Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-22 / 29. szám

11 1999. augusztus 22. SZEKSZÁRDI Ozora két akadémikust is a maga szülöttének mondhat. A már bemutatott Cholnoky Lászlót, és BUBICS ZSIGMOND művészettörténészt. 1821. március 11-én született. Életrajzírói, elsőként Ortvay Tivadar Bubics életútjából nem csupán a tudós történészi érdemeket emeli ki, hanem bemutatja a papi hivatást választó családi nevelőt és műgyűjtőt is. Bubics esetében is külön tanulmányozást érdemelne iskoláztatásának, és ezzel a kutató tudósi életpályára való felkészítésének története. Magyaróváron, majd Sopronban és Győrben töltött iskolai évek után döntött a papi hivatás mellett. Tanulmányait 1841ben fejezte be a bécsi Pázmáneumban. Magyaróvárra visszakerülve, 1845-ben kezdte a szolgálatot, majd ismét Bécsbe utazott, hogy folytassa tanulmányait. A nagy műveltségű pap az 1850-es években Esterházy Miklós fiainak nevelőjeként, beutazta Európa több országát. Ezt a lehetőséget ismereteinek gyarapítására fordította, a görög és a latin nyelven kívül megtanulta az angolt, a franciát és a németet is. Sokirányú érdeklődését és tehetségét mutatja, hogy festészettel is foglalkozott, művei hazai és külföldi kiállításokon szerepeltek. A festészet azonban inkább felkészülés volt a valódi élethivatásra, - megmaradt a pap és a tudós művészet-történész munkásságát kiegészítő tevékenységnek. Értékes műkincsgyűjteményt halmozott fel, Kassa városára hagyományozta, ahol 1887-től megyéspüspök. Neki köszönhető, hogy a magyar állam 1869-ben megvásárolta a ritkaságértékű Esterházy-képtárat. Történelmi és művészettörténeti tanulmányainak többsége szakfolyóiratokban olvasható, az Esterházy Pál Mars Hungaricusa című elemzése önálló kötetben jelent meg. 1893-ban választották az akadémia levelező tagjává. 1907-ben, május 22-én hunyt el Badenben. A korábban Tolna megyéhez tartozó Máza községben, 1890. március 4-én született BRISITS FRIGYES irodalomtörténész, Vácon halt meg 1969. december 7-én. Cisztercita papként kezdte pályáját, 1914-től középiskolai tanár, 1948-ig igazgató. 1935-1948 között egyetemi katedrát kapott az irodalomtörténet tanítására. Szekszárdon is tartott előadást, 1930-ban a Belvárosi Katolikus Kör meghívására volt a város vendége. Tudományos életútjának jelentős állomása 1935, ekkor lett az akadémia levelező tagja, 1957-ben megszerezte az irodalomtudományok doktora címet. Összefoglaló jellegű munkájának A magyar irodalom története a XIX. század első felében címet adta (1939). Ebben olvasható a székfoglaló beszédeként ismert Vörösmartytanulmánya is, melyből - a költő születésének jövő évben aktuális 200. évfordulójára is tekintettel - felidézünk néhány részletet. A Magyar Tudományos Akadémia engedélyezésének hosszan, 1825-től 1830-ig elhúzódó procedúrája elegendő felkészülési időt hagyott az első ülésig. 1831. február 14én mégis csak 23 betöltött hellyel kezdődött a munka, a lehetséges 42 tag helyett. Köztük volt Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc ésVörösmarty Mihály is, különösen az ő növekvő politikai szerepe aggasztotta a kormányt. Besúgók jelentései szóltak az „exaltált fejek" veszedelmes elveiről. Vörösmarty nagy részt vállalt az akadémia munkájából. Tanulmányában Brisits arra a megállapításra jutott, a magyar nemzeti lét fejlődése szempontjából jókor jött a tudós társaság megalakulása, de az irodalmi életet sajnos megosztotta. Vörösmarty a korabeli irodalmi termés ismeretében, és az akadémiára érkező pályamunkák elbírálójaként, a liberális szellem képviselői közül többeket szeretett volna látni a társaságban. O ajánlotta tagságra Czuczor Gergelyt, Deák Ferencet, Eötvös Józsefet, Garay Jánost, Szász Károlyt, Vajda Pétert. Brisits Frigyes jelentős teret szentel tanulmányában Vörösmarty más irányú közéleti munkásságának is, így a nemzeti játékszín ügyének előmozdítására alakult bizottságban végzett tevékenységének. Javaslatot dolgozott ki az írói tulajdonjog rendezésére, ebben olvasható először a szerzői jog 50 évre szóló szabályozásának terve. Érdekes Brisits-nek az a megjegyzése, hogy a nyelvészettel párhuzamosan népdalgyűjtéssel is foglalkozó Vörösmartynak, ez utóbbi munkájában, saját gyűjtésével segítségére volt a megyénkbeli Csapó Dániel is. Kaczián János Ódon derű 40. A munkavédelmi előírások ellenőrei szerint a nagyobb építkezések munkavezetőit és dolgozóit csak akkor nem büntetik meg, ha nem akarják. Pedig manapság már mindenféle előírások s az ezekhez tartozó biztosító berendezések védik /vagy védenék/ a légtornászokat megszégyenítő mutatványokra kényszerülő ácsokat, állványozókat, kőműveseket és bádogosokat. Régen legföljebb saját egyensúlyérzékükben bízhattak, ahogy arról két történet is híven megemlékezik. A Tolnamegyei Közlöny 1874. szeptember 9-én így írta meg az egyiket: „Folyó évi szeptember másodikán a templom téren időzők egy hajmeresztő jelentenek voltak tanúi. A római katolikus templom bádog fedélzetét készítő bádogos legények közöl egy ugyanis az ott alkalmazott létrák egyikére lépvén, az, miután nem volt kellőleg öszszekapcsolva, kezdett vele lefelé csúszni; - egy kétségbeesett sikoltás hallatszott s a szegény ember a bádogtetőbe kapaszkodva sebesen csúszott lefelé; - szerencsére azonban az eresznél alkalmazott esőcsőben megakadt, s így a puszta ijedség s pár könyökhorzsolással a biztos haláltól megmenekült." A másik eset tizenöt évvel később, 1889. augusztus negyedikén lepte meg a fenti lap olvasóit: „Múlt pénteken a délutáni órákban egy - a Pirnitzer-ház építkezésénél foglalkozó - kőműves az emeleti állvány legmagasabb pontjáról hanyatt lebukott. Hogy minő macska természete s szerencséje van a kőműves úrnak, mutatja azon körülmény, hogy a legalább tíz méter magasból történt salto mortale /halálugrás/ után feltápászkodott s maga erejéből bement a szobába. Másnap pedig már ismét az állványon dolgozott." A két esetnek egyedi és közös érdekességei is vannak. Az első történet munkása - bizonyosan nem önszántából - vasárnap kényszerült dolgozni s éppen a templomon, amelyben az ellenkezőjét hirdetik. Az izraelita Pirnitzer-család ma is álló házán viszont azt engedte, hogy a hitük szerint szent napon, szombaton dolgozzanak. Alighanem mindkét esetben a kitűzött határidő szoríthatott... r ,. , Lanius Excuhitor