Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-19 / 32. szám

10 SZEKSZÁRDI , 1999. szeptember 26. DEMOKRATIKUS FORDULAT Napló a kelet-európai változásokról - alulnézetből Elnézést kérek mindazoktól, akikről írtam és akikről nem. Én már mindenkinek megbocsá­tottam. 1989. február 10. péntek Ha átkerülök a Népújsághoz, valami olyasmit mondok majd, mint Amstrong a Holdra lépése­kor (Nekem csak egy kis lépés, de az emberi­ségnek egy hatalmas ugrás.), olyasmit, hogy a testnek csak néhány száz méter a táv - a szer­kesztőség közelebb van a buszmegállóhoz, mint a földhivatal -, de a szellemnek hatalmas ugrás. Várnék én, várnék türelemmel, csak tudnám, hogy lesz időm. Csak tudnám, hogy mennyi időm van még. Csak tudnám, hogy kiírhatom magam­ból mindazt, ami bennem mocorog, és érték. Ha átkerülök, kezdő újságíró leszek. Aztán 40-50 évesen a „fiatal író" - címet is elérhetem. Mint Moldova. Nem bánnám. De a múlandóság nyugtalanít. A kifutási idő kiszámíthatatlansága. Bartók azt mondta a halálos ágyán: „Csak az bánt, barátom, hogy teli kofferrel megyek el!". Annyi mindent szeretett volna még csinálni. Pe­dig most, hogy nézem az életrajzi adatait, nem is volt rövid életű. Viszont rövid életű volt Hip­pokratész. Akiről pedig valahol azt olvastam, hogy a maga korában matuzsálemnek számított, s egyszer, mikor megkérdezték tőle, mi a hosszú élet titka, azt felelte: „Soha nem keltem fel telt gyomorral az asztaltól.". (A lexikon alig ad ne­ki negyvenegynéhány évet.) Kossuth apánk elbúsongott vagy 80 éves korá­ig a száműzetésben, Görgei sem adta alább 90­nél. Az ember recepteket gyűjt. Recepteket a hosszú életre. - Vegetarianizmus - hirdeti Schirilla, s minden télen átússza a jeges Dunát. ­Búzacsíra - mondta Szentgyörgyi, s hetven éve­sen megtanult vízisielni. Azt hiszem valamiben igazán hinni, bízni kell. Az segít. Csakhogy a hitet se megvenni, se megta­nulni nem lehet. A hithez el kell jutni, és foggal-kö­römmel vakon és süketen bele kell kapaszkodni. És ha megvan a fonál, akkor többé nincs szükség arra a lázas, kapkodó, embert őrlő taposásra, ahogy kutatjuk a nyugodt, békés, hosszú élet titkát. 1989. február 11. szombat A művészet önző. A művészet önző voltának alapja a közlésvágy. A művész ki akarja tárni az ajtókat. Megmutatja nekünk önmagát és/vagy a történéseket. Azt akarja, hogy amit ő átélt, azt mindenki megtudja, és senki ne essen többé ugyanazokba a csapdákba. Jószándékú, jóindu­latú, és csak annyit vár cserébe, hogy szeressék. Egyetlen privilégiumot tart fönn magának, azt, hogy ő lehessen az, aki mindezt közli velünk, ismerjék a nevét, idegenek is rámosolyogjanak az utcán, népszerű lehessen. Ügyes politikusok, ügyes üzletemberek itt tudják fülön csípni a haj­líthatatlan zseniket. Azokat, akiket sem kény­szeríteni, sem megfizetni nem lehet, azokat csak a rivaldafények igézete képes meghajlásra bírni. Voltaire azt mondta: „Mindent a népért, sem­mit a néppel.". És így vagyunk ezzel mindnyá­jan. A tömegben tolongani nem kívánunk, de hogy a tömeg értünk tolongjon az - titkolt vagy megvallott - álmunk. Hányszor voltam úgy ­Sándor György, Boros Lajos, Cseh Tamás vagy Bródy János estekre menvén -, hogy sajnáltam: nem miattam jött el ez a sok ember! Valahol a csírák megvannak bennem. És a főiskolán egész közel kerültem a népszerűséghez, az újság, a rá­dió, a szakestélyek szervezője, irányítójaként. Csakhogy akkor ripacs voltam. Önérzetes hő­zöngő. Egy üvegházban nevelkedtem, hasonsző­rű kollégisták között, akik értették és élvezték a poénjaimat. És ha brahiból elmentem egy dakota­kocsmába, az se a valóságra döbbentett rá, hanem csak újabb humoralapanyagul szolgált. Nem is sejtettem, milyen sivár, lelketlen, tohonya, kedv­telen, feszült közeg vár majd rám a diákélet után. Az ingerszegénységtől ingerült magyar nihil. 1979-ben végeztem, most '89-et írunk, és nem sok rábeszélés kellene, hogy ismét elkezdjem a Geót, gondtalanul, szabadon végigbohóckodjam a 3 évet, erőlködés, rosszindulat, átlátszó pózo­lás nélkül - csak úgy! A mélyben még ugyanaz vagyok, a felszínen már nem. Hát igen! Tíz év, az csak tíz év! Megmeritkeztem az életben. Sza­bolcsi melósok, kunszentmártoni cigányok, me­zőkovács-házi REF-esek, és mindezeknél rosz­szabb hivatalnok népség segedelmével. 1989. február 12. vasárnap Az előző gondolatsor (azért nem írom, hogy a tegnapi, mert azt is most jegyeztem le, vasár­nap; néha el szoktam térni 1-2 nappal az adott dátumtól előre-hátra, de többnyire „aznapiak" a firkálmányaim); tehát az előző gondolatsor még egy teljesen képlékeny massza bennem. Le­het, hogy néhány nap, hét vagy hónap múlva ugyanezekről egészen másképp fogok vélekedni. Vagy részben. Szerintem ezért is érezzük úgy, hogy tiszteletre méltó politikai és történelmi sze­mélyiségek önmaguknak ellentmondó kijelenté­seket tesznek (tettek), mert nem tudjuk, melyik gondolat milyen halmazállapotú az illető agyá­ban. Csak röpke gőz-e, vagy már megkövese­dett? Persze egy állandóan átmeneti állapotban leledző országban, nehéz nem-átmeneti gondo­latokat megfogalmazni. Itt van pl. Grósz Károly. Novemberben azt mondta a sportcsarnokban ország-világ előtt, hogy az MSZMP egypártrendszerben képzeli el a szocializmus felépítését Magyarországon. Most meg azt nyilatkozta, hogy támogatják a többpártrendszert. Már van kisgazdapárt, szo­ciáldemokrata párt, és nyüzsög több alternatív szervezet, amikből még legalább 1-2 pártoeska összeáll. AZ MSZMP nem fél: versenyre hívja őket. Grósz vállalja a tévedéseit is. (Nem úgy, mint az előző vezetés.) Kíváncsi lennék, mennyi ebből a politikai és mennyi az emberi megnyil­vánulás! Meg kell ismerni magunkat. Ki kell alakítani álláspontunkat ilyen-olyan kérdésekben: mi az, amiben hajlandók vagyunk a kompromisszum­ra, mi az, amiből nem engedünk. Es aztán követ­kezetesen ragaszkodni kell alapelveinkhez. Azo­kat mindig egyértelműen, félreérthetetlenül illik megfogalmazni. Kár, hogy az alapelvek kialakí­tásához idő szükségeltetik, ám nyilatkozatot, ál­lásfoglalást nemcsak az érlelödés után kérnem tőlünk, hanem közben is! Ki tudja azt elemiét korában, hogy melyik vénuszdomb tövében te­rem az épp neki rendelt érzelem? Aki e napló könyv alakban való megjelenteté­sét támogatná, az erre szánt összeget szívesked­jék a Kézjegy klub 11746108-20006572 számú számlájára befizetni! Ü1MIXTR4DE 7100 Szekszárd, Bogyiszlói u. 7. Tel: 74/419 - 160, 74/311 - 275, Fax: 74/415 - 070 VISZONTELADÓK FIGYELEM!!! AKCIÓ!!! szeptember 20. - október 02.-ig. Termék neve: Nettó ár/kg Bruttó ár/kg Párizsi (Solami) 199,­223,­Párizsi (Pick) 368,­412,-1 Família Párizsi 229,­256,-^| Pulykapárizsi 189,­212,-~ Orsi sajtos felvágott 529,­592,­Mesterpárizsi serth. (1,7 kg-os) 365,­409,­Nosztalgia Párizsi 558,­625,­Lecsókolbász (Apróh., Agr.) 239,­268,­Virsli (Sirály) 249,­279,­Orsi virsli 449,­503,­Olasz (Falco) 345,­386,­Olasz (Pini) 399,­447,­Zala (Környe) 359,­402,­Soproni (Priváthús) 349,­391,­Bajor uzsonna szelet 590,­661,­Fokhagymás (Falco) 299,­335,­Pulykasonka (Perek, Szem., Kör.) 519,­581,­Solo sonka 499,­559,­Vagdalt Mozaik 576,­645,­Sertés lunch meat (40 dkg/db) 99,­111,­Bordázott Kolozsvári 549,­615,­Stifolder (0,85 kg) 984,­1102,­Főtt császár (Hunnia, Privát) 549,­615,­Nyári turista (Privát) 569,­637,­Nyári turista (Hunnia) 659,­738,­Lángolt kolb. (Cseh és tsa Flek.) 549,­615,­Kenőmájas (Solami) 299,­335,­Gyulai kenőmájas 446,­500,­Gyulai kolbász 99,­1119,­Rákóczi szalámi 1237,­1385,-

Next

/
Thumbnails
Contents