Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-19 / 32. szám

10 SZEKSZÁRDI , 1999. szeptember 26. DEMOKRATIKUS FORDULAT Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én már mindenkinek megbocsátottam. 1989. február 10. péntek Ha átkerülök a Népújsághoz, valami olyasmit mondok majd, mint Amstrong a Holdra lépésekor (Nekem csak egy kis lépés, de az emberiségnek egy hatalmas ugrás.), olyasmit, hogy a testnek csak néhány száz méter a táv - a szerkesztőség közelebb van a buszmegállóhoz, mint a földhivatal -, de a szellemnek hatalmas ugrás. Várnék én, várnék türelemmel, csak tudnám, hogy lesz időm. Csak tudnám, hogy mennyi időm van még. Csak tudnám, hogy kiírhatom magamból mindazt, ami bennem mocorog, és érték. Ha átkerülök, kezdő újságíró leszek. Aztán 40-50 évesen a „fiatal író" - címet is elérhetem. Mint Moldova. Nem bánnám. De a múlandóság nyugtalanít. A kifutási idő kiszámíthatatlansága. Bartók azt mondta a halálos ágyán: „Csak az bánt, barátom, hogy teli kofferrel megyek el!". Annyi mindent szeretett volna még csinálni. Pedig most, hogy nézem az életrajzi adatait, nem is volt rövid életű. Viszont rövid életű volt Hippokratész. Akiről pedig valahol azt olvastam, hogy a maga korában matuzsálemnek számított, s egyszer, mikor megkérdezték tőle, mi a hosszú élet titka, azt felelte: „Soha nem keltem fel telt gyomorral az asztaltól.". (A lexikon alig ad neki negyvenegynéhány évet.) Kossuth apánk elbúsongott vagy 80 éves koráig a száműzetésben, Görgei sem adta alább 90nél. Az ember recepteket gyűjt. Recepteket a hosszú életre. - Vegetarianizmus - hirdeti Schirilla, s minden télen átússza a jeges Dunát. Búzacsíra - mondta Szentgyörgyi, s hetven évesen megtanult vízisielni. Azt hiszem valamiben igazán hinni, bízni kell. Az segít. Csakhogy a hitet se megvenni, se megtanulni nem lehet. A hithez el kell jutni, és foggal-körömmel vakon és süketen bele kell kapaszkodni. És ha megvan a fonál, akkor többé nincs szükség arra a lázas, kapkodó, embert őrlő taposásra, ahogy kutatjuk a nyugodt, békés, hosszú élet titkát. 1989. február 11. szombat A művészet önző. A művészet önző voltának alapja a közlésvágy. A művész ki akarja tárni az ajtókat. Megmutatja nekünk önmagát és/vagy a történéseket. Azt akarja, hogy amit ő átélt, azt mindenki megtudja, és senki ne essen többé ugyanazokba a csapdákba. Jószándékú, jóindulatú, és csak annyit vár cserébe, hogy szeressék. Egyetlen privilégiumot tart fönn magának, azt, hogy ő lehessen az, aki mindezt közli velünk, ismerjék a nevét, idegenek is rámosolyogjanak az utcán, népszerű lehessen. Ügyes politikusok, ügyes üzletemberek itt tudják fülön csípni a hajlíthatatlan zseniket. Azokat, akiket sem kényszeríteni, sem megfizetni nem lehet, azokat csak a rivaldafények igézete képes meghajlásra bírni. Voltaire azt mondta: „Mindent a népért, semmit a néppel.". És így vagyunk ezzel mindnyájan. A tömegben tolongani nem kívánunk, de hogy a tömeg értünk tolongjon az - titkolt vagy megvallott - álmunk. Hányszor voltam úgy Sándor György, Boros Lajos, Cseh Tamás vagy Bródy János estekre menvén -, hogy sajnáltam: nem miattam jött el ez a sok ember! Valahol a csírák megvannak bennem. És a főiskolán egész közel kerültem a népszerűséghez, az újság, a rádió, a szakestélyek szervezője, irányítójaként. Csakhogy akkor ripacs voltam. Önérzetes hőzöngő. Egy üvegházban nevelkedtem, hasonszőrű kollégisták között, akik értették és élvezték a poénjaimat. És ha brahiból elmentem egy dakotakocsmába, az se a valóságra döbbentett rá, hanem csak újabb humoralapanyagul szolgált. Nem is sejtettem, milyen sivár, lelketlen, tohonya, kedvtelen, feszült közeg vár majd rám a diákélet után. Az ingerszegénységtől ingerült magyar nihil. 1979-ben végeztem, most '89-et írunk, és nem sok rábeszélés kellene, hogy ismét elkezdjem a Geót, gondtalanul, szabadon végigbohóckodjam a 3 évet, erőlködés, rosszindulat, átlátszó pózolás nélkül - csak úgy! A mélyben még ugyanaz vagyok, a felszínen már nem. Hát igen! Tíz év, az csak tíz év! Megmeritkeztem az életben. Szabolcsi melósok, kunszentmártoni cigányok, mezőkovács-házi REF-esek, és mindezeknél roszszabb hivatalnok népség segedelmével. 1989. február 12. vasárnap Az előző gondolatsor (azért nem írom, hogy a tegnapi, mert azt is most jegyeztem le, vasárnap; néha el szoktam térni 1-2 nappal az adott dátumtól előre-hátra, de többnyire „aznapiak" a firkálmányaim); tehát az előző gondolatsor még egy teljesen képlékeny massza bennem. Lehet, hogy néhány nap, hét vagy hónap múlva ugyanezekről egészen másképp fogok vélekedni. Vagy részben. Szerintem ezért is érezzük úgy, hogy tiszteletre méltó politikai és történelmi személyiségek önmaguknak ellentmondó kijelentéseket tesznek (tettek), mert nem tudjuk, melyik gondolat milyen halmazállapotú az illető agyában. Csak röpke gőz-e, vagy már megkövesedett? Persze egy állandóan átmeneti állapotban leledző országban, nehéz nem-átmeneti gondolatokat megfogalmazni. Itt van pl. Grósz Károly. Novemberben azt mondta a sportcsarnokban ország-világ előtt, hogy az MSZMP egypártrendszerben képzeli el a szocializmus felépítését Magyarországon. Most meg azt nyilatkozta, hogy támogatják a többpártrendszert. Már van kisgazdapárt, szociáldemokrata párt, és nyüzsög több alternatív szervezet, amikből még legalább 1-2 pártoeska összeáll. AZ MSZMP nem fél: versenyre hívja őket. Grósz vállalja a tévedéseit is. (Nem úgy, mint az előző vezetés.) Kíváncsi lennék, mennyi ebből a politikai és mennyi az emberi megnyilvánulás! Meg kell ismerni magunkat. Ki kell alakítani álláspontunkat ilyen-olyan kérdésekben: mi az, amiben hajlandók vagyunk a kompromisszumra, mi az, amiből nem engedünk. Es aztán következetesen ragaszkodni kell alapelveinkhez. Azokat mindig egyértelműen, félreérthetetlenül illik megfogalmazni. Kár, hogy az alapelvek kialakításához idő szükségeltetik, ám nyilatkozatot, állásfoglalást nemcsak az érlelödés után kérnem tőlünk, hanem közben is! Ki tudja azt elemiét korában, hogy melyik vénuszdomb tövében terem az épp neki rendelt érzelem? Aki e napló könyv alakban való megjelentetését támogatná, az erre szánt összeget szíveskedjék a Kézjegy klub 11746108-20006572 számú számlájára befizetni! Ü1MIXTR4DE 7100 Szekszárd, Bogyiszlói u. 7. Tel: 74/419 - 160, 74/311 - 275, Fax: 74/415 - 070 VISZONTELADÓK FIGYELEM!!! AKCIÓ!!! szeptember 20. - október 02.-ig. Termék neve: Nettó ár/kg Bruttó ár/kg Párizsi (Solami) 199,223,Párizsi (Pick) 368,412,-1 Família Párizsi 229,256,-^| Pulykapárizsi 189,212,-~ Orsi sajtos felvágott 529,592,Mesterpárizsi serth. (1,7 kg-os) 365,409,Nosztalgia Párizsi 558,625,Lecsókolbász (Apróh., Agr.) 239,268,Virsli (Sirály) 249,279,Orsi virsli 449,503,Olasz (Falco) 345,386,Olasz (Pini) 399,447,Zala (Környe) 359,402,Soproni (Priváthús) 349,391,Bajor uzsonna szelet 590,661,Fokhagymás (Falco) 299,335,Pulykasonka (Perek, Szem., Kör.) 519,581,Solo sonka 499,559,Vagdalt Mozaik 576,645,Sertés lunch meat (40 dkg/db) 99,111,Bordázott Kolozsvári 549,615,Stifolder (0,85 kg) 984,1102,Főtt császár (Hunnia, Privát) 549,615,Nyári turista (Privát) 569,637,Nyári turista (Hunnia) 659,738,Lángolt kolb. (Cseh és tsa Flek.) 549,615,Kenőmájas (Solami) 299,335,Gyulai kenőmájas 446,500,Gyulai kolbász 99,1119,Rákóczi szalámi 1237,1385,-