Szekszárdi Vasárnap 1999 (9. évfolyam, 1-45. szám)

1999-08-22 / 29. szám

12 SZEKSZÁRDI 1999. augusztus 22. Drága külcsínre már nem futotta, de... ü a QűsmgpilM a népi a [

^iiíMin Wi áMMM a M - íMam Tradicionális nagy versenyeink jubileumi éve ez a mostani. A negyedszázados Gemenci Nagydíj után a másfélévtizedes SporTolna szolgáltatta a showt, és vonzotta Soprontól Tiszaújvárosig Fadd-Domboriba a triatlonistákat... És vannak, akik immáron 15 éve - vagy versenyzőként, vagy rendező-szervezőként visszajárnak. Több tucatnyian a mindent egybevetve másfélezres sokadalomból. És ebben a számban nincsenek benne azok a nézők, akik nem a versenyzők-szervezők felettéb népes táborából kerülnek ki. Akik abszolút semlegesen: a nyaralókból, vállalati üdülőkből, no és a strandokról érkeznek. Akkor 85-ben az alapító apostolok Vida Mihály, Czencz Péter, Klein József sem gondolhatták, hogy olyasvalamit hoztak létre, ami az ezredfordulón túlra is szól. Persze az említett urak és a nyolcvanas évek végén velük egy húron pendülő Módos Emő - a szervezőbizottság mai elnöke - ráéreztek: egy olyan amerikai sportág magjait hintik a tolnai táptalajba, amelynek lesz háttérbázisa szerte a világon. Ennélfogva hosszú évek óta elmondhatják a SporTolnások: Dombori mennyiségi értelemben a legnagyobb szabású triatlonverseny Magyarországon - sajátos milliővel, egyfajta dzsembori jelleggel, fesztiválhangulattal. -Nekünk arra kell törekednünk, hogy ennek a versenynek a sármja megmaradjon, maximálisan használjuk ki a Dombori kínálta lehetőségeket jegyezte meg a szervezőbizottság elnöke Módos Ernő a vasárnapi záróra perceiben. - Ezt pedig úgy lehet, hogy évek óta egy olyan párját ritkítóan gazdag menükártyával állunk elő, amivel ide tudjuk csalogatni azokat, akik különböző szinteken a sportágat jelentik Magyarországon. - Egy-egy versenyszámban több százan vetélkednek, szinte összeérnek a mezőnyök, óriási kavalkád a vízben, az utakon, a töltésen. Nem fanyalognak az önös érdekeiket néző úgynevezett menők? - Előfordul morgolódás, ami aztán elmúlik. A menőnek is alkalmazkodnia kell a körülményekhez, ehhez a dombori sajátossághoz. És évek hosszú során már nincs is gond ezzel, nincs olyan kintről jövő kényszer, ami miatt esetleg csökkentenünk kellene a versenyszámokat. Amit nem szívesen tennénk meg, hiszen ebben az esetben arculatunkat, és megjósolhatóan a még mellettünk kitartó roppant fontos szponzorainkat vesztenénk el. így is szerényebb lehetőségek közepette kellett a régi jó színvonalon megrendeznünk az idei viadalt, mert hogy a MOL Rt. már nincs támogatóink között. - Érzése szerint sikerült? Külsőségeiben, a felszíni jelenségek alapján ugyanis nem derült ki, hogy ez a jubileumi 15. SporTolna. - Ezzel a megállapítással egyet kell érteni. De úgy gondolom, hogy a komoly összegkiesés ellenére is végülis úgy tudtunk sáfárkodni, hogy senki nem érezhetett valamiféle veszteséget, nem lehetett hiányérzete. A verseny biztonsága, a versenyzők kiszolgálása ugyanolyan volt mint az elmúlt években. És a díjazásban - köszönhetően a főszponzorunknak, a Cornexinek - sem volt visszalépés. Ez pedig csak úgy volt lehetséges, hogy a külcsínre a dekorációra, a protokollra, vagyis a pénzemésztő formaságokra nem, vagy jóval kevesebbet költöttünk. -Amitől a tartalom nem lett szegényebb, sőt!... - Nem, mert a SporTolnára változatlanul igaz a jubileumtól független, állandó megújulás. Emlékezzünk csak vissza, hogy annak idején a kezdeteknél nálunk rendezték meg a váltót, amely innét indult el hódító útjára, és azóta már nem csak úszni, biciklizni és futni kellett, hanem ka-J jakozni is. Most pedig egy újabb, meggyőződésem szerint telitalálatnak számító versenyforma a „Triatlonozz velem kettesben" debütált és nyert csatát nálunk. Szivet lelket melengető volt, ahogy 208 különböző korú-nemű újonc egy-egy igazolt, ismert triatlonistával közösen versenyzett. Ez a fantasztikus hangulatban zajló zárószám micsoda happy endet jelentett. Nem túlzás: ez adta a jubileumi verseny bukéját az idei sorozatnak. Örömteli és egyben felemelő érzés, hogy az újító Péter Attila tucatnyi helyszín közül bennünket talált meg - mondta Módos Ernő. Amihez annyit feltétlenül hozzátehetünk: talán nem véletlenül... B.Gy. Aki nemet tudott mondani a több pénzre, nagyobb dicsfényre SarcnpMMLflg&iraiIMsatöH & Egy csapat van csak talpon e szekszárdi vidéken... Már ami a nemzetközi porondra való kilépést illeti. Ez pedig az Asztalitenisz Klub Szekszárd női szakosztálya, amely bajnoki negyedik helyével indulási jogot szerzett a Klubcsapatok Szuper Ligájára. A szlovákok, csehek, osztrákok és magyarok nívós bajnoksága ez, amely a résztvevők számára több szempontból is hasznos és szakmailag perspektivikus. Az ebben szereplők nem indulnak hazájuk alapbajnokságában, csak a rájátszásban térnek vissza. A kupakalandra már a Sáth-tanítványok is készülnek, hisz más lesz ez a bajnokság, mint amit eddig megszoktak. Ennek ellenére a vezetőedző Sáth Sándor bizakodó. - Úgy látom az erőviszonyokat, hogy a három budapesti nagycsapat, valamint a kínaiakkal felálló osztrák linziek ellen sok keresnivalónk nem lehet, de a mezőny többi csapatával szemben annál inkább, így egy nagyon is elfogadható középmezőnybeli helyezés reményében vágunk neki a Szuper Ligának. Kívülről eléggé baljós előjelnek tűnik, hogy a meghatározó játékos Lovas Petra már nem a Szekszárd játékosa: Tudták, vagy tudják pótolni őt? - Ezzel a kérdésével már is nyitott kapukat dönget érzésem szerint. Már a mi játékosunk egy nagyreményű fővárosi játékos Nagy Dorottya, aki itt van velünk az edzőtáborban, és meggyőződésem, hogy képes lesz pótolni azt a Lovast, akiről végül is nem nehezen mondtunk le, mert a bajnokság hajrájában véleményem szerint nem a tőle elvárható teljesítményt hozta. - Akkor jó kapcsolatait kamatoztatva megint egy feltörekvő statisztikás a Szekszárdban? - Á dehogy! Ő a megszűnőben levő fővárosi Gamma játékosa. Hadd hívjam fel a figyelmét arra, hogy ő az az ifikorú játékos, aki a bajnoki meccsen legyőzte Lovast, aki igen fiatalkora ellenére csak hárommal van hátrább volt versenyzőnknél a magyar ranglistán. Szóval nem hinném, hogy gyengültünk volna! Wirt Gabi és a román vendégmunkás Larissza Stancu változatlanul nálunk játszik. B.Gy. Ha még a WBU-nál több nekifutásra nem is jött össze, talán az IBOnál (ez egy floridai székhelyű szervezet) sikerülhet a világbajnoki cím... Ennek jegyében fogadta el az Unió Box Team ezen amerikai világszervezet invitálást, melyszerint Koczák Sándor a szekszárdiak furamódon egyelőre bizonytalan időre elnapolódott. Az értesítés a 24. órán túli percekben érkezett, mert-Afe hogy Koczák és edző je Rácz György már éppen a ferihegyi repülőtéren beszállásra készülődött, amikor megérkezett az SOS üzenet: mégsem lesz szuperharmatsúlyú kiválósága megmérkőzhet Johanessburgban a szervezet dél-afrikai világbajnokával. Ez ugyan nem egy csúcsvilágszervezet, a címvédő sem Hamedkvalitású, talán sikerülhet a kitűnő Koczáknak... Am nem most! A meccs ugyanis meccs. Egyelőre az a hír szivárgott ki az IBO-berkeiből, hogy a tévék lemondták a közvetítést. Ami a profi box világában egyet jelent azzal, hogy nincs komoly bevétel. Márpedig enélkül Dél-Afrikában is bajos valamirevaló vébécímemmeccset csinálni! B.Gy.