Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-09-19 / 32. szám

11 1999. szeptember 26. SZEKSZÁRDI , MMCIIKÜSOK Ötvenhárom esztendő, nem hosszú életidő, mégis mennyi tanulás, munka és hátramaradt érték bizonyítja, sok minden születhet ennyi idő alatt, ha szorgalom és tudás párosul mások segítőkészségével. Mindez elmondható WOSINSKY MÓR világhírű régészről, Szekszárd apát-plébánosáról. A Vosin nevű lengyelországi faluból származó család 1831-ben telepedett le Tolnán. Az orvosi hivatást gyakorló emigráns 1848-ban fegyverrel vette ki részét a szabadságharcból. Fia, Mór 1854. március 28-án született Tolnán. Apja papnak szánta, a kalocsai gimnáziumi évek után a pécsi papnevel€

ie került. 1877-ben szenék pappá. Két évig Baranya megyében szolgált, majd a Tolna megyei Aparra, onnan Lengyel községbe szólította hivatása. Ottani élményei és Apponyi Sándor hatására elindult egy másik úton is: a tudomány, a történelem, a régészet töltötte ki élete másik felét. Ebben nagy segítségére volt a tudós gróf gazdag könyvtára. Első ásatásait az Apponyibirtok Töröksánc részén kezdte, a gazdag leletanyag további munkára buzdította. Néhány év alatt Bécsben és Párizsban is ismertté vált a híres lengyeli lelet, amelynek feltárásán 1888-ig dolgozott. Dá«

|ba, Egyiptomba, Görögországba, Oroországba, Svéd- és Törökországba tett tanulmányutakkal gazdagította régészeti ismereteit, melyeket haláláig gyümölcsöztetett a tudomány és a szűkebb haza, Tolna megye és Szekszárd javára. A megyeszékhely apát-plébánosaként is folytatott régészeti munkássága során számos tudományos cikket tett közzé, első írásai a Szekszárd és Vidéke című lapban jelentek meg. A filoxéra utáni szőlőtelepítéskor mélyebben kellett megforgatni a földet, a felbukkanó leletek nyomán újabb ásatásokba kezdett. A honfoglalás ezredik évfordulója közeledtekor a megyei közgyűlés őt és Kammerer Ernőt bízta meg a vármegye monográfiájának megírásával. ,Most már az egész vármegyének lettem bolygó régésze " — mondta magáról. Kammerert betegsége akadályozta a munkában, Wosinsky két kötetben előkészítette a Tolnavármegye az őskortól a honfoglalásig című nagy, összefoglaló művét. Közben 1895-ben részt vett Zichy Jenő közép-ázsiai expedíciójában is. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége megbízásából régészeti felügyelőként látogatta az ország nagyobb intézményeit, Pozsonytól Aradig. Beszámolóit pontos helyzetelemzés és szakmai következetesség jellemzi, ahogy az Kőhegyi Mihály és Szabó Géza tanulmányából is kiderül a szekszárdi múzeum 1996-os évkönyvében. 1902-ben választották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Eredményei elismerésére válaszolta: kitüntetést sóvárgás nélkül nyertem el, kevélység nélkül fogom hordozni, érdek nélkül tartom meg, s csak ösztönül fog szolgálni további munkámban. " Székfoglalóját Az őskor mészbetétes díszítésű agyagművessége témakörben tartotta. Wosinsky a lengyeli telepen felásott két bronzkori sírmezőre hivatkozva mutatta be a kizárólag geometrikus motívumokkal készült mészbetétes edényeket, amilyeneket nem találtak korábbi időkből. A feltárt anyag északnyugati irányból, a bronzkor végén érkezett a lengyeli telepre. Ásatásainak olyan nagy értékű eredménye gyűlt össze - dolgozott Alsónyék, Dombóvár, Felsőnyék, Geijen, Harc, Keszőhidegkút, Kölesd, Magyarkeszi, Simontornya és Szekszárd határában is -, hogy annak elhelyezését és a nagyközönség számára történő bemutatását is ő kezdeményezte. Elindítója lett a Múzeumegylet működésének, amely fáradozásának eredményeként 1901-ben felépült Szekszárdon a Tolna Vármegye Múzeuma. Ennek első igazgatójaként elévülhetetlen érdemeket szerzett az ország egyik legszebb és leggazdagabb gyűjteményű vidéki múzeuma létrejöttében. Az intézmény az alapító emlékére méltán viseli Wosinsky Mór nevét. Betegségének híre gyorsan terjedt Szekszárdon. 1907. február 10-én magas lázzal még előadást tartott, február 22-én halt meg. Tolnán temették el, nagy részvét mellett. Ingóságait a szülőhelyén létesítendő nevelőintézetre hagyta. Hívei és tisztelői már 1908ban emlékszoborra kezdtek gyűjteni. Bronzba öntött fejszobra Farkas Pál munkájaként ismert a múzeum előtti térről, a belvárosi plébánia udvaráról és Lengyelből, a tudós pap nevét viselő általános iskolánál. Kaczián János Szekszárdi humorka Meddig belügy a belügy? A szekszárdi építési vállalkozókra mostanában rájár a rúd. Olyan világba csöppentek, amikor a kishalak kezdik froclizni a nagyhalakat. Persze nem kell őket félteni, mert ahhoz a tipikus kelet-európai fajhoz tartoznak, amelyik bámulatosan idomult a zavaros körülményekhez, az állandó átmenethez, a bizonytalansághoz, szervezetlenséghez. Ők azok, akik, ha nem megy a bolt, bánatukban - kikapcsolódásképpen - elutaznak egy kis afrikai vadászatra vagy skandináv glecscsersíelésre, akik a csődből 10 milliós autót vásárolnak, akiknél nem gond, ha egy beruházást pár milliárddal többért és pár évvel később adnak át, akiket csodálnak azért, amiért mást börtönbe zárnak. Tisztelet a kivételnek és ámulat a nem-kivételnek. A dobogó tetején álló világbajnok szívesen nyilatkozik a sajtónak, mert nem titok, amit tett. Más a helyzet az építőiparban, ahol a kor kihívásainak megfelelni vágyó, dinamikus főés alvállalkozók kerülgetik a foglalkoztatási, munkavédelmi és anyagfelhasználási szabályokat. Itt na^y hiba lenne a közhírré tétel. Távol tartják hát a firkászokat, rejtőzködő életmódot élnek. S ekkor a szegény tollnok, kénytelen „másoktól" megtudni, hogy körbeszámláztak, perre mentek, összeverekedtek a nem létező koncon. Kérdezhetnék, kinek mi köze egy magánvállalkozás belügyeihez. Meddig belügy a belügy? - kérdezhetnénk vissza. Egy fél éve gazban álló nagyberuházás hét hektáron, a várost átszelő főút mentén, lehet-e tabu téma? Wessely