon Katáról, Horváth Orsiről. A bentmaradás kiharcolása erőn felülinek látszik. Az erőviszonyos alapján a kieséstől fenyegetettek már úgy kalkulálhatnak a Szekszárd majd hamar elszáll... Az ebbéli papírforma cáfolatához szükséges tényezőket próbáltam csokorba gyűjteni Katona Sándorral, a Ferropatent Szekszárd SE vezető edzőjével. - Hogy leírnak bennünket, ezzel én nem igazán foglalkozom. Azt hiszem, hogy edzőmeccseken produkáltaknál folyamatosan hétről-hétre többet jobbat nyújtunk majd. Hogy ez mire lesz elég, arra nehéz valamiféle prognózist adni. Egyrészt, mert az éles, bajnoki meccsek mindig másak, ezért a felkészülési tornákon elért eredményeknek túl nagy jelentőséget nem kell tulajdonítani. Persze annyit azért elárultak, hogy mi abban a szűkebb körben leszünk, akik a kiesés elkerülésért küzdenek. - Kiket sorol még ide? - Úgy gondolom, hogy a Spartacus és Marcali csapatának is hasonló gondjai lesznek. - Akkor szinte ellenük játszók az „élet-halál" meccseket, s aki mások ellen idegenben elcsíp egy pontot, hovatovább győz, az akár már páholyban is érezheti magát - ha otthon meg hozza a négynapos meccseit. - Nagyjából így néz ki, de... Annak a lehetőségét kategorikusan azért ne záijuk ki, hogy valaki egy esélyeit visszaadó skalpot szerez valamelyik középmezőny-várományos csapat ellen. - Ez kvalitásai okán lehet akár a Ferropatent Szekszárd is?! - Nagyon hiszek benne, hogy ha előbb nem, de a tavaszi idényre már olyannyira jók és érettek lehetünk, hogy véghez vigyünk efféle fegyvertényt. De ehhez több mindeneknek együttesen teljesülnie kellene. És nem csupán nagy óhajtott skalp érdekében, hanem a gyengébbnek titulált csapatok elleni meccseken is. - Például? - A pályán levő fiatalok közül legalább kettőnek, de inkább háromnak majdnem százszázalékosan produkálnia kell azt amit tud, és az idősebbek közül egyiknek sem lehet úgymond rossz napja. Ez egy őrületes nagy kihívás, ennek hosszú távon megfelelni ennyi fiatallal szinte lehetetlen. Mert a tapasztalatok is mutatják óriásiak a hullámzások fiataljaink teljesítményében, még meccsen belül is. ez ellen különösebbet nem lehet tenni, ezzel, mint életkori sajátossággal számolni kell. Am ennek a pozitív együtthatónak azért meg kell jelennie. Talán azokon a meccseken előbújik, amelyek a végeredmény szempontjából a legjelentősebbek. Hát reménykedem... - Ha a sokszor hangoztatott kézilabdás szlogent mondogatom, melyszerint végy két jó kapust, és kél jó átlövőt, a többi meg megy magától..., nos a szekszárdi Ferro-nak etekintetben nincsenek gondjai. Ezeken a posztokon - legalábbis papíron - kiállja a próbát csapata. - Nagyon fontos posztok ezek, de azért a kézilabda jelentős változáson ment át azóta, amikor ezt mondogatták. Az együttes csapatmunka sok mindent elronthat, avagy javíthat. Örő^Bi, hogy mindkét kapusunk Betrovics és SchellR^ó formában van, Nina Popov is remekel. A nagy tapasztalatú és képességeit több helyütt már bizonyító Csendes Editnek még több hétre szüksége van, hogy utoléije magát, mindenkor meghatározó vezérember legyen. - Hol szorít a cipő a játék folyamatossága, egysége szempontjából? - Úgy gondolom, hogy beállóban és irányítóban mindenképpen. Itt nincs más választás, mint az, hogy két igen fiatal játékost szerepeltessek már az ehétvégi szezonnyitón a Debrecen ellen. - Volt már ehhez hasonló helyzetben mint most edzői pályafutása során? - Igen, egyszer, még zombori korszakomban, így nem vagyok annyira megrettenve, bár kételyeim vannak jócskán. - Az, hogy sikerült? - Végülis kiestünk, de nem következett be semmi földindulást, sőt!.. Annyi plusz tapasztalatot szereztünk, hogy a következő évben simán visszakerültek. A recept akár a mai, generálisan átalakult ^Ptszárdra is alkalmazható, ha... Ha a névadó mecénás a Ferropatent Kft. is így gondolja majd. Persze a gigászinak tűnő bentmaradás lenne az igazi. B.Gy. Nem vagyok híve a mifélénk szokásos kudarc - elemzésnek, majd a mindenkori edző, vagy a szövetségi kapitány leváltását konklúzióként maga után vonó gyakorlattal. Különösen szövetségi kaptányok esetében, akiknek - ha már megválasztották őket - illik megadni egy-egy olimpiai ciklusnyi időszakot. Am, ha akkora blama éri a sportágat, mint a férfi kézilabda válogatott közelmúltbeli szégyen teljes kudarca - leszerepelés a vébén, minden valós tervet szertefoszlató kudarc az EB-selejtezön, fuccs az olimpiának - azért kizökkenti a közvéleményt a mindennapok kerékvágásából. Nem lehet igaz, hogy az a válogatott, amely bő két évvel ezelőtt a Japán rendezett világbajnokságon karnyújtásnyira volt a világbajnoki döntőtől, az - gyakorlatilag ugyanazzal kerettel, benne klasszis játékosokkal - ne tudjon az EB-re és olimpiára jutás alapján alapminimumának megfelelni. A legfontosabb ok-okozati összefüggések vélhetően nem elsősorban szakmai természetűek. Mert önkéntelenül vetődik fel a kérdés egy a nemKulissza zetközi szinten kitűnő Fotexre épülő, néhány szintén már bizonyított hazai menővel kiegészülő válogatott miért gyengébb, - morális és szakmai értelemben egyaránt - a bajnokcsapatnál. Amikor reá épül - nem ok nélkül. Csak nehogy a kettős-hármas terhet említse valaki - mert az ki tud hozni a sodromból gondolom másokat is. Itt ugyanis nem csupán csak státuszában profikról van szó, hanem valódiakról, akiknek bírniuk kell a klub és válogatott szintű kihívásokat. Hogy túlságosan jóllakottak, a válogatott csak a retorika szintjén kihívás, nos ez mifelénk könnyen megeshet. Nem először és nem is utoljára. No és a válogatottat több más legalább fél embert kívánó funkció mellett távirányítani külhonból, • az sem szerencsés. Ennek az este is fennáll. Nálunk persze ezt is másként látják, mondván a kapitányokat nem köti le a válogatott, évi 200 nap alatt mi a jó fenét csináljanak!? Nekem van tippem: morálisan és szakmailag a lehető legjobban teljesítő, és tisztességes módon veszteni tudó csapatot. Amit a gyorstalpaló világversenyek előtti edzőtáborokban, vagy már a reptéren megszervezni többnyire a bukások nagy kockázatával lehet. B.Gy.